Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-322

S-2'2. országos Ülés január 81-én, pénteken. 189Ö. 3Í He, t. ház, tegyük fel a kérdés megvilágítása kedvéért, hogy dogmatieus különbség csakugyan nem létezik. Ebből az következik, hogy kény­szeríteni kell őket egy szervezetre, a mikor egy részük abba nem akar belemenni? Hát, t. ház, az egyetemes katholicus egyház dogmája egy és ugyanaz és mégis azt látjuk, hogy rituális és liturgicus alapon külön templomaik v;>nuak, külön-külön szervezetük és papságuk van a római egyháznak, a görög egyesült egyháznak s az örmény egyháznak, nem a monotheletát értem, hanem azt, melyhez a mi örményeink is eredetileg tartoznak. He ott van, t. ház, az ó-hitü egyház, a hol megvan a dogma egysége, de a ritus egysége is, külön van szervezve s pedig nemzetiségi alapon és aránylag nem régen választották el a román egyházat a szerbtol. Azt hiszem tehát, hogy a dogma egysége nem bizonyít semmit; hanem van dogmája a lelkiismereti szabadságnak, mely azt követeli, hogy az állam rendőri assistentiája ne avatkozzék abba, hogy valaki vallásos meggyő­ződése szerint akar-e egy egységes szervezethez tartozni vagy sem? A kérdés annál fontosabb, ha nem egyes emkerekről, hanem egy sokaságról van szó. Ezt ajáidom a t. ház figyelmébe. (He­lyeslések.) Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatás­ügyi minister: T. ház! Köztudomás szerint a parlamentaris tárgyalások sok mindenféle meg­lepetést szülnek. Megvallom, e meglepetések sorába számítom a t. képviselő urnak ez ügybeni felszólalását is, (Ugy van! balfelöl) a mikor egy hirlapból olvassa fel azt, a mit én annak idején egy előttem megjelent küldöttségnek kijelentettem. (Általános helyeslés.) Nem fogok a dologgal fog­lalkozni, mert nem tartom megérkezettnek az időt arra, hogy én abban véglegesen állást foglaljak. Hiszen a neológok beadványa folytán ép a na­pokban megint az orthodosoktól vettem egy be­adványt, mely megezáfolni kívánja azt, mit a másik fél mondott. Tehát mindig van alkalmam mérlegelni a különböző okokat. De egyet köte­lességem már most megjegyezni : (Halljuk!) hogy azt, a mit akkor a küldöttségnek mondottam, mondtam teljes tudatában annak az értelemnek, a mely benne rejlik. Teljes meggyőződésem szerint mindaddig, mig az egyik fél a közösséget állítja, a másik fél tagadja, az állam érdekében nem lehet más állás­pontot elfoglalni, mint azt, hogy egyéges szer­vezetben sem kényszeríttetnek egy templomba járni. Ott van a rendeletben,hogy imaegyesületek alakíthatók, a mint tényleg alakittatik is, hol az illetők a többiektől elkülönítve imádhatják Is­tenüket, de állami érdek szempontjából nem is lehet máskép eljárni, minthogy hitközségben és anyakönyvi kerületben az egységes administratio fent.irtassék, mert e nélkül a culturai feladatok nem volnának kielégítők. Ismétlem tehát, hogy azon válaszomból sem­mit visszavonni vagy megváltoztatni nem szán­dékom. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Az idő annyira előhaladott, hogy — ugy hiszem — a t. ház a mai napirendet az igazságügyi tárcza költségvetésével együtt a holnapi ülésre áttenni méltóztatik. (Helyeslés ) Az ülés bezárása előtt azonban Pulszky Károly kép­viselő ur kivan személyes megtámadás folytán nyilatkozni. Pulszky Károly: T. ház ! (Halljuk. Halljuk !) Nem voltam a teremben, midőn személyemre vo­natkozólag a berettyó-ujfalusi kerület képviselője jónak látta bizonyos állításokat tenni és ezért nem szólaltam fel akkor rögtön. De kötelességem önmagam iránt, hogy a mennyiben azon állítások­ban az igazi tények el vannak ferdítve, azokat visszautasítsam és a valóságnak megfelelőleg eonstatáljam a tényeket. A berettyó-ujfalusi kerület képviselője, úgy látszik, ujabban azt hiszi, hogy azt a figyelmet, melyet előbbi beszédeinek a ház talán nem szen­telt, lehet biztosítani az által, ha más embereket nyilvános működésükben gyanúsít. (Zaj.) 0 azt állította, hogy az országos képtár igazgatója egy 14 lakosztályból álló szállást foglal el, melynek eredeti rendeltetése az volt, hogy egy festőművész, ki az Eszterházy-kép­táraak igazgatója volt, ott hivatalos teendőt végezzen. Először is ki kell jelentenem azt, hogy az Eszterházy-képtár őre azt a lakást annak idején nem az államtól kapta, hanem kapta Esz­terházy herczegtől, illetőleg az akadémiától és nem azért, hogy ottan kötelességeket teljesítsen, hanem tisztán mint lakást; mert a mennyiben Kratzmann Gusztáv ur annak idején restau­ratiókat végzett az Eszterházy-képtár számára, később pedig, mint állami tisztviselő, az állam számára, az országos képtárnak és a nemzeti múzeum képtárának, ezért ő mindig külön díjazást kapott. így privát működésért helyiségeket nem adott neki senki, legkevésbé az állam. Utód­jául én neveztetvén ki, én azt a szállást foglaltam el, a mely neki adatott. Ez pedig nem áll 14 -zobából, sem nem oly természetű, hogy abban egy nyilvános gyűjtemény elhelyezhető volna. Ezt a tudós és akadémicus alaposságot helyre kell igazítanom azzal, hogy ott egyszerűen egy 8 szobás lakás van, a melyek közül 3 tulajdonképer, egy ablakú folyosó, kettő pedig udvari helyiség. Ez a szálLs csak azért nagyobb a rendesnél, mert az akadémia palotája magasabb és igy a privát lakásokat is magasabbra kellett építeni, a meny­nyiben nem lehetett az egyik szárnyat alacso­nyabbra építeni, mint a túlsót, a hol a képtár és az akadémia nagyterme van.

Next

/
Thumbnails
Contents