Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-358

3§8 358 országos ülés április 16-án, szerdán. 1890. törvények alapján meglehet határozni, mert — a mint t. képviselőtársam monda — a mely pillanatban a határőrvidék megszűnt s a katonai statusból a határőrvidék lakosai kiváltak, abban a pillanatban civilisták lettek. Ez igaz, de ezzel az egy századon át fennállott határőri birtokviszonyok nem változtak át úrbéri birtokviszonyokká, hogy reájuk az úrbéri törvényeket egyszerűen alkalmazni lehetne. Az úrbéri 1871-iki törvények kizárólag az úrbéri jogi- és birtokviszonyokra hozottak és voltak alkalmazva. Ha például az én t. képviselőtársam azt gondolja, hogy ezzel a 100 évi eltűnt úrbéri viszonyt föl lehet eleveníteni és ezen törvényt rá alkalmazni, hát mindjárt megakad ; mert az első kérdés az lesz, hogy mi tekintendő úrbéri birtoknak? Az 1871-iki törvény világosan megmondja, hogy Erdélyben is mi tekintendő úrbéri birtoknak; de ha e szerint akarná t. képviselőtársam a Naszód-vidéki állapotokat megítélni és ezen úrbéri birtokok után járó erdőjárandóságot ezen alapon, mint törvényes járandóságot megszabni, akkor ugyan megjárná. Mert az 1871-iki törvény azt mondja: „Erdélyben úrbéri birtoknak tekintendő mindazon telekes föld, mely az 1819—20, Cziráky-féle országos összeirás alkalmával adózó és szolgáló ember birtokában találtatott és mint úrbéri természetű birtok a most érintett eonseriptióba beiktatva lett." De mikor a Cziráky-féle összeirás történt, már végén állott a határvidék és semmit sem vettek fel a Cziráky-féle összeírásba s az egész úrbéri törvény egy betűt sem tartalmaz, melyből azt lehetne következtetni, hogy a Naszód vidéki birtokviszonyokat ezer. törvénynyel szabályozni akarták. Tehát a t. képviselő ur ebben a tekintetben minden alap nélkül tette — nézetem szerint — e kifogást. Marad tehát igaza Molnár József és Beőthy Ákos t. képviselőtársamnak, hogy az úrbéri törvényt egyszerííen alkalmazni a naszódi birtokviszonyokra nem lehet. De abban azután nagyon tévednek, a kik állítják, hogy azon erdői Hetinóny közt, melyet a volt jobbágyoknak haszonvételeik fejében az úrbéri törvény ad és azon erdőilletmény közt, melyet a naszódi volt határőri lakosoknak szintén gyakorolt haszon vételeik fejében és annak mérve szerint igazságosan és méltányosan adni kellene, valami nagyon lényeges különbség foroghat fenn. Mert a haszonvételekben nagyon szoros analógia van: igazság és méltányosság szerint analógnak kellett volna lenni a rendezésnek is. Pedig ha ezt elismerik és ha azon méltányossági elvek alkalmaztatnának a naszódvidéki birtokviszonyokra, melyek alkalmaztattak az úrbéri törvény által a volt úrbéresekre: akkor a kincstár tulajdonában maradt és a szerződéssel eladott, deszolgálmányokkal terhelt 55 ezer hold erdő az ily rendezés következtében igen lényegesen megapadt volna. A mérv iránt itt bővebben nyilatkozni nem akarok, csak azt mondom, hogy ha ezt egy új törvényhozási actus határozta volna is meg, az az úrbéri törvényben meghatározottól valami lényegesen különböző alig lehetett volna. (Helyeslés jobbfelöl) T. képviselőtársam azt mondta, hogyafaizás fogalmában nem foglaltatik benn az, hogy kereskedelmi czélokra fát vághatnak a faizással terhelt erdőben. Bátor vagyok őt az 1871 diki úrbéri törvényre figyelmeztetni, a mely különbséget tesz a faizás fogalmában foglalt rendes haszonvételek közt. (Ellenmondás balfelöl.) Ezt nem gr. Lázár Jenő t. képviselőtársam hozta fel, hanem Beőthy Ákos t. képviselőtársam s minthogy ebben a kérdésben ellentétes állásponton vannak, én nem teszem azt a tacticus hibát, a melyet a túlsó oldalon tettek, hogy őket akaratuk ellenére összefoglalták: hagyom őket szétválasztva. (Élénk derültség.) Ismétlem, téves Beőthy Ákos t. képviselőtársamnak az az állítása, hogy a faizás fogalmában — mint említem — a szénégetés és a kereskedelmi czélokra való faizás nem foglaltatik, mert a kivételes haszonvételekében igen s az úrbéri törvény 29-ik szakasza azt világosan mondja és ennek folytán a szolgálmányok fejében kihasítandó járandóságra nézve igen súlyos következtetésre jut, jelesen arra, hogy az illetmény egy telek után egész 16 holdig terjedhet. Mikor tehát a pénzügyminister ur a maga indokolásában azt mondja: ha a naszódvidéki volt határőröknek jutó erdei illetményt a volt úrbéresek számára megszabott elvek szerint, tehát ugyanoly igazságossággal és méltányossággal intéznők el: akkor az 55.000 hold nagyon nagy levonást szenvedne ezen haszonvételek fejében, én azt tartom, egyenesen a helyes érvelés terén mozog. Ez az, a mit figyelembe venni kérek. És most végül legyen szabad arra nyilatkozni, a mit gróf Apponyi t. képviselőtársam felhozott. (Halljuk! Halljuk !) Tökéletesen igaza van abban, hogy az elvi álláspontra nézve egyetértünk. Ingatlan vagyont — és hozzá teszem, nemcsak törzsvagyon, hanem semmiféle ingatlan vagyont, mert hiszen törzsvagy nem törzsvagyon közt bajos is volna szabatos különbséget tenni — elidegeníteni nem szabad, csak a törvényhozás beleegyezésével. Ez igy van. Ez törvényeinkben ki van mondva a koronajavakra, de elismerte a törvényhozás fennálló jogelvnek minden ingatlan államjószágra is. E beleegyezés kikérése a költségvetés alakjában és alkalmával történik; praelimináltatik az összeg, a melyért eladandó, zárszámadásokban szerepel a befolyt összeg és mindkét alakban törvényhozási elintézés alá kerül. De ebben a jelen esetben tény az, hogy a szerződés olyan részeiben