Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-324

gg 8'24, országos ülés febr hivatva lesznek bennünket a szóbeliség áldásaiban részesíteni, fokozatos ezím- és rangbéli előléptetés és annak megfelelő díjazás által a lehetőséget arra, hogy elfoglalt állításaikban megmaradhassanak. Döntessük el a szóbeli per harczát edzett jogászi bajnokok és nem ujonezok által; ébreszszük ez által is a jogkereső közönségben a hitet, hogy ezen biró nem rosszabb, mint a felsőbb fórumnál alkalmazott biró és vegyük ez által is elejét számos haszontalan felebbezésnek. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiszen ha kutatjuk azon okokat, melyeknél fogva a szóbeliség legjobban vált be Francziaországban, Angol országban és Genfben, azokat abban fogjuk találni, hogy itt is, ott is a gyakorlati élet tapasztalataiban nevelt és hírnévre szert tett jogászok számára mindig rendelkezésre állt a birói szék, BYancziaországban a barreau képezi a birói karnak faiskoláját és ennek köszönik első sorban a bíróságok azt, hogy a modern világ legméltányosabb magistraturájává váltak, kiket a seminarium dignitatum elnevezés méltán megillet és ott, hol mint Angolországban járásbiró csak az lehet, a ki 7 évi ügyvédi gyakorlattal bir, hol a járásbiró fizetése nagyobb, mint nálunk a Curiai elnöké, ott nem csoda, ha egy Starkie, egy Dowling, egy Amot — a jogászvilág híres tekintélyei — vállalták el a járásbirói tisztet. Az angol grófsági bírák — mondja Mittermaier — nem fiatal, jogászi pályájuk kezdetén álló, gyakorlat és biztos állás hiányában kevés bizalmat gerjesztő egyének, hanem sok évi ügyvédi gyakorlattal biró és a legfőbb bíróságok praejudiciumaiban teljesen jártas jogászok, kik bármily eléjük kerülő peres ügyben hamar eligazodnak és Genfben is csak az ott érvényre juttatott azon elv, miszerint a birói tisztet csak a legjelesebb jogászok gyakorolhatják, birja azon teljhatalmat magyarázni, melylyel a törvény a birót felruházza és mely odáig megy, hogy reábízza annak eldöntését is, vájjon a concret per szóbeli úton tárgyaltassék-e, vagy nem. „Ezen fényes tulajdonságok nélkül" — mondja Gite a genfi semmítőszék elnöke— „a biró minden perczben élő vádat képezhetne a törvényhozó vigyázatlansága ellen". Ezen szempontból is tartom én a királyi táblának decentralisatiój át egyik legégetőbb követelménynek. (Halljuk! Halljuk!) Csak az által lesz az alsóbb bíróságnak ellenőrzése oly mérvben lehetséges, hogy képesek leszünk a legjelesebb erőket a szóbeliség szolgálatába csoportosítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Csak örömmel üdvözölhetem ennélfogva az igazságügyminister ur azon tervét, hogy egyelőre csak a járásbíróságoktól felébbezett ügyekben kívánja a szóbeliséget meghonosítani, mégis úgy, hogy a járásbíróság- kibővítése mellett a reform állandó jelleggel bírjon. Az egész reform nem ir 3-án, hétfőn. 189Ö. csupán előiskolája kíván lenni a törvényszéki első fokú eljárásnak, (Halljuk! Halljuk!) hanem a szóbeliség általánosítása után is fogja ennek egyik integráló alkatrészét képezni. Es mert ezen reform összes polgári peres ügyeink kilencz tizedrészére fogná kiterjeszteni a szóbeliséget, kétségtelen, hogy ha beválik, az Írásbeliség többi maradványait is ellenállhat! an erővel fogja ledönteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Azokat pedig, kik a peres eljárást egyszerre, úgyszólván töviről hegyire kívánják reformálni, utalhatjuk a jogtörténet azon tanúságára, hogy ezen ugrást egyik nép semkoczkáztatta. Nem akarok arra utalni, hogy hány évszázados fejlődés és küzdelem kellett a római peres eljárás átalakulására. De kérdem, a code deprocedure civile volt-e más,mint XIV. Lajos 1667-iki ordonnance-jának felfrissítése? És bár ezen eljárás átalakítására czélzó tervezet évtizedekkel ezelőtt elkészült, az tudtommal még mai napig sem lett jogerőre emelve. Felemlíthetem, hogy Angolországban, hol az eljárás drága és lassú volta miatt minél sűrűbben hangzottak fel a panaszok 1846. és későbbi 1850-ben, csak a mi járásbíróságunknak megfelelő grófi bíróságoknál lett a szóbeliségre és a formák egyszerűsítésére fektetett peres eljárás meghonosítva és tudjuk, hogy bár a Napóleoni hódítások óta Németország egyes részében honos volt a szóbeliség, bár a régi német és a franczia eljárás között közvetítő 1850-iki hannoveri perrendtartás mintaképül szolgált több partieularis törvényhozásnak, mégis csak a német egység kivívása után és akkor is első sorban politikai okokból sikerült az eljárás általános reformját keresztülvinni. De látjuk, hogy Austriában ma is érvénynyel bir a múlt században készült per rendtartás s habár már két évtized óta többször készülitek a szóbeliségre fektetett javaslatok, mégis ezen terv elejtésével egyelőre csak a sommás ügyekre kívánják a szóbeliséget meghonosítani. A ki a fenforgó körülmények között e reformot kicsinyli, az az ez idő szerint lehetséges jót a bizonytalan jobbnak akarja feláldozni, az a mai állapotot még hosszú időn át akarja stabilisaim. Azon ellenvetésre pedig, hogy ha a peres ügyek kilencz tizede számára hozzuk be a szóbeliséget, miért nem teszszük azt a csekély számú többi ügyekre is, már előbb volt szerencsém megfelelni, a már mondottakon kívül hivatkozhatnám még általános, különösen pénzügypolitikai okokra, de hivatkozhatnám arra is, hogy az egész birói szervezet átalakítása nélkül a reformot általánosítani nem lehetne, de azt hiszem, elég lesz még csak arra utalnom, hogy ugyanazon indokok, melyek minden civilisált népnél régi idő óta mérvadók voltak arra nézve, hogy bizonyos kevésbé fontos vagy egyszerűbb tényállással biró vagy természeténél fogva sürgősb elintézést igénylő ügyek a rendes eljárás alól eximáltassanak és szabadabb eljárási