Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-340
840. országos fllós február 26-án, szerdán, 1890. 17 vagy ki nem elépítéséből ered. (Igaz! ügy van!) Én nem ismerek a világon embert, a ki ebből a szempontból kevesebb okot szolgáltatna a személyes gyűlöletre, mint a ministerelnök ur. (Élénk derültség a hal - és szélső baloldalon.) Azt csakugyan sohasem vetette a ministerelnök urnak szemére senki, hogy valamely személyes érdeket megsértett, vagy ha módjában állott, ki nem elégített volna; (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon) sőt vannak sokan, (Halljuk! Halljuk!) a kik azt állítják és a kik szemére vetik a ministerelnök urnak, hogy talán a politikában túlságos nagy tért enged a személyes érdekek kielégítésének; sőt vannak olyanok, a kik egész politikai rendszerét erre alapítottnak állítják, (Élénk tetszés és helyeslés a balés szélső baloldalon,) A ministerelnök ur az országos közvélemény ítélete szerint olyannak van elismerve, a ki a személyes érdeket még a közérdek nevében sem meri megtámadni, a miből kormányzatának gyengesége is ered, mert hiszen a kormány ereje nem abban nyilvánul, hogy egy többség, feltétlenül engedelmeskedő,őt támogató többség segítségével az ellenzéket leszavazza, hanem a kormány ereje abban nyilvánul az országban, hogy a közérdeknek, az állami és a nemzeti érdekeknek kérlelhetetlenül érvényt tud szerezni a személyes és helyi érdekek fölött is. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, hiszen a ministerelnök ur nem is oly kérlelhetetlen politikai ellenfél. (Halljuk!) Hiszen méltóztatik tudni, hogy ő a maga politikai közösségéből vagy pártjától senkit sem zár ki azon a ezímen, hogy az illető talán valamikor az ellenzékhez tartozott és az ő politikáját bármely hosszú ideig támadta. (Derültség a bal- és szélső balodalon.) E tekintetben a t. ministerelnök ur valóban rendkívül elnéző és a megtéri; bűnösöket tárt karokkal fogadja. (Derültség a balés szélső baloldalon.) Köztudomású dolog, t. ház, hogy ha közülünk ma bárki arra határozná el magát, hogy a ministerelnök ur politikáját azzal, hogy a kormánypártba belép, támogatni akarja, ott mindjárt részesévé válik a hatalomnak és mindazon előnyöknek, melyek a hatalommal járnak. (Igaz! JJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A ministerelnök ur tehát semmi személyes érdek vagy külső ambitio elérésének nem akadálya, sőt legbiztosabb tényezője s ennélfogva a személyes gyűlöletnek a ministerelnök ur iránt lélektani alapja teljességgel nincs és rólunk azt feltenni valóságos lélektani képtelenség. (Élénk helyeslés és tetszés balfelől.) A ministerelnök ur csak az állami és nemzeti politika követelményeivel szemben mereven visszautasító s hozzáférhetetlen. (Igaz! ügy van! a balés szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én nekem, a ki a ministerKÉPVH. NAPLÓ. 1887—91 XVII. KÖTET. elnök úrhoz ezelőtt, goudolom, 11 vagy 12 évvel valóban a legnagyobb bizalommal, a legnagyobb reménynyel, ideális okoknál fogva közeledtem ; a ki ismételve igyekeztem őt megnyerni az állami és nemzeti politika követelményeinek, talán több alkalmam volt meggyőződni arról, hogy e tekintetben a ministerelnök ur milyen fogékonysággal bir (Halljuk!) s én arra a meggyőződésre jutottam — és ez az oka annak, hogy én a ministerelnök urat enyhébben ítélem meg e tekintetben, mint mások, a kik azt, a mit ő politikai téren tett vagy elmulasztott, az ő egyéni hibájának vagy rossz akaratának tulajdonítják — hogy ő nem puszta egyén, a ki a maga kedve vagy meggyőződése szerint választja meg politikája irányát és tartalmát, hanem ő történelmünknek egy productuma, egy rég elmúlt és eltemetett korszak felélesztője, fölelevenítő)e, képviselője és megtestesülése egy későbbi korszakban, (Élénk tetszés a bal- és ssélső baloldalon) melynek törekvése és eszméi „egészen mások. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) 0, t. ház, egy fatális kényszerűség hatalma alatt áll, (Halljuk! Halljuk!) őnem választhat, ő, mint egy elmúlt korszaknak képviselője, nem fejlődhetik, új tartalmat nem vehet fel magába, neki azt kell tenni és nem tehet mást, mint a mit az ő eszmeköre szerint cselekednie kell. T. képviselőház! Képzeljünk egy férfiút, kinek nagy socialis állása van, ki vagyonilag független, képzeljük ezt felruházva egy absolut hatalommal Magyarországon, e szegény és szerencsétlen országban, (Nyugtalanság jobbfelől) melyet é dókon keresztül elnyomtak s melyben évszázadokon keresztül nem volt alkalom arra, hogy egy igaz hazafi egész szívvel-lélekkel szolgálja e nemzetet, hogy nemzeti problémáit megoldja és ime egyszerre egy ily állású magyar ember hatalmat kap kezébe, a melylyel megvalósíthatja a nemzet érdekeit, védheti jogait, a melyben oda tarthatja a mellét s azt mondhatja, hogy inkább meghalok, mint hogy nemzetem jogaiból valamit engedjek; akinek módja van alkotni, nemzetét fölemelni, szóval fényes szerepet játszani a nemzet életében s a kinek személyét tisztelet környezné még politikai ellenfelei részéről is, a következő nemzedékek pedig áldanák emlékét s a nemzet legdicsőbb férfiai közé soroznák, természetes, hogy ha választhat, csak ezt a szerepet fogja választani s nem azt, a melyet 15 esztendőig játszotta az ország szine előtt. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, le akarok mondani arról az előnyről, hogy ismételjem mindazt, a mit évek hosszá során át a ministerelnök urnak az ellenzék részéről szemére vetettek ; de én csak egyet akarok constatálni s ez az, hogy a ministerelnök ur ugy lévén alkotva, a mint van, nem cselekedhetett máskép és hogy az ő egyénisége mellett mindazoknak a következményeknek,^" 3
