Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-338
380 838- «™z*g«* äl*» február 2í-én, hétfőn. 1890. volna azt, hogy ha mái a kormány fenn akarja tartani azon intézményt, mely csakugyan jó helyen van a múzeumban — mert csakugyan oda való — legalább ugy reformálják azt, hogy a törvényhatóságok választottjainak is befolyás biztosittassék abban. S erre az volt a felelet, hogy nemcsak hogy ezt nem tették meg, hanem a főrendiházi tagoknak egy része oly idegenekből áll, kik sohasem voltak Magyarországon, nem ismerik az ország nyelvét, intézményeit s ezekről fogalmuk sincs, mégis ma Magyarországnak hivatalos törvényhozói, (ügy van! a szélső baloldalon.) De menjünk át a kisebb dolgokra, pédául arra, hogy mikép sekirozzák a közönséget a dohány-monopóliummal. Megmutattuk a módját, hogyan lehet a dohány-monopóliumból a megfelelő jövedelmet elérni. De csakhogy zaklasäák a magyar nemzetei, még a saját használatra való termelést is megtiltották, hogy minden ember felett a kormány utasításának vagy intentióinak megfelelőleg a fináncz uralkodjék. Bármerre tekintünk az országban, az elégedetlenség nagy, azt nem lehet beszédekkel elütni, mint előttem szólott t. barátom akarta. A mesebeli beteg királynak azt mondták, meggyógyul, ha egy boldog ember ingét veszi magára, de csak egy boldog embert találtak, annak pedig nem volt inge. Én pedig ki merem mondani, hogy egy pár hivatalos személyen kivül s azokon kivül, a kiket a nexus a kormányhoz fűz, a kik szeretnek loyalis tásukkal tündökölni, nincs e hazában egy megelégedett ember sem. (Ugy van! bálfelöl.) A kormány mindent megalkotott, a mi hatalmát előmozdította és mindent mellőzött, a mi azt csorbította volna. Elég, hogy bizonyos körök ne legyenek megelégedve s a kormány mindjárt feladja szándokait. Vagy nem ez történt-e a polgári házasságról szóló törvényjavaslat tárgyában? A királyi euriának a képviselő-választási ügyekben való bíráskodása tervét is levették a napirendről a mostani kereskedelmi minister ur indítványára. Megszorították a szabad gyülekezési jogot is és rendőrállammá lettünk. Czeglédről 100 ember Kossuthhoz akart kimenni és mint a rabokat rendőri cordonnal kisérték őket a fővároson át. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelöl.) Ami pedig a választási szabadságot illeti: igaz, hogy a népre hivatkoznak, de ne tagadják, mert bizonyítani is tudjuk, hogy rendes cassája van •A pártnak, azok kedvéért, a kiknek megválasztatására szükég van. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások: Nem is tagadják!) Hogy beszédem nagyon hosszúra ne nyúljon, engedje meg a t. ház, hogy még csak egy dologra reflectáljak (Halljuk! Halljuk!) és ez az, a mit az élő magyarok legnagyobbikáról minden vágyaink, törekvéseink, ideáljaink letéteméuyesséről kívánok mondani: Kossuth Lajosról. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Önök megkísérelik, mint ma is megki-:éi'elte az előttem szólott t. barátom, hogy a ministerelnök szavait, melyeket a honosítási törvényről beszélvén, elmondott, máskép magyarázzák és helyesnek tarják azt, a mit újévi beszédében a ministerelnök mondott, de mi a minister ur eljárását ezen ügyben bűnnek decretáljuk. Minden bíín, minden helytelen cselekmények között ez a legnagyobb, mert ha egy más kormány alatt a nemzet jobb létre tesz szert, ha a gazdasági válság megszűnik, minden sérelmet el fogunk felejteni, de mig magyar ember él, ezen Kossuth Lajossal szemben elkövetett sértéstnem fogjuk elfelejteni soha. Támadhatja ön, t. ministerelnök ur és támadhatja az egész kormánypárt a Kossuth által képviselt elveket ezen nagy ember szellemi befolyását a nemzetre nem fogják megkisebbíteni; mig magyar ember él, addig e hazában Kossuth Lajos nekünk mindig vezérünk és prófétánk lesz. (Élénk éljenzés és tetszés a szélső baloldalon.) Igen, t. uraim ! Mindezekre, melyeket szemelvényképen felhoztam, ha ugy magánkörben mondjuk el, a túloldal tagjai is azt mondják: Ezt mind helyes, ez mind szép, hisz mi is osztozunk ebben, nincs magyar ember, a ki ne akarná Magyarország jólétét, az ország függetlenségét, de midőn idejönnek, egy tekintet és mindent máskép tesznek. Ezzel kell egyszer tisztába, jönni. Miért van ez? Mert kétféle meggyőződés, t. ház, nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélö baloldalon.) Nem lehet meggyőződésből beszélni igy, szavazni igy. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) Ennek az oka az, hogy ugy a kormányt, mint a többséget egy betegség vett elő és megmondom, mi az a betegség. Az a túlloyalitas, hogy csak azt akarják tenni, csak azt akarják megengedni, a mÍTel Bécsben meg vannak elégedve. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Pázmány egyik munkájában olvastam : egy festő vállalkozott egy templom kifejtésére, midón odajöttek, a kik azt megakarták bírálni, azok nem láttak semmit; a festő ezt igy magyarázta, hogy ezt más nem láthatja, mint a ki jámbor és istenfélő, mert ezek szent képek és a jelenlévők azonnal látták és dicsérték a szép szent képeket. Igy van a mi többségünk is. Tudják, hogy az, a mit alkotnak, nem áll a nemzet érdekében, de a kormány részérői fel világosittatnak, hogy ezt Bécsben is igy akarják és hogy ezt csak az nem tartja jónak, ki nem loyalis s akkor nyomban mindent megszavaznak, mert előttük első loyalisnak látszani. A törvényjavaslatot nem fogadóméi. (Ugy van! Helyelés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a t. házat, méltóztassék a jegyzőkönyv azon pontját, mely az Andrássyemlék tárgyában a kormány által benyújtott törvényjavaslatra vonatkozik, hitelesíteni, hogy a pénzügyi bizottság, mely ma ülést tart, azzal is foglalkozhassak. (Halljuk! Halljuk!) Különben megjegyzem, hogy tekintettel a
