Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-354

364. országos ülés márczius20-án, csütörtökön. 1890. 267 tes dolog az ilyen vállalatoknál, hogy a tőke benn ragad, azt mobilisálni nem lehet. Igaz, hogy ez a jelzálog-hitelnél is megtörténhetik; ámde a jelzálogoknál a pénz egy része amortisatióban mégis viszajön s igy ezek egész más biztosítékot képviselnek. Igen fontos kérdés, hogy a bank mivel fogja tulajdonképen üzleteit csinálni. A maga tőkéje, az az 5 millió nem elég nagy arra, hogy valami nagy szabású dolgot vigyen keresztül. Azt lehetne mondani, hogy ott vannak a betétek. Igen, ha betéteket elfogad; de hiszen a betétek nem oly természetűek, hogy azokat hosszú időre le lehetne kötni. Mihelyt pedig betétek vannak, akkor a részvénytőke is azoknak biztosítására szolgál. De bármint legyen is, én azt, hogy az ilyen természetű bankok eredendő hibája, feladatukban és rendeltetésükben van a hiba: elvitatni nem lehet, mert nyerészkedésre, üzérkedésre és a különféle vállalatoknak emelése és felállítására csak azért törekszenek, hogy nyereséget adjanak, a nélkül, hogy a létesített vállalatoknak életképessége iránt biztosítékaik lennének. Említem a párisi credit mobilier-t; annak története egy tekintetben igen érdekes. Voltak évek, midőn az igazgatók száz meg százezer franc osztalékot adtak. Ez tartott több éven keresztül, mig végre a részvényesek egyetlen egy krajczár osztalékot sem kaptak, ugy, hogy egyik per a másikat követte és megtörtént, hogy az igazgatók 60 millió franc kártérítésre ítéltettek el. így történt ez, t. képviselőház, mindazon bankoknál, melyek ily módon alakultak és ha ezeknél nem is volt valami nagy a veszteség, mindenesetre sokkal nagyobb volt a koczkázat, mint a mennyit a nyereség megérdemlett volna. Általában a nyerészkedés és üzérkedés alapja a részvénytársulatoknak s ez vitte Németországot arra, hogy kénytelen volt kereskedelmi törvényét épen ezen visszaélések miatt e tekintetben igen jelentékenyen szigorítani: és én azt hiszem, hogy ha már mások kárán okulni kell, ne menjünk annyira, hogy esetleg magunk is károsodjunk. Eöviden összevonva előadásomat, felfogásom az, hogy ha ez a bank a normális és szerény működés keretében megmarad, akkor privilégiumra szüksége nincs; ha pedig túlmegy azon s nagyobb szabású actiót kezdeményez, akkor oly kocZkázatot vállal magára, melyért ez a törvényhozás felelősséget nem vállalhat. Abban a mit én mondtam, nincs semmi ellenszenv ; nincs semmi czélzat azon bank irányában, melyet felállítani készülnek. Készséggel elismerem, hogy ez igen solid, reális bank akar lenni és talán be is fog válni. Nem szándékozom a tőkék és a tőke hatalma ellen sem állást foglalni, mert tudom, hogy Magyarország tőkében szegény ország és én mindig örömmel üdvözlöm azt, hogy ha ide külföldi tőkék jönnek be; de ennek legfőbb feltétele épen az, hogy solid és reális vállalatok keletkezzenek. (Ugy van! balfelől.) Lehetne azt mondani, hogy ne játszuk a gondviselés szerepét, mert hiszen a létező kereskedelmi törvény alapján szabadalom nélkül is alakulnak ily társulatok. Igen is, t. ház, alakulhatnak és alakulnak is a köztörvény hatása alatt. De én itt ismételten hangsúlyozom : egészen más dolog az, hogy ha ilyen társulatnak szabadalom adatik ; mert ezzel a törvényhozás kezességet vállal annak soliditásáért, a mi mintegy garantiát képez a közönség előtt arra nézve, hogy itt nagyon jó és életre való vállalatról van szó, mert az emberek ugy gondolkoznak, hogy ha az állam ezt kiváltságokkal ruházza fel, akkor annak prosperálnia is kell. (Igaz! Ugy van! balfelől.) . En azt tartom, hogy a törvényhozásnak egyik legfontosabb feladata, különösen nálunk Magyarországon, az, hogy a nemzet gondolkozásának és cselekvésének irányt adjon. Es a mikor én azt látom és tapasztalom,hogy az összes európai közvélemény gyakorlatban és elméletben mindig és mindenütt ezen bankok ellen nyilatkozott: akkor, ősszintén megvallva, azt hiszem, hogy ez az országgyűlés szegénységi bizonyítványt állított volna ki magáról, ha itt ily értelemben felszólalás nem történt volna. (Helyeslés balfelől.) A t. ház bölcsessége fog ebben a kérdésben határozni; részemről a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés balfelől.) Gróf Eszterházy Kálmán jegyző: Mudrony Soma! Mudrony Soma: T. ház! (Halljuk!) Miután minden fontos kérdésnek két oldala van és miután nagyon czélszertí, hogy az ily fontos kérdések mind a két oldalukról megvilágittassanak, senki sem tehet kifogást az iménti felszólalás ellen, még abban az esetben sem, ha ellenkező nézetben volna. Nem lehet tehát szándékom kifogást emelni azon felszólalás ellen, melyet a t. előttem szólott oly mélyreható tanulmánynyal előadni méltóztatott; én azonban, t. képviselőház, sem azon banktheoriai, sem azon banktechnicai fejtegetésekbe nem szándékozom belebocsátkozni, a melyekbe a t. előttem szólott bocsátkozott és pedig azért nem, mert mindezen fejtegetések igen csekély mérvű összefüggésben vannak a tárgyalás alatt levő kérdéssel. Az igen t. előttem szólott képviselő ur minden fontosabb kifogását arra alapította, hogy privilégiumokat ne adjunk. (Halljuk! Halljuk!) De hát erről nincs is szó, mert az előttünk fekvő törvényjavaslat egyszerűen bizonyos adókedvezményekről szól, hogy ezek privilégiumot képezhetnének, senki sem állíthatja. (Helyeslés.) Beőthy Ákos : Hát mi az a kedvezmény ? Mudrony Soma: Kedvezmény és privileu*