Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-358

316 356. országos ülés április 16-án, szerdán. 1899. nem lehet, hogy valamely előterjesztésben valamely törvényjavaslatnak ne legyen gazdája. (Iíslyeslés a halóidálon.) Ezen szerződés, mint nem egyezer elmondatott, 1872-ben köttetett. Már akkor is reeriminatio tárgyát képezte és a képviselőház kiküldött egy bizottságot, a mely abban eljárt és igen alapos és lelkiismeretes munkát végzett. Akkor a ház nem határozott e felett, kiadta a kormánynak és több rendbeli bizottságnak, mig végre ma, 18 év után, itt vagyunk, hogy határozzunk. Ma, t. képviselőház, ezek az előterjesztések nincsenek azokkal az adatokkal fölszerelve, a melyekre szükség volna, hogy felettük határozzunk. Nem tudjuk, nem ismerjük azon objectumoknak becsértékét. Nem tudjuk például azt, hogy a regaleváltság mennyit képvisel. Én a magam részéről, mint képviselő, soha sem fogok aláírni oly szerződést, soha sem fogom megengedni oly szerződés beczikkelyezését, a mely előttem ismeretlen objectumot ád. oda. (Helyeslés balfelöl.) Ez oly imputatio, melynek én megfelelni képes nem vagyok. Azonkívül, t. ház, ezen előterjesztések — mondhatnám — a közjogi sérelmek egész lánczolatát tüntetik elő. Itt a határőri intézmény hagyatékának liquidatiójáról van szó. Ez a határőri intézmény soha sem nyugodott törvényes alapon, soha sem lehetett azt az alkotmány keretébe beilleszteni; nem az volt a feladata, hogy az alkotmányt védje, hanem, mondhatnám, egy sakkhúzás volt az alkotmány ellen. (Ugy van! balfelöl.) S e tekintetben, t. ház, a határon ezred igen szomorú emléket hagyott maga után. Alig van Magyarország történetében oly szomorú emlékű név, mint ez a név: Naszód és az a második román határőri ezred, a melynek Hurbán volt a parancsnoka. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) És ezzel, t. ház, jellemezve vannak azok a szolgálatok, melyeket ezen határőrök tettek és melyekről ezek az indokolások oly bőségesen emlékeznek meg. (Tetszés balfelöl.) Ezt a határőri intézményt, t. ház, megszüntették, de nem törvényes kormány szüntette meg. Törvénytelen volt ottan minden intézkedés, minden instruetio és törvénytelen közegek hajtották azokat végre: osztrák bureaucraták és tábornokok. És ha azt mondom, t. ház, hogy azon egyik bizottságnak a hirhedt gróf Nádasdy osztrák minister volt az elnöke, a kinél a magyar nemzetnek nem volt esküdtebb ellensége: akkor, t. ház, mindannyian elképzelhetjük, hogy itt az ország érdekeit mikép vették figyelembe. (Ugy van! balfelöl.) Végre, t. képviselőház, jött az alkotmány helyreállítása. Az ország akkor kimondta, hogy a multakra fátyolt vet és az odáig bevégzett tényeken nem lehet változtatni. Csatár Zsigmond: Nagy baj az! Beőthy Ákos: De még a bevégzett tények szempontjából is maradtak ott az országnak jogai, melyeket meg lehetett volna védeni. Ezt az akkori alkotmányos kormány nem tette, hanem az országgyűlés tudta, engedelme és beleegyezése nélkül létrehozott egy szerződést, sőt nemcsak létrehozta, hanem végre is hajtotta. Azt mondják, t. képviselőház, hogy ez nem adásvételi szerződés, ez egyezmény. Hát mit tesz itt a név? Itt, t. ház, az ország jogainak feladásáról van szó és ezekért az ország kellő aequivalenst nem kapott. Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy megítéljem, mennyit érnek azok az objectumok, mert — ismétlem — a becsű nincs előttünk. De minden, a mit idáig tudok és hallottam, azt bizonyítja, hogy az ország jogai egy tál lencséért adattuk el és én a magam részéről ily szerződést alá nem irhatok. Több rendbeli indokok azok, melyek még ezen szerződés mellett felhozattak. Az 1873-iki ministeri előterjesztés, a mely mellékelve van, azt mondja, hogy meg kellett kötni a szerződést, hogy azon vidékeknek nyugalma helyre díjon. Én nagyon akarom azt, t. ház, hogy az ország lakóimik kebelében a nyugalom honoljon; de ha mi ezt oly áron vásároljuk meg, hogy az ország érdekeit és vagyonát eladjuk: akkor, azt hiszem, a magyar állam lesz az, a mely nyugalomba lép. (Tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Felhozták itt, t. ház, a nemzetiségi szempontot és nemzetiségi érdekekből ajánlották a javaslatnak elfogadását. Nem akarok ennek a kérdésnek a fejtegetésébe bocsátkozni, az én álláspontom itt egyszerűen a nemzetiségi törvény álláspontja. A mi ezen törvény szerint competál, azt meg kell adni, de annak aztán nem vagyok barátja, hogy anyagi kedvezményekkel és borrayalókkal akarjuk a nemzetiségeket lekenyerezni. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt immorális dolognak tartom, a mely csak azt bizonyítja, hogy a magyar államnak tulaj donképen jogczíme és jogosultsága nincsen; de különben is ilyen borravalóknak valami nagy láttatja nincsen. Az is felhozatik, t. ház, hogy tulajdonképen nem is áldozat az, a mit az ország hozott, mert hisz azok az átengedett földek nagy faizási és legeltetési szolgalmakkal voltak terhelve, ugy, hogy az államnak jóformán semmit sem hoztak. Én ezekben a jogi és birtokkérdésben nem vagyok ugy tájékozva, mint azon t. barátaim, a kik tegnap felszólaltak. Én tájékozást csak az előttünk fekvő előterjesztésekből igyekeztem magamnak szerezni és ennek alapján a kérdéshez hozzászólani és bár e kérdés már meg lett a tegnapi napon vitatva, méltóztassék mégis megengedni, hogy a mondottakat még egyszer összegezzem,