Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-338

888. országos ülés február 24-én, hétfőn. 1880. 365 ban oly rendkívüli erőt, nemcsak physicai, de szellemi, erkölcsi erőt igényelnek, hogy lehetetlenség elképzelni, hogy ezeknek a különböző és delicat természetű feladatoknak képes Jegyen megfelelni más, mint a ki nemcsak egy pártnak, hanem az egész országnak, az egész nemzetnek, mondhatnám a világnak köztiszteletét, tekintélyét élvezi; (Helyeslés a szélső baloldalon) más, mint a kit körülvesz az a nymbus, a mely ily állás betöltésére mulhatlanul szükséges. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy csak az utóbbi résznek, a ház vezetésének fontosságára néhány rövid sort idézzek aLból, a mit Angliának egy nagy államféríia, Oanning, egyik Wilberforcehoz intézett levelében erről mondott. (Halljuk! Halljuk!) Azt irja Canning (Halljuk! Olvassa): „Aképviselőház vezérsége oly állás, melynek méltó- ^ ságra és felelősségre nézve csak a ministerelnökség felelhet meg, mivel ennek viselője a ministerelnöki teendőkön kiviil a képviselőház jogainak és kiváltságainak is előharczosa" — no szép előharczosa volt a ministerelnök ur — (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) „és a ház becsülete az ő kezei közé van letéve," Továbbá azt mondja: „ A kormány ereje és sikeressége, valamint magának a háznak tevékenysége és használhatósága is nagy mérvben függ a ház vezérének jellemétől, erélyétől, tapintatától és bölcsességétől." Hát én a t, ministerelnök ur jellemét legkevésbé sem vonom kétségbe, annak tisztaságát mindig elismertem, elismerem ma is. Erélyében azonban már kissé kételkedem, mert abban, a mit ő eddig, 15 évi működése alatt tanúsított, én erélyt csakis egy pontban láttam, a mikor a hatalomban való maradásáról volt szó; (Élénk derültség a bal- és ssélső baloldalon.) máskülönben daczot igen is sokat láttam tőle, (Igaz! ügy van! a szélső balon) de erélyt nem, mert a kiben igazi erély van, az azt kifejti nemcsak lefelé, hanem felfelé is minden irányban, (ügy van ! Ügy van ! a hal- és szélső baloldalon.) Hogy tapintat és bölcsesség dolgában mit láttunk tőle, arról most nem szólok; de hogy ebből eminentiát érdemelne a t. ministerelnök ur, azt ma már leghívebb híve is aligha hiszi el. (Tetszés a szélső baloldalon.) Én ugy tudom, hogy a t. ministerelnök ur nagyon jól tanulmányozta és ismeri a külföldi parlamentek történetét és mindig csodálkoztam azon, hogy neki, a ki oly sokszor szokott nagy ministerek példáira hivatkozni, sohasem jutott eszébe imitálni a nevezetes ministereket abban, hogy adandó alkalommal benyújtotta volna lemondását. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen én alig tudok valami nevezetes ministert a parlamentarismus történetében — elkezdve Palmerstontól, Derbytől, Cavourtól, Ratazzitól, Lord Russeltől egész végig — a ki egyszer, kétszer, háromszor be ne nyújtotta volna lemondását; (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) bár elismerem, voltak olyanok is, a kik egyenesen azon czélból vonultak vissza, hogy annál biztosabban kerülhessenek oda vissza. Ugy látszik, valamennyi nevezetes minister közül a mi t. ministerelnök urunk csak egyet választott magának eszményképül (Halljuk!) és ez Walpole, a kit úgy látszik az időtartamra nézve is utánozni akar és el akarja érni, hogy még a második decenuiumot is megjubilálhassa, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) azt a Walpolet, akiről Disraeli nagyon szépen megjegyzi, hogy elismeri érdemeit, constatálja, hogy ő Angolországn;;k legügyesebb pártfőnöke volt, de hozzáteszi, elismerve szellemi képességeit is, hogy „ő az ország érdekeit szintén nagyon alaposan ismerte, sőt a mennyiben az a hatalomban maradásával összefért, elő is mozdította". No hát, ha a t. ministerelnök ur ilyen történelmi dicsőségre vágyódik, biztosítom, hogy ezt már elérte, mert azt mi is aláírjuk, hogy a t. ministerelnök ur is hajlandó az ország érdekeit előmozdítani azon határig, a meddig ez hatalomban maradásával összefér. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De mindezekre a t. ministerelnök ur azt mondhatja és hihetőleg mondani is fogja: „Ez subjeetiv felfogás; a képviselő ur igy látja a dolgot, én máskép látom. Azt az ellenzék csak nem várhatja tőlem, hogy én azért mondjak le, mert ő kívánja; hiszen az ellenzék minden parlamentben kívánja, hogy a ministerium mondjon le. Mindaddig, a mig én a fejedelem és a többség bizalmával birok, itt maradok." (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hát én erre azt mondom még azon uraknak is, kik ez időben helyeslést nyilvánít inak, hogy a mi még azt a bizalmat is illeti, ha sikerülhetne a mechanicának, a mely annyi mindenfélét talál most fel, feltalálni egy bizalmi fokmérőt és a t. ministerelnök ur azt mindegyik kormánypárti képviselőnek a hóna alá alkalmazná (Derültség a szélső baloldalon) és néhány perez múlva megnézné, megdöbbenéssel venné észre, (Nagy derültség a szélső baloldalon) hogy az mennyire alászállott a múlthoz képest. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De még ha beismerem is, hogy ez subjeetiv szempont, mégis rám nézve elegendő mérvadó, hogy kívánatosnak tartsam, hogy a t. ministerelnök ur mielőbb hagyja el azon helyet, tisztán a képviselőház sikeies müködhetésének érdekében; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) de ha a t. ministerelnök ur subjeetiv szempontokra nem akar adni semmit, engedje meg a t. ház, hogy