Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-354

276 354 országos ülés múrczins 20-án, csütörtökön. 1890. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom; következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. h az a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Következik a részlete? tárgyalás. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, mely észrevétel nélkül elfogadtatott; olvassa az 1. §-t). Madarász József jegyző: Beőthy Ákos! Beőthy Ákos: T. ház! (Halljuk!) A képviselőház eddigi gyakorlata mindig oda irányult, hogy a részleteknél is meg van engedve visszatérni az általános vitában mondottakra. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy pár észrevételt tegyek a t. minister ur és a t. előadó ur megjegyzéseire. Igazán mondhatom, nem Rechthaberei-ből teszem ezt, hanem azért, mert a szőnyegen levő kérdés érdemleges jelentőségű. (Halljuk! Halljuk!) Az előadó ur azt mondotta, hogy nem igen vagyok tisztában a hitel természetével, miután beszéltem ipari váll,Játoknál jelzáloghitelről. Én nem csupán jelzáloghitelről szóltam, hanem hosszú lejáratú hitelről is. Különben elfogadom a jelzáloghitelt is és lehet, hogy tévesen vagyok informálva, de ugy tudom, hogy itteni malmok, amelyek ipari vállalatok, jelzálog természetű hitelben részesültek. Ezekre vonatkozik előadásom. A t. pénzügyminister ur azt mondta, hogy ellenmondásba jöttem önmagammal, mert beszéltem egyrészről szabadalomról, melyet ezen bank kap és aztán mindjárt szóltam a bankok egész csoportjáról, melyek szabadalmat nyernek. Ne vitatkozzunk egymással szavak felett, t. minister ur. Lehet, hogy én helytelenül használtam a „szabadalom" szót, a „kiváltság, privilégium" szó helyett; de az alatt minden olyan előjogot értek, mely valakinek — egynek vagy többnek — a köztörvény hatálya alól adatik. Es hogy privilégiumot nemcsak egynek, hanem százezreknek is lehet adni, azt bizonyítja Magyarországon a nemesség helyzete, mert annak előjogait mindig ugy hívtuk, hogy privilégium. Különben nem ezen fordul meg a dolog, hanem azon, hogy ezen bank az állam részéről bizonyos előnyökben részesül és ennek következtében az állam és a törvényhozás a közönség előtt mintegy felelősséget vállal. Ezen állításomat a pénzügyminister ur felszólalása daczára is teljes mértékben fentartom. Ugy tudom, hogy az engedményezési rendszer ellen is azért hozatik fel az, hogy az állam mintegy felelősséget vállal, mert az állam megismerkedik a bank természetével, ha tehát engedményezi, természetesen szavatosságot vállal. Mennyivel iukább kell ennek állani, ha a ; bank az állam részéről előjogban részesül, mert akkor nagyon közel fekszik az, hogy a közönség azt mondja: ennek mindenesetre jónak és életképesnek kell lennie, mert ha nem volna az, akkor lehetetlenség, hogy a törvényhozás neki ilyen kedvezményeket adjon. Ez az, t. ház, a mitől én félek. Szóltam azután üzérkedésről és a vállalatok alapításánál előforduló nyerészkedésről. Ez ellen Mudrony Soma t. képviselő ur felhozta azt, hogy ezen üzérkedés ellen hozatott a kereskedelmi törvény és mert ez a czélnak megfelel, nincs okunk attól félni. Én elfogadom a t. képviselő urnak álláspontját és kijelentem azt, hogy a kereskedelmi törvény czéljainak ma már alig felel meg épen azért, mert az üzérkedést kellőképen meggátolni nem tudja. Erre nézve igen röviden fel fogok hozni egy körülményt. Én ugy tudom, hogy a mi kereskedelmi törvényünk az 1870-iki német kereskedelmi törvény nyomán készült. És a németek szükségét látták annak, hogy kereskedelmi törvényüket módosítsák. Igen érdekes ennek az. indokolása. i Méltóztassanak megengedni, hogy abból egy rövid | passust felolvassak, mely ezen kérdésnek felvilágosításához hozzáfog járulni és különben is azután ahhoz egy consideratiót akarok fűzni (olvassa): „Azok a remények, a melyek az 1870-iki törvényhez az alapításokat illetőleg füzőutek, meghiúsultak. Az alapítási eljárás homályban maradt. A törvény nem kivánta az alapítók megnevezését és ennek folytán azok ellenőrzés nélkül voltak és felelősek nem lehettek. A csábítás nagy volt arra, hogy saját érdekeiket az új társaságé fölé helyezzék. A társulat igen sok ideig az alapítók befolyása alatt marad, a kik csak a saját alapítási nyereségüket akarták növelni. A közönségnek semmi támpontja nem volt az új társaság solid voltának megítélhetésére és egész csomó bűnvádi vizsgálat sem volt képes az alapítók nevét felderíteni." Ehhez, t. ház, azt hiszem nem kell commentár. Már most a consideratio, a mit ebből folyólag a kormánynak figyelmébe ajánlani akarok, a következő. Miután a németek szükségét látták annak, hogy a kereskedelmi törvényt módosítsák, hogy a visszaéléseket meggátolják, nem forog-e fenn nálunk is szüksége annak, hogy ez irányban intézkedéseketfoganatosítsunk; mert azt hiszem, sokkal okosabb, hogy ha az ember nem a maga kárán, hanem a más kárán tanul. Különben, t. ház, minthogy most már a törvényjavaslat el van fogadva, én nagyon fogok rajta örülni, ha a gyakorlat azt fogja megmutatni, hogy az én aggályaim alaptalanok voltak. (Helyeslés a baloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! A t. képviselő ur által most előadottakra