Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-323

3J3. országos ülés február 1-én, szombaton. 1890. 47 nem haladt elő azon arányokban, a milyeneket az ország érdeke különben megkövetelt. Ma, midőn a viszonyok ez irányban megváltoztak; midőn az ország megadta annak lehetőségét, hogy ezen a téren úgy, mint a közigazgatás minden egyéb terén is, a javítások megtörténhessenek ; midőn a reform korszaka bekövetkezett, múlhatatlanul szükséges, hogy talán elsősorban legyünk figyelemmel arra, hogy a szükséges reformok az igazságügy terén ép úgy, mint minden egyéb téren, a kellő lépést megtartsák, hogy azok az országnak helbizalmát visszaadják, hogy az ország ez irányban is tökéletesíthesse intézményeit, hogy a vagyon- és személybátorság és a közhitel emeltessék. Midőn azonban ez irányban a haladást ez alkalommal már megkezdjük, nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy ez a költségvetés még nem maguknak a reformoknak kifejezése, hanem olyan átmeneti költségvetés, a milyen talán még egy-két évig szükség lesz, hogy a t. ház normális és a haladást kifejező költségvetést tárgyalhasson. Nekünk most mindenekfölött arra kell ügyelnünk, hogy azok a reformok, a melyeknek megkezdésére a t. igazságügyminister ur válalkozott, a szükségnek megfelelőek legyenek; hogy azok csakugyan haladást képezzenek az igazságügy terén; hogy azokból ne mellőztessék, a mi az előépítkezésre mulhatlanul szükséges, szóval, hogy minden megtörténjék, a mi az igazságügy tovább építésére megkívántatik. Nagy, nehéz és sokoldalú az a munka, mely az igazságügyi kormányzatra vár. Nem ideális tényeknek, ideális conceptióknak életbeléptetése, nem csillogó természetű intézményeknek azonnali foganatosítása, hanem az élet prózai szüksige által követelt új intézmények életbeléptetése forog szóban ; oly intézmények életbeléptetése, melyek a közszükségnek megfelelnek s melyek a reális élet követelményeit kielégítik. Ez a munka nem könnyű, nagy munka ez és nagy átgondolást igénylő előkészületeket tesz szükségessé. Ezért nem várhatjuk azt, hogy azon rövid kilencz hónap óta, a mióta az új igazságügyminister ur hivatalát elfoglalta, e téren íúlkövetelésekkel bárki is jogosan állhatna elő; megkell a szükségeseket egymásután tenni, de nem szabad íúlkövetelésekkel lépni fel, ha nem akarjuk koczkáztatni a sikert. (Helyeslés a jobboldalon.) Az anyagi és alaki codifieatio terén, az administratio javítása és szervezése terén annyi és sokféle a teendő, oly nagy előmunkálatok igényeltetnek, hogy ezek mindegyike magában egyes törvényhozási szakokat venne igénybe, ha azokat mind létesíteni akarnók, melyek szükségesek és ezek tekintetében már most kijelenthetem, hogy az előmunkálatok az egész vonalon folyamatban vannak. Oly sokfélék, oly változatosak azok a munkák, melyeket az igazságügy kormányzata már megkezdett és a melyeknek továbbfejlesztése és a legfontosabbaknak a ház előtt legrövidebb idő alatt leendő beterjesztése biztos kilátásba helyeztetett, hogy a t. ház megnyugvással fogadhatja azon intézkedéseket is, melyek ezen költségvetésben vannak letéve. A t. képviselőház ma már joggal követelheti azt, hogy minden intézkedés, a mely történik, beleüljék azon végleges rendezésbe és szervezkedésbe, a mely a t. igazságügyminister ur múlt évi programmbeszédében kilátásba helyeztetett. Felölelte ezen programm nem egy törvényhozási cyclus teendőit, hanem felölelte az igazságügyi törvényhozást a maga egészében és nagyjában s annak létesítése nem egy pár év, hanem évtizedek munkáját képezendi. Midőn a költségvetést a t. ház figyelmébe ajánlom, a következő körülményekre kell még kiterjeszkednem. (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyi kormányzat nemcsak a központi igazgatásnál létesítette azon előfeltételeket, melyek az igazgatási személyzet szaporítása és erösbítése dolgában szükségesek, hogy az igazságügy jól adrninistrált; mennyiben egy új államtitkári állás létesíttetett a, t. ház hozzájárulásával, hanem kéri jelenleg a központban még egy osztálytanácsosi állás szervezését, azonkívül kéri egy igazságügyi orvosi tanács létesítését, mely intézmények szükségességei felöl, felfogásom szerint, e ház jurista tagjai közt alig létezik nézeteltérés. Az igazságügyi kormányzat köteles tekintettel lenni arra: mit képesek ma teljesíteni a fennálló intézmények, a fennálló bíróságok? Az ország szerencséjére a királyi Ouria oly egyénekből áll, oly testületet képez, a mely most Magyarország igazságszolgáltatásának oszlopa. Ezen bíróságnak működéséhez, ezen bíróság alapos jogszerű és törvényes ítéleteihez és azon magas jellem által áthatott határozataihoz most már nemcsak kétely nem fér, hanem az ország teljes megnyugvása kiséri ezen bíróságnak működését. A királyi tábla, t. ház, a mint méltóztatik tudni, már legközelebb decentralisatio alá jut. A királyi táblának működése, daczára annak, hogy másfél vagy két év óta 48 kisegítő biró neveztetett a táblához, annyira nehézkes, hogy nem volt képes feldolgozni azon nagy terhet, a mely évrőlévre vállaira súlyosodik. A budapesti királyi tábla különösen oly sok ügydarabbal lesz évről-évre ellátva, hogy a múlt évihez képest most, midőn csak hat hónapja 30 új kisegítő biró lett alkalmazva, csak 6.000-rel volt képes a hátralékokat leapasztani. Igaz, hogy fél éve, mióta e kisegítő birák működnek ; igaz, hogy ahhoz,^ mig azon fiatalabbb erők, a kik most jutottak a táblához, beletalálták magukat helyzetükbe és felada-