Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-354

354. orszígos ülós márczius 20-án, csütörtökön. 1890, 265 Beőthy Ákos: T. ház! Nem kételkedem abban, hogy e törvényjavaslatot csakugyan az az intentió sugalmazta, nelyre t. barátom, az előadó ur hivatkozott, hogy tudniillik nálunk az ipar és iparosok érdekei lehetőleg fejlesztessenek és támogatásban részesittessenek. Hogy e czélzat iránt mi tekintettel vagyunk, azt igazoltuk épen tegnap, midőn egy ily természetű törvényjavaslatot elfogadtunk, elfogadtunk daczára annak, hogy voltak bizonyos kényes és csiklandós pontjai, jelesen a t. kormánynak jelentékeny discretionalis hatalmát illetőleg, melyet igen nehéz megadni azoknak, kik a kormány iránt politikai bizalommal nem viseltetnek és kik épen azt találják, hogy ily hatalom esetleg politikai czélok megvalósításara fog használtatni. S ha- mind e rokonszenv daczára, melylyel az ipar és az iparosok iránt viseltetünk, e törvényjavaslatot nem fogadhatjuk el: annak okai abban rejlenek, hogy e törvényjavaslat előnyeit igen problematicusoknak tekintjük, ellenben vannak e törvényjavaslatnak oly positiv hátrányai, melyeket a közérdek és az állam érdeke szempontjából ki kell emelnem. Először is e törvényjavaslat igen jelentékeny kedvezményt ad a pénzintézeteknek. Mi nem egyszer, de számtalanszor nyilatkoztunk, hogy nem tartjuk helyesnek és megengedhetőnek, hogy folyton kivételek statuáltassanak a közadók alól. A jelen esetben e kivételnek azért]sincs helyes mert tulajdonképen maguknak az illető pénzintézeteknek érdekei sem kívánják. Igyekeztem lehetőleg tájékoztatni magamat e kérdést illetőleg. Volt alkalmam beszélni több kiváló pénzintézet fejével és azok mindannyian azt mondták nekem, hogy az osztaléknak azon része, mely az adóper centet képviseli, csakugyan nem jelentékeny befolyást gyakorol és általában az olyan pénzintézet, mely adóját nem képes megfizetni, életképesnek csakugyan nem tekinthető. Az eredeti törvényjavaslat ezen kedvezményt csak az újonnan alakítandó ily f pénzintézetekre terjesztette ki. Én épen ez indokoknál fogva azt hittem, hogy a pénzügyi bizottság ezt neheztelni fogja; ez azonban nem történt, hanem történt ennek ellenkezője: ezen kedvezményt kiterjesztette a többi pénzintézetekre is, melyek nem foglalkoznak kizárólagosan ipari czélokkal. Én ezt, t. ház, határozott visszaesésnek, az eredeti törvényjavaslat nem javításának, hanem rosszabbításának tekintem. Annak valahogyan még csak van értelme, ha azt mondjak, hogy az iparnak a támogatásra szüksége van, hogy tehát ily természetű bankot fel kell állítani és hogy ez a bank minél jobban működjék, annak az egész vonalon adókedvezményt kell adni. Ezen felfogásnak meg van a maga ratiója és logicája, de hogyha ez oly pénzintézetekre is kiterjesztetik, melyek más természetű műveletekkel is foglalkoznak, EÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVII. KÖTET. ebből okvetlenül anachronismus és visszaélések származnak. Nagyon könnyen következhetik az az anachronismus, hogy egy pénzintézetnél ugyanegy hitelüzletnek, ugyanegy kölcsöncathegoriának egy része adómentes és a másik része nem adómentes. Vegyük például a hosszú lejáratú kölcsönöket, a jelzálog-kölcsönöket. Nagyon könnyen történhetik meg ezen törvény hatálya alatt, hogy ha egy iparvállalat hosszú lejáratú kölcsönt, esetleg jelzálogkölcsönt is fog kapni, az adómentes lesz, niig hogyha ugyanaz a bank azt egy földbirtoknak fogja adni, adóval f>g terheltetni. Azt lehet ez ellen felhozni, hogy itt vannak a törvényjavaslatnak azon dispositiói, melyek ezt kizárják, mert világosan megmondják azt, hogy az adómentesség csak abban az esetben adatik meg, hogy ha a részvénytársaság tőkéjével olynemtíen működik közre, a mely által az illető vállalat koczkázatában is osztozik. De, t. ház, ezek nagyon tág értelmű szavak és a legkülönfélébb interpraetatiót teszik lehetővé. Egy vállalat alakításánál akkor is lehet közreműködni, ha ennek jelzálog-kölcsön is adatik. De azután kérdem én: micsoda különbség van abban a koczkázatban, ha például egy iparvállalat oly módon szakadna egy banknak a nyakába, hogy egy jelzálog-kölcsönt ad neki és az nem tud fizetni, a minthogy meg is történt, vagy pedig oly módon, hogy a banknak részvényei vannak s ő kénytelen azt a vállalatot átvenni. Mindkét esetben, t. h koczkázat ugyanaz, az eredményre nézve nincsen semminemű különbség, az egészre nézve nincsen semmi objectiv mérték[és az tisztán subjectiv appretiatio kérdése. Épen ilyen homályos kifejezésekkel találkozunk ott, a hol fel vannak sorolva azon banküzletek, a melyek nem adómentesek. Itt van például, hogy a bankszerű hitelek nem adómén tesek. A folyó számla azonban nincsen megemlítve, pedig az ugyanoly természetű bankhitelek közé tartozik, Megengedem, t. ház, hogy ezt nem lehetett felvenni, mert végre is a hitelek formáit oly biztosan és szabatosan meghatározni nem lehet; de igen könnyen megtörténik, hogy lényegileg ugyanegy dolog különböző formában történik s ennek következtében a törvény intentiója kijátszatik. Ha tehát, t. ház, ennek a törvényjavaslatnak határozmányai tisztán az egyéni appretiatiótól függnek, ha pedig más oldalról egy banknál vagy egy bank üzletében annyi positio van, mely controversia tárgyát képezheti, hogy adómentes-e az vagy adóval illethető : akkor, t. képviselőház, kézen fekszik, hogy a visszaéléseknek ez mily tág kaput nyit, sőt kaput nyit esetleg a hatósági demoralisatiónak is. A t. előadó ur különösen kiemelte, hogy ezen törvényjavaslat folytán szigorú administrativ u