Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-338
376 mB- »"!í4s , «s fllés febrnár 24-én, hétíön. 1890. ne foszsza meg a nemzetet jogaitól, ne ássa alá jövőjét. És, t. ház, mi volt mindig a felelet, tudjuk nagyon jól. Felszólalásunkat gúnyos mosolylyal fogadták, nevetségesnek találták akkor, midőn azon programniot, melyet mi képviselünk, minden becsületes magyar ember a magáénak vallja; midőn azok a vágyak, aspiratiók, melyeket mi képviselünk, a nemzet sziyébe be vannak vésve. Ugy igyekeztek minket feltüntetni, mintha hazánkat bajba, vészbe akarnánk sodorni. Megértük azt, hogy a szabadságról, a függetlenségről és a jogokról való beszédet itt a parlamentben ábrándnak nevezték, abban a parlamentben, melyben az ,1848-diki törvényeket megalkották ; abban a parlamentben, melyben azért jutott vezérszerepre a ministerelnök ur, mert egykor ő is tudott a nemzet jogaiért lelkesülni. (Igaz! Ugy van 1 Ugy van ! a szélső haloldalon.) Mikor a ministerelnök ur a kormányra lépett, oly bizalom nyilvánult iránta országszerte, a milyen a parlamentek történetében páratlan, sőt mi is, a kik egy kis párttöredéket képeztünk, némi bizalommal tekintettünk működése elé, mert reméltük, hogy ha nem is fogja a mi elveinket diadalra juttatni, de nem fogja politikai múltját egészen megtagadni; hittük és reméltük, hogy azt a talajt meg fogja óvni és egyengetni, a melyen tovább építhetünk. És most 15 év után, ha arra kérjük, mutassák meg azon nagy alkotásokat, melyekre a ministerelnök ur ma is hivatkozott, mondják meg nekünk, lehet-e reményünk arra, hogy vágyaink, törekvéseink ezen az úton valaha megvalósuljanak, akkor a felelettel mindig adósok maradnak. Es ha akad is a kormánypártból valaki elég merész a kormány védelmére kelni, midőn az alkotások dicsőítéséhez akar fogni, midőn erre kerülne a sor : csak hogy tehetetlenségét elpalástolhassa, azt mondja, mit előttem szólott Latkóczy barátom is megtett s ezt elég ügyesen, hogy gyenge idegzeténél fogva az ellenzék zajongása miatt erre már nem képes. (Derültség a szélső baloldalon.) Alkotmányos országban 15 év alatt egy kormány minden jót megcsinálhat, vagy legalább a jövőnek alapját megvetheti, a melyik kormány vezetője erre nem képes, méltán könnyelműséggel vádolható, ha mégis vállalkozott a vezetésre. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mostani kormány a napról-napra való megélhetés politikáját követi s minden törekvésében, minden működésében csak az az irány nyilvánul, hogy bizonyos körnek kegyeit megtarthassa shogy a hatalmat el ne veszítse. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy a volt Deák-párt nagy pénzzavarba hozta az országot, de egyet mindenkor el kell ismerni és el is ismerünk — a nélkül, hogy azzal nagyobb elismeréssel akarnék azon kormány iránt viseltetni, mint a milyet megérdemel, vagy a 67-es alapot akarnánk dicsőíteni, mert azt elítéljük — hogy a kiegyezésben fentartott jogokat igyekeztek legalább megtartani és érvényre emelni, mig ezen kormány 15 évi működése alatt még ezeket a jogokat is apránkint elfecsérelte. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Midőn az igen t. ministerelnök ur kormányra lépett, a többi között különösen 3 programmpontja volt, a melynek valósítására vállalkozott: a pénzügyi helyzet rendezése, helyes közigazgatás megteremtése és a bank-, vám- és kereskedelmi szerződésnek a nemzet érdekében való keresztülvitele. Hát én nagyon sok bátorságot teszek fel a t. ministerelnök úrról s tapasztaltam is — lefelé, mert odafenn annak tanújelét egyszer sem adta — de e bátorsága daczára sem teszem fel róla, hogy itt, az ország szine előtt el merné mondani azt, hogy programmját, kimondott ígérete alapján, a nemzet megelégedésére megvalósította volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igaz, t. képviselőház, hogy ha a költségvetés számszerű eredménye szerint tekintjük, eltünőleg csekély deficittel találkozunk; sőt azt is hiszem, a mit Horánszky t. képviselőtársam mondott,hogy bizonyos javulás is állott elő: de h éremnek másik oldalát megnézzük, annak a látszólagos eredménynek örülni egyáltalában nincs okunk. Hiszen mit tett a kormány 15 évi kormányzata alatt? Az adókat, melyek már megvoltak, oly dimensiókban emelte, hogy a világtörténelemben egyetlen *egy országban sincs arra példa, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) új adónemeket hozott be. Most is előttem áll az akkori pénzügyministernek meggyőző kifejezése, midőn az általános jövedelmi pótadót megszavaztatta a képviselőházzal és kiszámította annak a számszerű eredményét, minek ma épen háromszorosa hajtatik be rajtunk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az államadósságokat óriási mérvben szaporították, az államvagyont elfecsérelték. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De viszont másrészről hány igényt hagytak kielégítetlenül. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És igazán a nemzet áldozatkészségét a kimerülésig igénybe vették. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát ezen látszólagos számszerű eredmény egy egyszerű lidérezfény, a mely a könnyen hívőket belevezeti abba a mozsárba, a melyből aztán kiszabadulni egyáltalában nem lehetséges. Akkor lesz az államháztartás rendezve, t. ház, ha a nemzet saját szükségleteinek megfelelőleg rendezi kiadásait, hogyha bevételeit nem ahhoz idomítják, hogy vájjon mennyit lehet még ezen a szegény népen bezsarolni az adóvégrehajtásokkal, hanem az adóképességhez mérten állapítjuk meg az adót. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hasonlítsuk össze, t. ház, a legutolsó Deák-
