Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-345

130 845. országos ttlé§ márezius 4-én, kedden. 1890. egy részére sem mondatott ki kötelezőleg. Hogy a kir. biztosságban mi volt az irányzat épen az építkezéseket illetőleg, arra nézve legyen szabad egy pár sort felolvasni a kir. biztosnak azon át­iratából, a melylyel tudatta a várossal, hogy az állam az egyes polgárok építkezhető'ségét elő­segítendő, kamat nélküii és olcsó kamatos kölcsö­nöket bocsát a polgárok rendelkezésére. Ebben az átiratban azonban egyúttal kimondja azt, hogy: „az állam részéről nyújtandó ama támogatás, mely az egyesek segélyezése mellett csakis az építkezések természetes és egészséges fejlődésének lehető előmozdítására irányul, egyáltalában nem birhat azon czélzattal, hogy az állam által kellő biztosíték nélkül nyújtandó kölcsönök utján olya­nok is nagyobb mérvű építkezésekre ragadtassák magukat, a kik erre kellő vagyoni alappal nem birnak, vagy kik ezt pusztán üzérkedési szempont­ból kisérlenék meg". Alig hiszem, hogy a kir. biztos ezt irta volna, ha kényszeríteni akarja vala az |ellenkezőre az építkezőket. Mint méltóztatnak látni a kir, biztosi építési rendszabályok csakis egyemeletes házak építésére és erre is csak a belvárosban kötelezték volna az illetőket, mig a város azt óhajtotta volna, hogy bizonyos területre a kétemeletes házak építésének kötelezettsége mondassék ki. A külvárosokban pedig a királyi biztosi építési rendszabályok sze­rint is általában földszintes házak épülhettek. Sőt tovább megyek. Jöttek építkezési tervek­kel s a külvárosba emeletes házakra kértek állam­kolcsönt, a mikor pedig világos volt, hogy ott azon emeletes házaknak jövőjük nincs. Ezért nem egy kellemetlensége volt a kir. biztosnak, midőn ezeket legalább a megengedett utón megakadá­lyozni akarta. És még egyet, t. ház. (Halljuk! Halljuk. 1 ) Hogy a királyi biztos mennyire óhajtotta lehető­leg olcsóbbá tenni épen a szegény polgároknak az építkezés módját, látható abból is, hogy tanul­mányoztatván a helyi viszonyokat és szükségle­teket, 20 mintatervet készíttetett, egy szoba, konyha és kamara nagyságú házon elkezdve az úgynevezett fordított polgári házakig, a melyek 4—5 szobát tartalmaznak. A tervekhez építési leírás, költségvetés munka- és anyag-kimutatás kapcsoltatott. Mindez sokszorosittatott, valamint a építési engedélyért való folyamodási minta is és mindez elárusíthatóvá tétetett, tigy, hogy 18 kraj­czárért akárki megvehette, a ki ily módon építeni akart. Semmi más teendője nem volt, mint a folya­modást aláírni és benyújtani az építési bizottság­hoz, melytől megkapva az engedélyt s házát azon­nal felépíthette minden mellékes költség nélkül a legegyszerűbb mesterember segítségével is. Ezen tervek szerint 900—4000 frtos házak épültek százával Szegeden, de sőt az egész Alföldön szét­hordták a terveket, a mi nyilván mutatja, hogy ez nem volt czélszeríítíen intézkedés. (Helyeslés a jobboldalon.) Érdekes volna valóban, ha érdemes volna az időt reá vesztegetni, t. ház, előkeresni azon irány­zat! lapoknak a királyi biztosság idejéből kelt számait, melyek most a királyi biztos akkori mű­ködését ezen itt hangoztatott szempontból támad­ják. A királyi biztos akkor valahányszor azon helyzetben volt, hogy a nap nap után hozzá be­adott terveket és javaslatokat, melyek mindany­nyija állítólag Szeged európai színvonalának emelésére voltak irányozva, részint túlköltséges voltuk miatt kénytelen volt visszautasítani, vagy valahányszor egyik vagy másik építésért vagy építési kölcsönért folyamodó polgárnak a kölcsön kiosztására kiküldött bizottság a kölcsönt abban a magasságban, a melyben követelte, nem tartotta megadhatónak, épen tekintettel ugy az illetőnek anyagi helyzetére, mint az építendő ház fekvésére ; bezzeg lehetett olvasni, hogy a királyi biztos ki­csinyli Szeged városának érdekeit, a királyi biz­tosnak nincs kellő átaézete ; a mit az állam egy kézzel ad vagy adni akar, azt a kir. biztos szűk­keblíísége a másik kézzel visszatartja és több e félét. (Derültség balfelöl.) Ez persze (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) régen volt, de igaz, csak tessék az akkori lapokat kikeres­tetni és megnézni. Hanem persze a következetlenség vádjától az illetők nem nagyon félnek, hisz ki tartja eszében, hogy ezelőtt 10 évvel mi történt. Egyben azonban, az igaz, hogy következetesek akkor is, most is, az akkori királyi biztos szemé­lyének támadásában. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Távol van tőlem, t. ház, (Zaj bálfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelől) nem az, hogy mondjam, de csak­hogy gondoljam is, hogy öt évi lázas munkásság közben itt-ott tévedés ne történt volna; bizonyosan történt; egyben .azonban minden kritika daczára meg vagyok nyugodva és ez az, hogy nagyban és egészben az vitetett Szegeden keresztül, a mit a törvény megrendelt és másodszor, hogy szegedi királyi biztosi működésem a városnak kárára nem volt. (HelyeslésJobbfelöl.) Senki sem tudja azt jobban, mint én — mert kétlem, hogy bárki is a képviselő urak közül nagyobb gonddal és figyelemmel kisérné ma is Szeged fejlődését, mint én — hogy Szegeden sem a város, sem az egyes polgároknak nagy többsége legalább is azon anyagi helyzetnek nem örvende­nek, mint a catastropha előtt. De hát ez természetes. Az oly catastropha által ütött sebek nemcsak egy évtized múlva, de még később is felsajognak. E sebek fájdalmát enyhíthette ugyan, de egy varázs­ütéssel egyszerre meg nem szüntette sem az állam áldozatkészsége, sem a küldföld rokonszenve. Ép azért, ha azt akarjuk, hogy Szeged csakugyan megfeleljen azon hivatásának, melyre való tekin-

Next

/
Thumbnails
Contents