Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-354

854. orszíigos ülés márczins 20-án, csütörtökön. 1809. 273 regéggel, másodszor pedig azért, mert nem birnak oly ellenőrző közegekkel, oly berendezéssel, olyan istitutiókkal, melyeknél fogva a különböző ipari vállalatok risicójában való részvételt saját érdekük szempontjából megfelelőleg ellenőrizhetnék. De szükség van, t. képviselőház, egy ilyen bankra másodszor azért, mert akárki bírálja is meg a mi bitelviszonyainkat, úgy áll a dolog, a mint Mudrony t. képviselő ur mondta. Kétféle hitelt lehet nálunk megkülönböztetni: a jelzáloghitelt, a mely elég fejlett és a váltóhitelt, a mely nem az üzlet életrevalósága szerint arányul,hanem tisztán az illető vállalkozó személyes hitele szerint. Ezen személyes hitel szabja meg a hitel mértékét, a mely esetleg nem elégséges arra, hogy a czél elérhető legyen, mert a vállalatba több tőke szükséges, mint a melyet az illetők személyes hitele representál, ugy, hogy a vállalat rentebilitását tárgyi támpontok alapján is vizsgálódás tárgyává nem teszi. De ha megengedném is azt, hogy e hitel mérve a mai körülmények közt is elégséges lehetne, nem elégséges ez a hitel a váltó természeténél fogva. Kérdem, t. képviselőház, vájjon képzelhető-e életképes ipari fejlődés ott, a hol 3—4 havi lejáratú váltóra adatik valamely hitel? Ha előrelátható az, hogy egy ipari vállalatnál, bármilyen legyen a prosperitás, a belefekteti tőke csak évek hosszú során át fog megtérülni s folyton azon Damocles-kard lebeg azon vállalat feje felett, hogy 3 — 4 hó múlva, ha a hitelintézet érdeke megkívánja, a hitelezett összeg visszatérítendő: ilyen körülmények közt egy életképes ipar reális fejlesztésére gondolni sem lehet. (Uelyetlés jcbhfeUl) T. ház! Ezek azok a hiányok, a melyek mellőzhetetlenné teszik, hogy vagy egy pénzintézet alapittassék, vagy a hazánkban rendelkezésre álló vagy az ide édesgetett külföldi tőke ilyen irányban működjék közre az ipar fejlesztésére. (Helyeslés a jobMdahn.) E czélt szem előtt tartva, nem osztozhatom Beőthy Ákos t. képviselő urnak azon aggodalmában, hogy itt nagyon jelentékeny adómentesség adatik. Azon nagy czéllal szemben valóban kicsinek tekinthetők azon kedvezmények, a melyek itt biztosittatnak. Miről van itt szó? Szó van először arról, hogy a társulati tőke a bélyegilleték fizetése alól mentessék fel, ha az intézet ilyen iparczélok valósítását tíízi ki czélul. Vájjon olyan jelentékeny áldozat ez? Hiszen itt a másodfokú illeték egyszerű elengedéséről van szó, a mely, ha jól tudom, 5'16%-ot repraesental. Megengedem, hogy nekem, mint pénzügymmisternek, különös súlyt kell fektetnem arra, hogy az állami szolgáltatások minden körülmények között biztosíttassanak, de akkor, a mikor nagy czélokat kell valósítani, akkor az állam érdekét nem aszerint kell bírálni, hogy jelentékeny összegeknek azonnal KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVII. KÖTET. való befolyása biztosíttassák, hanem arra kell törekedni, hogy az adóképesség, az iparfejlesztése, a mi gazdasági viszonyaink alapjai is biztosíttassanak ágy a jelenben, mint a jövőben. (Élénk helyeslés.) A másik kedvezmény, a mely adatik, az adómentesség, az üzemből eredő adónak elengedése. Ez ma is fennáll; bármely részvénytársulat adómentes üzemet gyakorol, ha az abból eredő jövedelmet beiktatja saját mérlegébe. Ez ma is adómentes. Most egygyel tovább megyünk és az ipar részvények financirozásából eredő nyereményt adómentesnek nyilvánítjuk. Ezen kedvezményt biztosítjuk nemcsak ezen banknak, hanem bármelyiknek. Kérdés, szükség van-e erre ? Ha nem akarjuk, hogy nálunk is azon visszaélések álljanak be, a melyeket Beőthy Ákos t. képviselő ur a credit mobilier-nel hangsúlyozott, tudniillik, hogy a pénzintézet természete szerint oda törekedjék, hogy gyorsan forgassa a tőkét és az alapított vállalatok részvényein gyorsan adjon túl és ne tekintse, hogy életképesek-e vagy nem, hanem talán tőzsdei manőverrel igyekezzék jelentékeny nyereségre szert tenni s ujabb meg ujabb iparvállalatokat létesíteni időre-órára, holott azoknak természetes föltétele nincs is meg: akkor igenis ettől a kedvezménytől eltekintek. De ha azt akarjuk, hogy ne egyszerű pénzüzérkedésről legyen szó, hanem egy szakszertíleg szervezett vagy ily irányban átalakítandó bank csakugyan közreműködhessék az ipar létesítésében, hogy abban ne csak mint pénzműveletben vegyen részt, hanem tényleg életrevaló ipainak rakja le életfeltételeit: akkor, t. ház, evvel a terhelő következménynyel szemben azt az előnyt is meg kell adni, hogy az ezen életképes vállalat financirozásából eredő jövedelmet is mentessé tegyük. (Helyeslés.) Ezek azon kedvezmények, t. ház, a melyeket újonnan létesítünk. Ilyen továbbá az a kedvezmény, hogyha valaki egy ilyen adómentes vállalatnak risicójában részt vesz, nem egyszerű kölcsönadással, hanem részt vesz magában az; üzletben, ngy, hogy az odaadott tőke egyúttal a vállalat koczkázaíában növekedhetik, vagy apadhat: akkor a banknak ezen adómentes üzletből eredő jövedelme a mérlegben is adómentes. Azt méltóztatott mondani a t. képviselő ur, hogy irányadó bankemberektől hallotta, hogy az a bank, a mely nem képes az adót megfizetni, ugy sem életre való. Tökéletesen osztozom ezen irányadó bankemberek nézetében, de itt nem erről van szó. Itt szó van arról, hogy hámi azt akarjuk, hogy a tegnap itt letárgyalt törvényjavaslat által nyújtott adókedvezmények ne csak a papíron, hanem tényleg is csakugyan megadassanak : akkor a részvénytársulatoknál nem mondhatjuk, hogy megadjuk a vállalatoknak az adómentességet, de ha beiktatja mérlegébe a jövedelmet, akkor meg35