Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-325

m 325. országos ülés február 4=óu, kedden. 1890. városaiban egy cs. éskir. hadnagynak 75 forinttal több lakpénze van, mint az ezredesi rangban álló kir. törvényszéki elnöknek. Áttérve most a másik kérdésre, az igazságügyi alsóbb tisztviselők, a segéd- és kezelő személyzet javadalmazásának kérdésére, legjobb lesz talán, ha néhány példát idézek egyik -másik administrationalis szakmából és összehasonlítom az igazságügyi tisztviselők javadalmazását más szakmabeli hasonrangú tisztviselők javadalmazásával. Az igazsggügyi tisztviselőknek javadalmazását, díj osztályozását és díjazását az 1874. évi 3.341. számú igazságügyministeri rendelet szabályozza; a közlekedési tisztviselők javadalmazását az 1877. évi 2.267. számú elnöki. Ha e két díjszabályzatot összehasonlítjuk, ilyen és számtalan más hasonlót fognak benne találni, mint a milyent itt bemutatok. A közlekedési szakban a IX. díjosztályhoz tartoznak a posta- és távírda főtisztek 1.300—1.600 forint fizetéssel és 200 forint lakbérrel; az igazságügyi IX. díjosztályhoz tartoznak a kir. telekkönyvezetők, az irodaigazgatók és a törvényszéki jegyzők 800—1.000 forint fizetéssel és 150 forint lakbérrel, tehát ugyanazon állam tisztviselői között ugyanazon díjosztályban 550—650 forintnyi fizetési különbözet mutatkozik (Igaz! Ugy van! jőbbfélől) az igazságügyi tisztviselők rovására, a kik pedig köztudomás szerint magasabb elméleti qualificatioval bírnak mint a közlekedési tisztviselők. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) De nézzük a X. díjosztályt. Ebben a közlekedési szakhoz tartoznak a posta- és távirdatisztek 900-1.200 forint fizetéssel és 150 frt lakbérrel; az igazságügyi X. díjosztályhoz tartoznak a segéd telekkönyvezetők, az aljegyzők és irodatisztek 500—700 forint fizetéssel és 100 forint lakbérrel. Ezen díjosztályban tehát 450—550 forintnyi különbözet mutatkozik az igazságügyi tisztviselők rovására, már pedig ezen osztályban a fizetési különbözet majdnem alterum tantumot képez. (Igán! Ugy van! jobbfelől.) Folytathatnám még tovább az összehasonlításokat, (Halljuk! Halljuk!) de nem akarok a t. ház türelmével visszaélni; csak azt az egyet constatálom még, hogy bármely rangosztályzatot, különösen alsóbb fokban, ha összehasonlítunk, AZ arány sem mik épen sem jobb, de tán rosszabb. Kapcsolatban az elmondottakkal, visszatérhetek kiindulási pontomhoz és miután constatáltam, példákkal illustiálva azt, hogy az államigazgatás rendszerében, az állami tisztviselők nagy családjában az igazságügyi alsóbb tisztviselők a mostoha gyermekek, azt hiszem, bizonyítanom nem kell többé, hogy sorsukon javítani kell. És ha az egyszer megkezdett munkát, a szolgálati pragmatica szabályozását nem folytatjuk is, ha a budgetet nem is emelhetjük, mégis segítsünk sorsukon, a hogy lehet. A jelen országgyűlés meg' nyilta óta egymást érik az első folyamodású törvényszékek és járásbíróságok segéd- és kezelőszemélyzetének kérvényei a képviselőházhoz — fizetésjavítás iránt. Ha ez óhajnak mindenben eleget nem tehetitek, igyekezzünk sorsukat legalább olykép javítani, hogy őket a többi államtisztviselőkkel parificáljuk. Ne vegyük rossznéven tőlük, hogy ők a kérvények egész özönével kopogtatván e ház kapuján, bebocsáttatást és kérelmük meghallgatását sürgetik. Ne vegyük rossz néven, ha ők, kik az igazság kiszolgáltatásában töltik egész életüket, észreveszik azon igazságtalanságot, mely sorsukban rejlik és a mely ellen tőlünk kérik az orvoslást. Egyébiránt jól tudjuk, hogy a többi igazságügyi tisztviselők, nóvszerint a bírák is gyengén vannak fizetve. Innen van, hogy már is mutatkoznak, de később valószínűleg még sokkal erősebbeu fognak mutatkozni jelei annak, hogy az ifjú tehetségesebb jogász-nemzedék leszorul a bírói pályáról, mert tanulmányaihoz képest magát kellőleg jutalmazva és különös tekintettel a családalapítás lehetőségére, existentiáj át a birói pályán kellőleg garantirozva nem látja. De a birói karban van még, istennek hála, elég számú anyagilag független elem, mely ambitióval, hivatásból lép azon pályára. Nem mondhatjuk azonban ugyanezt a segéd- ós kezelőszemélyzetről, melynek működése jobban összeesik a kenyérkereset kérdésével. Azért emeltem ki, hogy inig az igazságügyi tisztviselők sorsán talán csak a lakbérrendezése által is lehetne segíteni, addigaz igazságügyi alsóbb tisztviselők segélyezése csak azok javadalmazásának emelésével történhetik. A segéd- és kezelő-személyzet szintoly fontos factora az igazságszolgáltatásnak, mint a biró, bár más irányban működik. Hiába vannak képzett, lelkiismeretes, megbízható bíráink, ha az igazságszolgáltatás mechanismusa ezen segéd- és kezelőszemélyzet keze alatt nyikorogva, duzzogva és csak lassan halad. Ha az alantas tisztviselők sorsán nem enyhítünk, t. ház, akkor jó igazságszolgáltatást nem várhatunk, mert mindig jobban és jobban fölszaporodik azoknak a száma, a kiknek kebelében a szükségben kihal a kötelességérzet, a kik nem fognak hallgatni ama bekő biró, a lelkiismeret szavára, hanem a kisértet ereje alatt elszédülnek, megtántorodnak és erkölcsileg elbuknak. Kötelességemnek tartottam elmondani ezeket nyíltan és leplezetlenül, inert attól félek, hogy ha egyszer az általános decadeniiát -észrevesszük, évek mulasztásait, évtizedek kemény munkája sem fogja helyrehozni. Nekünk addig nem lesz s nem Is lehet jó igazságszolgáltatásunk migaz igazság-