Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-344
844. országos ülés márczins S-áa, hétfőn. 1890. 107 ha higgadtan meggondolja a dolgot, alig szolgáltathat nagyobb satisfactiót a t. ministerelnök urnak, mint ha 15 évi kormányzat után egy négy sorból álló enuntiatiót s nem is a nagy politikára, annak irányára, vagy egy elsőrendű politikai tételre vonatkozó, hanem mellékes megjegyzésként mondott négy soros enuntiatiót kénytelen kiszakítani annak demonstrálására, hogy ime 15 év alatt ez az államférfi mily valótlanságokat mondott. (Élénk helyeslés és tetszés jóbbfelöl. Ellenmondás balfelöl.) Maga a t. képviselő ur elismerte, hogy nem egy lényeges, nagy kérdés körül forog ez a vita, hanem egy mellékes argumentum körül, a mely a parlamentben bevett vitatkozási modor szerint sikerrel refutálható, egy azonnali felszólalás utján, de hosszú idő múlva nagy dictiók tárgyává, talán még sem tehető. (Helyeslés jobbfelöl.) Horánszky Nándor: A dologgal tessék foglalkozni! Wekerle Sándor pénzügyminister: A dologgal fogok foglalkozni. A dologra vonatkozólag először is azt jegyzem meg, hogy a t. képviselő ur a vasúti államosításokat nem egészen ugy méltóztatik odaállítani, a mint azok tényleg vannak ; mert hiszen én azt hiszem, soha senkinek nem volt czélja azt mondani, hogy a vasúti államosítások okozták a íinanciák derouteját; (Felkiáltások balf elöl: Bokros mondta!) Bokros t.képviselő urnak sem, bár nem akarok ügyvédjeként szerepelni. (Felkiáltások balfelöl: Be igy mondta!) Ha igy mondta a t. képviselő ur — őszintén szólva, nem figyeltem beszédére — vele szemben is megmondanám, hogy nem helyesen mondta. Bokros Elek: Nena mondtam! Wekerle Sándor pénzügyminister: De azt hiszem, esze ágában sem volt ezt mondani, mert a vasúti államosítások nemcsak, hogy hátrányosan nem befolyásolták a nnanciákat, de sőt majd minden vasút államosítása alkalmával a főargumentum az volt, hogy ez financialiter nem hátránynyal, hanem előnynyel fog járni. (Ugy van! Úgy van! jobb felöl) Es hogy végeredményükben a vasúti államosítiisok mily kedvezően befolyásolták a nnanciákat, azt leginkább illustrálja a közmunka- és közlekedési, most kereskedelmi ministeriumnak 1887. évi működéséről kiadott jelentése, melyben, ha jól tudom, az államosítások után, természetesen nem azonnal, hanem az évek sora óta beállott czélszerííbb, rendszeresebb kezelés után a vasutak 3 millió forintnyi jövedelmi többletet mutatnak. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) De, t. ház, a képviselő urnak mindazonáltal nincs igaza, midőn egy állítást igy kiszakítva állít oda. A vasúti államosítások magokban véve nem terhelték vagy csak forma szerint terhelték a nnanciákat; de ha nem métóztatik figyelmen kivül hagyni azokat az intézkedéseket a melyek az államosítással kapcsolatosan történtek, azon hálózatok összekötését, az összekötő vonalakat, internationalis vonalakat, a melyek egy nagyszabású vasúti politikának kiegészítői, ettől külön nem választható tagolatait képezik, akkor azokban a milliókban mintegy 40 millióra menő deficitekben meg fogja találni a vasutak építésére fordított költségeket. (Tetszés a jobboldalon.) Ott fogja találni a budapest-zimonyi, a budapest-szőnyi vasutat, ott fogja találni a munkács-beszkidi és még más vonalaknak építési költségeit. (Helyeslés a jobboldalon.) Es ha a képviselő ur igaz barátja akar lenni azon deficiteknek, akkor azt kell mondania, ha nem is a vasúti államosítások, hanem a vasúti építkezések, a vasutakba fektetett beruházások okozták igen nagy mértékben azt, hogy ily tetemes deficitek voltak azokban az években és idézték elő azt az okozatot, a mit a képviselő ur közvetlen okul hozott fel, hogy államadósságaink kamatai most jóval nagyobbak, mint voltak annak előtte. (Helyeslés a jobboldalon.) Épen azért, t. képviselő ur, miután én nem akarok számokat odavetni és azt mondani, hogy ennyi volt a deficit, azért mondottam, hogy a rendes kezelés köréből kívánom megítélni a dolgot és itt, miután az 1879-iki évet méltóztatott felemlíteni, mindjárt ezen az éven kezdtem s ezt hoztam fel például; több évre nem is terjeszkedtem ki, mert ismétlem, az egész tételt nagyon mellékes jelentőségűnek tekintettem és tekintem ma is. Ha a t. képviselő ur méltóztatik a rendes kezelés tételeit nézni, látni fogja, hogy miként alakult a deficit. (Halljuk!) Ugyanis 1875-ben ' volt 34 millió, 1876-ban 29 millió, 1877-ben 23 millió, 1878-ban 21 millió, 1879-ben 18 millió, 1880-ban felszökött újra 28 millióra, 1881-ben 32 millióra, 1882-ben leszállott 16 millióra, 1883-ban szintén 16 miilóra és 1884-ben leszállt 13 millióra, azután felszöktek a rendes kiadások 303 millióról 325-re, tehát egy esztendőben 22 millióval, a deficit pedig 13 millióról 15 re. S ebben nincsenek benne a törlesztési tételek, mert nagyon jól méltóztatik tudni a t. képviselő ur is, hogy az állami számvevőszék a szerint mutatja ki ezen deficiteket, hogy az állam a saját bevételeiből fedezi-e kiadásait vagy nem. Ha tehát én, t. képviselő ur, számokkal kivántam volna brillirozni, még erősebb argumentumokat is hozhattam volna fel, mint a múltkor felhoztam, mert hiszen az 1884-iki deficit csak 13 millió, tehát majdnem csak egy harmada annak, a melyből kiindultunk, tudniillik az 1875-iki deficitnek, (Igaz! Ugy van! jóbbfelöl.) Ily körülmények között, t. ház, midőn volt esztendő, hogy a rendes kiadások deficitje az ere14*
