Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-354

270 354. országos, ülés márczins <2.d án, esütörtököu. 18S0. lás alapjául és hozzátehetem, hogy megbízásom van annak kijelentésére is, hogy elfogadja azt az a párt is, melyhez tartozni szerencsém van. (Helyeslés a szélső halóldalon.) Dárdai Sándor jegyző: Smialovszky Valér! Smialovszky Valér: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott Mudrony t. képviselő nr által előadottakhoz teljes mértékben hozzájárulok, mert nem oszthatom azokat az aggályokat, a melyeket Beőthy Ákos t. képviselő ur előadott. Azon történetet, a melyet szivcs volt a „Creditmobilier" tekintetében felhozni, a mi pénzintézeteink igen jól ismerik és semmi esetre sem fognak elhamarkodva cselekedni az irányban, hogy veszélyeztessék saját tőkéiket. Épen igy azon bank, mely első sorban ezen az alapon alapítandó lesz, semmi es< tre sem fog odáig menni, hogy olyan koczkázatot vállaljon magára, a mely veszélyeztetné az ő tőkéit. De nekem egy más irányban van aggályom, t. ház és ezt egész őszintén ki kell jelentenem. Az indokolás második pontja ugyanis azt mondja, hogy gondoskodni kell a kisipar-vállalatoknak adandó hitelről s épen az előbb előadottaknál fogva attól félek, hogy ez ezen javaslat alapján aligha fog olyan mértékben teljesedni, a mint óhajtandó lenne. E tekintetben egy módot szeretnék proponálni a t. kormány mérlegelésére, a mely mód annyiban figyelmet érdemlő, a mennyiben ellenkezik az általános pénzügyi nézettel. Magam is azt hiszem, hogy azon bank meg fogja tenni kötelességét és azon verseny, a melye kérdés k'rül felmerült s mely által a kormány mintegy megtámadtatott, hogy privilégiumot, monopóliumot ad, mintegy magában rejti azt a reményt, hogy pénzintézeteink, a melyek épen versenyeztek arra nézve, hogy monopólium ne adassék, nagy kínálattal fognak fordulni az iparvállalatok felé, De ugy hiszem, hogy e versenygés alapja nem fog azonnal megtörténni, hanem megfigyelő állást fognak foglalni és a mennyiben ezen vállalkozási irányzat egészségesen fog fejlődni, valószínűleg ők is hozzá fognak járulni ahhoz, hogy az ipar Magyarországon ez irányban is támogattassék. En, t. ház, abban, hogy e törvényjavaslat csakis azon pénztőkének kivan kedvezményeket nyújtani, melyek a koczkázatban részt vesznek, látom azt, hogy azon tőke nem kellő mértékben fog ama vállalatok felé fordulni, a melyben a kisebb vállalatoknak arra szüksége van. E tekintetben előttem szólott t. képviselőtársam, Mudrony Soma ráutalt arra s én is bátorkodom ráutalni, hogy vannak vállalatok, melyeknek tulajdonosai nem hajlandók arra, miszerint azon a réven, hogy tőkéjük a vállalatok koczkázatában részt vesz, egyúttal az ő saját munkájuk által keletkezett hasznokban e tőkét részesítse. Ezért, azt hiszem, lehetséges lenne egy formát találni, mely az által, hogy állandó forma lenne, mint egy egész nagy tömegét képezné azon hitel-forrásnak, amely ezen hivatást teljesítené. Azt hiszem tehát, hogy a banknak egy másik irányzatot is kellene elfogadni. Tekintettel arra, hogy én a banknak programmját nem isméi em, nagyon természetes, hogy nem is mondhatom azt, vájjon elfogadta-e ezen irányzatot, a mi lehetséges. Az én nézetem ugyanis az, hogy egy új czímletet kellene teremteni, a nélkül azonban, hogy ezen czímlet egy részt a pénzvilág nézeteivel ellenkeznék, másrészt a nélkül, hogy ez által a tőke nagyobb koczkázatnak menne elébe éspedig azért, hogy egy forrás nyittassék, melynek révén a kívánt tőke e vállalatok felé nagyobb mértékben fordulhasson. Nézetem ugyanis az, hogy a betevők tőkéje semmi esetben semhasználtathatik fel az iparvállalatok által s e tekintetben okvetlenül szükséges, hogy a betétek tekintetében valami törvényhozási intézkedés tétessék, a mely a betéteknek e czélra való felhasználását bizonyos mértékre szorítaná vagy egyáltalábanmegakadályozná. T. ház! A koczkázat az iparvállalatok tekintetében nálunk tulajdonképen ma is megvan. Ami hitelgazdaságunk ma már annyira kifejlődött, hogy nemcsak kereskedőknek, hanem egyúttal iparvállalkozóknak is nyújt hitelt kereskedelmi váltók és annak alapján, hogy egyesek forgatmányok kötelezettségeivel ezen hitelt kiegészíthetik. A tőkekoczkázat tehát ma is megvan, a mit senki el nem tagadhat. De másrészt igen terhes az iparvállalatokra az, hogy épen ily rövid lejáratú hitellel kell dolgozniuk s épen az előttem szólt t. képviselő ur beszédje is ezt hangsúlyozta s e tekintetben volna leginkább szükséges, hogy e részben segítség legyen, mit ugy lehetne kifejezni, hogy az iparvállalatok bizonyos százalék erejéig állandó hitelben részesittessenek. Hiszen e vállalatok valamennyije bir ingatlanokkal s állandó leltárral, a mely, igaz, hogy elhasználtatik, sőt tiz éven belül rendesen meg is kell újíttatnia, de, nézetem szerint, még ezen alap is hozzájárulhat azon személyi hitelhez, mely az illető iparvállalat tulajdonosának megadatik. Hogy ezen czímletnek, t. ház, tulajdonképen milyen nevet adunk, az, nézetem szerint a dolgon nem változtat és én e czímletet nem is szeretném azon nevekkel megnevezni, a melyek talán elfogultságot idézhetnének elő. Lehetne azokat például elsőbbségi czímletcknek nevezni és ha nem is hivnók elsőbbségi részvényeknek, de hivhatnók előbbségi kötvényeknek s ezek nemcsak egyik vagy másik vállalatra vonatkoznának, hanem mint egységes tömeget képezők lennének a pénzpiaczon elhelyezhetők. Ez által a bank tőkéje mellé, mely csakugyan vajmi kevés, bevonatnék a privát tőke is. így aztán, ha a privát tőke a czímlet felé for-