Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-340

840. orwságos ülés felbrm kétségtelen tény. Megtagadta . . . (Élénk helyeslés balfelől. Mozgás és felkiáltások jőbbj'elől: Hol és mikor? Zaj balfelől.) Ugron Gábor: Akkor, mikor új ministereket és programmot kért. (Zaj jobbfelöl.) Grünwald Béla: Megtagadta a politikai solidaritást a ministerelnök úrral akkor, midőn (Halljuk! Halljuk!) önök a túloldalon elítélték politikáját a múltban és új elveket és irányokat proclamáltak, amelyek politikai meggyőződésével, 15 évig folytatott politikájával a legdiametralisabb ellentétben állottak. (Mozgásjobbfelől.) Megtagadták önök.. . B.Nikolics Fedor: Mikor? (Zaj balfelől) Grünwald Béla: Megtagadták a politikai (Halljuk! Halljuk!) solidaritást és fentartották a személyes solidaritást. (ügy van! balfelöl. Ellenmondás jobbról.) Ezért, t. ház, ne nekünk tulajdonítsák azt, hogy a politikában, itt a képviselőház tárgyalásában személyes momentumok lépnek előtérbe. Nem mi kezdtük. Akkor szűnt meg a ministerelnök ur positiójám.k elvi jelentősége és elvi tartalma, midőn önök ezt tették. És midőn mi azt látjuk, hogy önök a politikai dissonantia daczára is tartják őt a ministerelnöki székben és ő ott marad: akkor igen természetes, hogy önök körében tisztán személyi tekintetek játszanak szerepet. Nem mi csinálunk személyes politikát, nem mi élesítettük ki a személyes momentumot, hanem a t. többség adta meg kezdettől fogva a személyes jelleget az által, hogy saját politikájában az elvek helyére a személyes uralmat léptette s midőn önök a saját vezérük politikáját elítélték s ami elveinket proclamálták a ministerelnök ellenére: akkor fényesen igazolták az ellenzék politikáját s önök bizonyították be, hogy a ministerelnök politikájának megítélésében személyes gyűlölet nem vezetett. (Ellenmondás jobbfelöl. Ügy van ! ügy van! balfelől.) Még néhány szót méltóztassék megengedni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondják, t. ház, hogy ime a harmónia a párt politikai iránya és a ministerelnök ur között létrejött, mert hiszen a ministerelnök ur elfogadta azon elveket és politikai irányokat, melyeket a többség, vagy a többségben levő erős tényezők ráerőszakoltak. T. ház! En a parlamenti kormányzatról más kép vélekedem. Szerintem annak, a ki egy párt politikájának képviselője, vezére és e mellett a kormány feje is, hogy sikeresen legyen képes működni a párt és a kormány által kijelölt irányban, mindenek előtt szüksége van arra, hogy bizonyos erős, szilárd meggyőződéssel, sőt lelkesedéssel ragaszkodjék azon elvekhez, melyeket képyiselni hivatott. De mi történik itt ? Egy btikott politika képviselőjét állítják oly helyre, honnan egyedül lehetséges az új politika megvalósítása. 2«á-n, szerdán, 1890. o> \ (Mozgás jobbfelől. Helyeslés balfelöl) Vájjon lehetséges-e, hogy egy ember, ki kelletlenül, meggyőződése ellenére, csupán esak a ministerelnöki székhez való ragaszkodásból, azért, hogy ott megmaradjon, elfogadott egy politikai irányt, tisztán, komolyan és következetesen képviselje azt s hogy azt a politikai irányt megvalósítsa ? (Élénk helyeslés balról.) De, t. ház, vannak a ministerelnök urnak hivei, kik azt mondják: kár a ministerelnök urat támadni; hiszen ő nullificálva van pártjával szemben; neki semmi befolyása sincs ott. Lám, a párt nem engedte, hogy tárczát vállaljon éspedig abból az egyszerit okból, mert kevesbíteni akarta az érintkezési pontokat az ellenzék és ministerelnök ur személye közt: mert a tárczának jellegét féltette a ministerelnök urnak bizonyos egyéni tulajdonságaitól, (Derültség balról) melyeknek hatása, legalább eddig, soha sem bizonyult nemesítőnek. (Nagy mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) így nyilatkoztak a t. többség részéről nagyon sokan és ezzel akarták megnyugtatni az ellenzéket. Én ezen állításokat nem hiszem. Először is nem hiszem azt, hogy a ministerelnök ur annyira nullificálva volna, mint a hogy állítják. Van neki elég módja és eszköze arra, hogy befolyását azokkal a reformokkal szemben, melyeket talán a cabinet egyik vagy másik tagja kezdeményezni akar, akadályozólag érvényesíthesse. De, t. ház, hiszen nem is szükséges az, hogy a ministerelnök ur, mint positiv akadályozó tényező lépjen fel; már csak az a körülmény, hogy a ministerelnök ur bizonyos alkotásokat hozott létre, melyek egy egészen elavult, elmúlt korszik szellemét és csupán csak a hatalmi érdeket képviselik, befolyást gyakorol azon ministertársára, ki a legjobb, legtisztább intentiókkal van eltelve, hogy ne kezdeményezzen tüntető, támadó actiót azon intézmények ellen és collegialitásból, tisztán gyöngédségből ne igyekezzék sokat kímélni csak azért, hogy egy collegáját vagy a cabinetfőnököt ez által ne sértse. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ez a kímélet, ez a gyöngédség magában véve elegendő arra, hogy sok esetben, sok és lényeges institutio csupán, mint félrendszabály léphessen életbe. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, én a magyar kormány hivatását nemcsak abban látom, hogy Magyarország belső fejlődését előmozdító reformokat és intézményeket léptessen életbe. A magyar kormány ennél még sokkal fontosabb, sokkal nagyobb érdekeket képvisel. Magyarország külön jogkörrel biró közjogi állami politikai egyéniség, a melynek érdekei és jogai vannak kifelé is más tényezőkkel szemben. A magyar kormánynak nemcsak az a feladata, hogy reformokat léptessen életbe Magyarországon, hanem az a feladata, hogy hű őre legyen a magyar