Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-338
338. országos illés február 24-én, hétfőn. 1890. 371 ugynevezeít 48-as párt —most, gondolom, függetlenségi párt a neve — tagjai részéről; (Zaj a bal- és szélső baloldalon) választásokra pedig soha, nemcsak hogy nem szövetkeztem, de élő emberekre hivatkozom, hogy mikor egy közös választási actio megindítása szóba hozatott, én voltam az, ki annak ellentmondtam. Egy okkal több reám haragudni a t. képviselő urak részéről, de nem ok arra, hogy ismét és ismét rám fogjanak olyat, a mi valótlan. (Igaz! Ugy van! jobb felől. Nagy zaj a balés szélső baloldalon.) T. képviselőház! Az a vád hangzott ellenem, — Horánszky t. képviselő ur mondta — hogy mikép teljesíthetné a mostani ministerelnök kötelességét bizonyos körökkel szemben, mikor tudja mindenki, hogy onnan felülről tartják csak. Hát, t. képviselőház, első megjegyzésem az, hogy — igaz, hogy most talán a másik fordulóbafognak átmenni a t.képviselő urak — nem olyan régen még naponkint azt olvastam, hogy Tiszának odafenn már vége, abban már nem bíznak, csak a módot és jó alkalmat keresik, hogy megszabaduljanak tőle. (Zaj a bal és szélső baloldalon.) Az az egy pedig bizonyos, tessék elhinni, hogy még a ráfogásokban és gyanúsításokban is jó következetesnek lenni. (Élénk tetszés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Egyéb iránt mit értett Horánszky képviselő ur az alatt, hogy felülről tartatom, nem tudom; de ha azt értette, hogy azért vagyok itt, mert a korona által is tartatom, abban azt hiszem, olyat mondott, ami vádul csakugyan nekem fel nem róható és a dologtermészetében van, hogy épen úgy, mint a törvényhozás többségének, ugy a koronának feltétlen joga azt, a ki valamely ministeri vagy ministerelnöki székben ül, ott megtartani akarni vasry megtartani nem akarni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy mit akart tehát azzal a dolgokat nem ismerők félrevezetésére számított gyanúsítással, nem tudom. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és szélső balon.) Egy dologban megfelelek a képviselő urak kívánságának, mert rögtön bezárom beszédemet, (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Én, t. képviselőház, ha azt mondják, hogy nem tettem semmit a nemzet fölemelésére; ha azt mondják, hogy nem tettem semmit az ország érdekeinek előmozdítására, (Zaj a bal- és szélső baloldalon) akkor nyugodtan, bátran mutatok az én vezetésem alatt létrejött törvényekre, (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon) bátran mindarra, a mi természetesen nem én általam, de tőlem is előmozdítva, az országnak minden irányban való emelésére történt. (Élénk helyeslés jobbfelől.) És ha azt mondják, a mint mondották, hogy a gonosz szellem pártolása volt az én fegyverein, (Ugy van ! balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelől) ezt visszautasítom a múltra, (Helyeslés jobbfelől. Zajos ellenmondás a bal- és szélső baloldalon) visszautasítom a jelenre is, minthogy épen azért, mert az ország gonosz szellemét nem pártolhatom, utasítom vissza az önök követelésének teljesítését. (Hosszan tartó élénk éljenzés jobbfelől. Zajos Hoch ! kiáltások, és hosszas mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Ki következik? Báró Roszmer Ervin jegyző: Latkóczy Imre! Latkóczy Imre: T. ház! Nincs kétségem az iránt, hogy egyik vagy másik képviselőtársam neheztelését is magamra fogom vonni azért, hogy közkatona létemre ily nagyfontosságú és kizárólag politikai kérdésnél emelek szót; de azt hiszem, ezen neheztelés sem őket, sem a mélyen i házat nem fogja akadályozni azon szerény kérelmem teljesítésében, hogy engem, ki oly ritkán veszem becses idejüket és figyelmüket igénybe, néhány perczig türelemmel meghallgassanak. (Halljuk! Halljuk!) A költségvetési előirányzat tárgyalása módot és alkalmat nyújtott a képviselőháznak nemcsak a közkormányzat eszközei, de a fölött is határozni, hogy vájjon ezen eszközök nyernek-e ez idő szerint megfelelő helyes alkalmazást? A költségvetési törvényjavaslatnál pedig előtérbe lép és megoldandó azon kizárólagos politikai jellegű feladat, vájjon kinek rendelkezésére bizassanak a már előzőleg taglalt és elfogadott kormányzati eszközök? E kettős megkülönböztetés azonban csak az elméletben létezik, mert a gyakorlat azt bizonyítja, hogy már a budget-előirányzat tárgyalásánál a politikai momentumok annyira kimerittetnek, hogy az appropriationalis vita nem egyéb, mint a költségvetés általános tárgyalásánakparaphrasisa. Ezen több évi gyakorlat által igazolt tapasztalás ma sem nyert czáfolatot. Es ha a multakhoz hasonlítva az 1890. évi költségvetés tárgyalásánál mégis némi eltérés és bizonyos abnormitas észlelhető, ugy ez nem annyira a lényegre vonatkozik, mint inkább az alakra és röviden kifejezve, abból áll, hogy a képviselőház azon tényezői, melyek magukat politikai pártállásuknál fogva a kormánynyal szemben gyakorlandó alkotmányos ellenőrzés tisztjére hivatottaknak mondják, az ítészetet nem a kormány ellen, hanem a cabinetnek ismételten és legilletékesebb oldalról is hangoztatott solidaritása daczára is, kizárólag a ministerelnök ur politikai egyénisége ellen intézik, (ügy van! jobbfelől. Zaj baloldalról.) Én nem keresem e jelenség forrását másutt, mint a t. ellenzéknek több izben kifejezett és ma is hangoztatott azon állításában, hogy miután a t. ministerelnök ur a mérsékelt ellenzéknek bizo47*
