Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-358
358. országos ülés április 16-án, szerdán. 1890. ggj lett, Z. ur megkapta ezt vagy azt a nagyrendet s az emberek nevetve kérdik egymástól, miért történik ez, micsoda érdemei vannak az illetőnek?ki indokokat nem igen keresik, elfelejtik egy-két hét múlva s az illető egészen helyesen megtartja a ezímét s büszkélkedik az új ranggal. Pedig van indoka. Midőn az egyik sok ezer tehénbőrt vett, sok ezret nyert rajta, ebtől kevés ezret ad jótékony czélra, több ezret talán választási czélra s midőn ezen ezrekkel megkapja a nemességet, vagy a kitüntetést, akkor csak egy lépés van ahhoz, hogy legközelebb ismét adjon egy csekélységet H az ország főrendéi, törvényhozói sorába is beiktattassék. Ha a királyi kegyet a kormány, a mint azt a mostani kormánytól remélem is, teljesen lejáratúi nem akarja, azt akarja, hogy találkozzanak e hazában még férfiak, a kik ki akarják érdemelni a királyi kegyet s kitüntettetni magukat: akkor feltétlen kötelessége, hogy e királyi kegyben csak azok részesüljenek, a kik hazájuknak s a nemzetnek önzetlen szolgálatokat tettek. Mi, t. ház, itt nevetünk minden áj nemességen, de egy nemesség előtt mégis meghajolunk azon önzetlen és hazafias nemesség előtt, a mely azért áldoz vagyonából, hogy adjon 8 nem azért, hogy kapjon, mely azért jótékony, nehogy" vegyen valamit (Élénk tetszés a szélső baloldalon) s azért mi meghajolunk ez előtt a nemesség előtt, a mely a régi nemességgel kezet fogva Kun Kocsárdokat, Rökk Szilárdokat és Semsey Andorokat (Tetszés a szélső baloldalon) ad e hazának. Ezeknek a nemesi levelét maga a nemzet írja, örök hetükkel teljesen hálára kötelezve az utókort. (Tetszés a szélső baloldalon.) T. ház ! A legutóbbi időben a nemességek és kitüntetések között feltűnt egy bárói kinevezés. (Felkiáltások: Ki az? Élénk derültség balfelöl.) E kinevezés Schossberger Zsigmond urat Magyarország bárói közé emelte. E kinevezés márczius 12-én kelt és márczius 13-án, amint tudjuk, mondott búcsút e háznak a volt minisíerelnök, a mivel roppant szívességet tett az országnak. Mert mióta ő márczius 13-án búcsúzott el, azóta a 13-as számot szerencsétlennek többé senki sem tartja, (Nagy deriütség balfelől.) Az on dit, mely a városban szállt, azt mondta: hogy ministertársainak nem is volt Ínyére az új bárói kinevezés; mások azt mondták, hogy a volt ministerelnök urat egy régi ígérete kötelei te a kinevezésre. Bárhogy volt, tény az, hogy Schcssberger Zsigmond az ország bárói közé emeltetett. Távol van tőlem, hogy a báróur személyiségével közelehbről foglalkozzam, annál is inkább, mert értesülést nyertem az iránt, hogy sem személyiségére, sem egyéniségére, sem múltjára nézve kifogást tenni nem khet. De én csík a kitüntetést Játom; okvetlenül szeretném látni az érdemet is. Mert mrga az, hogy valaki igen gazdag emter és 14.000 Irtot ad jótékony czélra, nem érdem. Mert akkor ajánlom a minister urnak, irja ki a nemes-versenyt Pesten és meg vagyok gy r őződve, hogy nemsokára a király-uteza és a sugárút fele bárói koronát fog viselni. (Élénk derültség balfelöl.) Gazdasági téren is lehetnek a báró urnak érdemei; de hisz kitűnő gazda van e hazában elég, a ki tud oly jól gazdálkodni; lehetnek a kereskedelem terén nagy érdemei, de yannak mindenesetre hitsorsosai között is elegen, kik a kereskedelem terén sokkal nagyobb érdemeket tudnak producálni a haza fővárosában. Én a kitüntetést látom csak és az érdemeket keresem, t. ház. Jó tanácsot tudnék adni a t. minister urnak, hogy ne 14.000 frtért adja a báróságot, mert 20—25 ezer frtért ig kap elég bárót, tegyék aztán félre ezt a pénzt és építhetnek rajta oly új rakpartokat, melyek áj grófok alatt omlanak be. (Derültség a szélső baloldalon.) Midőn, t. ház, ezen bárói kinevezésről beszélek, interpellatiót intézek, az ő Felsége személye körüli magyar királyi minister úrhoz (olvassa): „Tekintettel ama kitüntetésre, mely Schossberger Zsigmond urat bárói méltóságra emelte s mely az ő Felsége személye körüli minister ur által ellenjegyeztetett; kérdem az igen t. ellenjegyző minister urat: , Melyek azon nagy érdemek, melyek arra indították, hogy ily elsőrangú kitüntetést hozzon a trón előtt javaslatba? (Élénk helyeslés a szélső balfelől.)^ Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a minister úrral. T. ház! Méltóztassanak meghallgatni még két előterjesztést. (Halljuk!) Münnich Aurél, a véderö-bizoítság előadója: T. ház! Van szerencsém a Ludovicaakadémiára vonatkozó 1872. évi XVI. és 1883. évi XXXIV. törvényezikkek némely rendelkezéseinek módosításáról szóló 502. számú törvényjavaslat tárgyában kelt pénzügyi és védeió'-bizottsági jelentéseket azon kéréssel bemutatni, miszerint azokat kinyomatni, szétosztatni és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tíízni méltóztassék, (Helyeslés.) Elnök : A véderő-bizottság jelentése ki fog nyomatni,- szét fog osztatni és ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, az osztályok mellőzésével a szombati ülés napirendjére kitűzetni. (Helyeslés.) Gr. Andrássy Gyula, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Van szerencsém a pénzügyi bizottság jelentését a központi hom r écl-főruharaktár építéséről és az erre szükséges költségek engedélyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában azon kéréssel bemutatni, hogy azt kinyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni és az osztályok 42*
