Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-341

26 341. orszásros ülés február 27-én, csütörtökön. ÍS'JO. nokságát, a liol talán jobban meg fog felelni, a hol ezt a közjogi hiányt már megszoktuk, bár tagadhatatlan, hogy az ott is nagy hiba és a melyet eltávolítani onnan is épen a t. honvédelmi és a t. ministerelnök ur lettek volna hivatva. (Helyeslés balfelöl.) Pedig ezen „indokolatlan aggodalmak" voltak okai annak, hogy a t. kormány egy évig nem merte a honvédelmi törvényjavaslatot a ház napirendjére kitűzni és most szükségesnek, czélszeríínek látja a módosítványok benyújtásával ezen „indokolatlan aggodalmakat" teljesen elenyésztetni, (Élénk tetszés a baloldalon.) Nem lehet czélom most az, hogy a módosítványok részletes bírálatába bocsátkozzam, de constatálom azt, hogy azon szakaszokban, tehát a honvédségi törvényjavaslat eredeti szövegében óriási közjogi sérelmek foglaltattak, különösen 2., 3. és 6. §-aiban. (Helyeslés a baloldalon.) A 3. §., a mely édes testvére a 14. §-nak, de különösen a 9. §., a mely még nagyobb jogsérelmet tartalmaz, mint a hires 14. §., a mennyiben az egy csapással akarta illusoriuesá tenni mindazon jogokat, a melyeket az 1868:XLI. t.-cz. az országgyűlésnek biztosított. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Ez a veszély, t ház, a módosítvány benyújtása és esetleg elfogadása által el van hárítva, azt készséggel elismerem; de egyszersmind meggyőződtem arról, hogy mily merénylet foglaltatik a honvédségi törvényjavaslat eredeti szövegében és hogy mily szükség nélkül akarta a kormány a nemzet és az országgyűlés rovására keresztülvinni azt; mert a hogy benne van a helyes szöveg a módosítványbau, épen úgy benne lehetett volna, ha nem a ministerelnök ur állott volna a eabinet élén, az; eredeti szövegben is. (Helyeslés a baloldalon.) És hogy azt elértük, t. ház, hogy a módosítványok benyujtattak, az nem a ministerelnök urnak, sem a honvédelmi minister urnak az érdeme, hanem érdeme azoknak, kik a ház (a baloldalra mutat) ezen oldalán ülnek. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha az ellenzék nem küzdött volna hónapokon keresztül oly kitartóan a nemzet és az országgyűlés alkotmányos jogaiért, sem a eabinet reconstructiója be nem következett volna, sem pedig a sérelmek meg nem orvosoltattak volna. (Helyeslés balfelöl.) És állítsanak bár akármit is egyesek a túloldalról, soha sem fogják elhitetni senkivel, hogy ez nem az ellenzék diadala; mert tessék megnézni a különbséget — és én ezt erős meggyőződéssel, igen nyugodt megfontolás után állítom (Halljuk!) — a hányszor a t. ministerelnök ur közjogi és katonai kérdésekben az ellenzéken diadalt aratott, ez mindig a nemzet súlyos veresége és jogvesztése volt (ügy van! Ugy van! halfelől) és valahányszor az ellenzék győzött, mindig a nemzet volt a nyertes. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Elismerem, hogy a módosítások keresztülvitelében, illetőleg benyújtásában részük van a eabinet egyes igen t. tagjainak; azonban azt már tagadom, hogy része van annak, a ki ép úgy el tudta volna tűrni az eredeti szöveg szülte jogsérelmet, sőt a t. ministerelnök ur harczolt volna is mellettük, a mint harczolt a 14. §. mellett. Én, t, ház, tagja voltam a véderő-bizottságnak, a mikor ott ezt a javaslatot tárgyalták; szemtanuja voltam annak a merev magatartásnak, melyet a t. kormány ezen módosításokkal szemben elfoglalt, melyek most előttünk fekszenek és melyeket akkor mi nyújtottunk be a bizottságnak. Később jött a véderő vita; a ministerelnök ur ellenzett minden módosítást, később állását kötötte a javaslatok változatlan elfogadásához és aztán eljátszotta azt a paródiát, hogy a módosítást, mint képviselő, maga nyújtotta be. T. ház! (Halljuk!) Az én elvem az, hogy győzni vagy bukni, de azt az elvi álláspontot, melyet egy politieus elfoglalt, köteles megtartani és mellette végigküzdeni, vagy levonni annak consequentiát, ha nem akar sok esetben nevetséges helyzetbe jutni. Oly állani férfiúval szemben, a ki erre képes, jogosult a legmesszebb menő indignatio és bizalmatlanság kifejezése. És én a ministerelnök ur ezen eljárását csak faz ő saját szavaiból tudom jellemezni, melyet tegnap Eötvös Károly t. képviselőtársam is felemlített és melyet a t. ministerelnök ur ellenzéki korában Bittó Istvánnal szemben használt, hogy ez nem ministerelnökhöz, nem államférfiuhoz, de még férfiúhoz sem méltó. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) És épen azért, t. ház, még oly kormánynyal szemben is, melynek egyes tagjaival különben magam is rokonszenvezek esőket nagyrabecsülöm, de melynek élén még mindig Tisza Kálmán ministerelnök ur áll, ilyen kormánynyal szemben nem viseltethetem bizalommal és ez oknál fogva a törvényjavaslatot én sem fogadhatom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Ki következik ? Gr. Eszterházy Kálmán jegyző: Pulszky Ágost! (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Pulszky Ágost: T. ház ! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Nagy zaj bál- és szélső balfelöl.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, tessék a szónokot meghallgatni. (Halljuk!) Pulszky Ágost: Az appropriationalis vita ez alkalommal az ellenzék mindkét pártjáról (Halljuk!) történt felszólalások szerint személyes jellegű vita — legalább ilyennek állapította meg minden szónok, a ki a táloldalról beszélt, a közvetlenül előttem felszólalt t. képviselő ur is erre