Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-345

1-24 345. országos ülés márczius i-én, kedden. 1890 Gróf Tisza Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljak!) Mindenekelőtt előrebocsátom, hogy sem a Papp Elek, sem pedig a Melezer Géza képviselő ur által beadott határozati javaslatra vonatkozólag én részemről nyilatkozni nem fogok, hanem az előttem szólott képviselő arat kell mindenekelőtt egyre figyelmeztetnem. És ez az, hogy, ugy látszik, ő nem volt és nincs is tisztában azzal, hogy a volt királyi biztosnak mi volt a hatásköre; mert azt veti a volt királyi biztos szemére, hogy miért nem szabályozta a Tiszát és miért nem intézkedett az iránt, hogy a Maros beszakadása elvezettessék más irányban és miért nem költött azon milliókból, melyek Szeged reconstructiójára neki rendelkezésére bocsáttattak egy pár milliót inkább erre ? A képviselő ur itt tévedni méltóztatik. A királyi biztos egyenesen bizonyos speciális dolgok kivitelére küldetett ki Szeged területére s a királyi biztos általában a Tisza szabályozásába és aMaros elvezetésébe nem bocsátkozhatott. (Helyeslés jobbfelöl.) A királyi biztos igenis tett lépéseket az iránt, hogy bizonyos tekintetben Szeged reconstructiójával kapcsolatban ebben a dologban is történjék valami s épen ezért már a közúti hid, mely a királyi biztos felügyelete alatt építtetett, oly méretekben épült, hogy tekintettel voltak arra, hogy ott a mederszorulat kibővíthető legyen. A királyi biztos közbejöttére a vasúti hidnak azon íve, a mely alatt a forgalmi ut elvonult, szintén vízfolyásul, árviz esetére kinyittatott és a forgalmi ut fölül a vasúti töltés niveaujában vezettetett keresztül. Általában a mennyiben a királyi biztos ott észlelt valamit ez iránt is, a szabályozásra vonatkozólag a szükségesek megtétele végett az illető helyen lépéseket tett, de ez közvetlen hatáskörébe nem tartozott és azokat a milliókat nem a vicement jogával és nem arra adták, hogy abból a Tiszát szabályozza, hanem hogy azt Szeged felépítésére használja. Tehát teljesen téves a t. képviselő urnak a királyi biztos küldetése iránti nézete. (Helyeslés johbfelöl.) Még egygyel tartozom a t. képviselő urnak, nevezetesen bocsánatot kell kérnem tőle, hogy — bár nem szoktam beszédekbe közbeszólni — az

;

ő beszéde közben azt mondtam, hogy nem igaz. Én azt arra értettem, hogy azt méltóztatott mondani, hogy mikor a már épülőfélben volt rakpart beomlott — de erre majd visszatérek — akkor kezdték csak a kémfurásokat. Papp Elek: Nem ezt mondtam! Gróf Tisza Lajos: Bocsánatot kérek, én igy értettem és igen lényeges mulasztás lett volna a királyi biztos részéről, ha nem eszközöltette volna Zsigmondyval a fúrásokat még mielőtt a partok és védművek tervezéséhez hozzáfogtak volna. Azok 1879-ben kezdettek meg s 1880-ban fejeztettek he, a rakpart kiépítését pedig csak 1880 szeptember végén kezdték meg, tehát ezen fúrási adatok, melyek akkor beszerezhetők voltak, már mind rendelkezésre állottak a rakpart tervezésekor. Ezeket kötelességemnek tartottam elmondani. Egyébiránt, t. ház, bocsánatot kell kérnem, hogyha előadásomban talán hosszasabb leszek, mint a hogy azt általában óhajtanám; de valóban ideje egyszer, hogy ennek a sok mende-mondának, ugy a rakpart építésére vonatkozólag, mint általában Szeged város reconstructiójára nézve is — mert most is volt szerencsém igen furcsákat hallani, mint például azt, hogy a földmives emberek 3—4 emeletes üres házak pinczéiben laknak, a mit lehetetlen mondani . . . Papp Elek: Azt nem mondtam! Gróf Tisza Lajos: . . . hogy ezen mendemondáknak vége szakadjon, vagy legalább a közönség tudja, hogy miben áll a dolog. De mindenekelőtt még avval szemben is, a mit a t. képviselő ur mondott, (Halljuk! Halljuk!) a ki azt akarta bebizonyítani, hogy Szeged még ma is ki yan téve azon veszélynek, hogy bármely perczben eluszhatik, azt akarom constatálni, hogy Szeged az alsó rakparton előállott süppedés következtében az árviz általi elöntés veszélyének egy perczig sem volt kitéve. Mindenki, a ki csak akarja, nagyon jól tudja, hogy Szegeden épen ugy, mint Budapesten is az alsó rakpartnak a támfala a vízvédelem szempontjából tekintetbe egyáltalában nem jöhet. A vízvédelmet eszközölni a felső rakpartnak a támfala van hivatva, az pedig, a mint a ministeri jelentésből is méltóztatnak látni, mozdulatlanul áll. De tovább megyek. Ismeretes dolog, a mit egyébiránt Klimm műegyetemi tanár és rector ur igen szépen és szakszerűen kifejt, hogy a függélye > partfalak magas vízállásnál egyáltalában soha és csakis a legalacsonyabb vízállásnál jöhetnek mozgásba. Ugy, hogy ha ezen rakpartsüiyedés, amint azt Klimm műegyetemi tanár ur mondja: „a kelleténél nagyobb sensatiót" idézett elő, én azt hajlandó vagyok azon „czélzatos nyilvánulásoknak" tulajdonítani, a melyekről Klimm tanár ur szintén megemlékezik. S megvallom, én azt találom, hogy azok részéről, a kik e czélzatos nyilvánulásokat sugalmazzák, a lelkiismeretességnek nem nagy fokára vall az, hogy a tájékozatlan közönséggel el akarják hitetni, hogy Szeged az árviz veszélyének minden pillanatban ki van téve s megvallom, hogy szeretném róluk feltenni, hogy nincsenek annak öntudatával, hogy nem oda vágnak, a hová néznek; (Zaj balfelöl. Egy hang: Dehogy nem!) mert mig ők egy embert akarnak kisebbíteni, addig (Zaj és mozgás balfelöl) egy városnak pótolhatatlan kárt okoznak. Mert hogy ha a közönség elhinné önöknek azt, hogy Szeged csakugyan minden perczben eluszhatik: akkor Szegednek