Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-338

358 ä 38- •rszAgos filés fenrnár 24-én, hotfon. 1890. semmi körülmények között sem engedjük. (Élénk helyeslés balfelől.) Tudom azt, t. képviselőház, hogy felszólalá­somnak jellege, különösen hivatalos részéről és az országban szétszórt azon szövetkezet működésé­ben, mely a helyzetet dominálja, személyes ter­mészetűnek fog bélyegeztetni és mondatni. De, t. ház, ez előttem teljesen közömbös akkor, mikor egy mélyen átérzett kötelességet vélek teljesíteni, közömbös akkor, midőn nyilván való tények czá­folják meg. hogy az a politika, a mely folytatta­tik és a mely összeköttetésben van az egyénnel, mert hisz a politikát az egyének csinálják; sze­mélyes nem lehet és a támadásoknak és kritikák­nak tartalmát és jellegét nem személyes szem­pontok, hanem a közérdek szempontjai uralják ; mert ez iránt tisztába lehet mindenki, a ki műkö­désünket éveken át birálat tárgyává teszi. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De ki is van zárva ennek a lehetősége, mert hisz a személyes politikának természetében fekszik, hogy annak valami alak­ban önzést kell tartalmazni, már pedig, hogy az önzés itt a ház ezen oldalán kielégíthető legyen, azt komolyan senki sem képzelheti. (Helyeslés a baloldalon) De kizárja ezt egy más szempont is. Hát meglehet, hogy vannak és lehetnek olyanok, a kik azt mondják : hiszen mi egy közjogi alapon állunk a t. túloldallal és igy a mi eljárásunkban tulaj donképen semmi más törekvés nem jut kifeje­zésre, mint az, hogy azon helyet, melyet táma­dunk, magunk kezébe akarjuk venni, tehát e poli­tikának tendentiája és tartalma személyes jellegű. Ámde, t. ház, ugyanez csak nem mondható a mi t. szomszédainkra, a függetlenségi és 48-as pártra, mert hiszen ők lényegesen eltérő alapon állanak attól, melyen a t. túloldal áll. És mégis, mit láttnnk, mit tapasztaltunk ? Azt, hogy a mi t. szomszédaink még oly kérdésekben is, melyek a közjogi helyzettel és a kiegyezéssel szoros és közvetlen összefüggésben nincsenek, évek óta támadják a t. kormány politikáját abból a gondo­latból kiindulva, hogy még a létező alapon is lehet jobb, helyesebb, a nemzet érdekeinek meg­felelőbb politikát folytatni. (Igaz! JJgy van! Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És őszintén megvallva, t. ház, nekem nem is volna az ellen kifogásom, (Halljuk! Halljuk!) hogy a t. ministerelnök ur — mondjuk — örökös tiszteletbeli kormányelnöknek cum beneficiis (Élénk derültség a bal- és széhő baloldalon) kinevez­tessék. De fájdalom, a ministerelnöki állás sine­cura nem lehet A ministerelnök ur egyéniségében, törekvéseiben, politikai irányában kell kifejezésre jutnia a cabinet összes politikájának és irányza­tainak és épen ez az a veszedelem, a mely fen­forog ma és fenforog jövőre s a mely egyik motí­vuma azon bizalmatlanságnak, melynek alapján mi a t. kormánynyal szemben állunk. (Helyeslés balfelől.) A differentiák, t. ház, mi közöttünk, tudni­illik azon politikai irányzat közt, melyet mi kép­viselünk és azon politikai czélok, törekvések és szellem közt, melyet a t. ministerelnök ur kép­visel, részint formai, részint lényegi természetűek. Legyen szabad nekem mindkettőre kiterjeszked­nem és álláspontom igazolására némelyeket el­mondanom. (Halljuk! Halljuk!) Tegyük fel egy perezre, t. ház, hogy a kor­mányzati szellem, a kormányzati irány teljesen megváltozott és pedig abban az értelemben, a mely­ben azt mi jónak és helyesnek ismerjük. Tegyük fel, t. ház, hogy a kormányzat irányának és szelle­mének megváltozásához a t. ministerelnök ur — a mihez különben nagyon sok szó fér — őszintén hozzájárult. Vájjon mi lehetne, mi kellene, hogy legyen ennek consequentiája? (Halljuk !) Semmi más, mint az, hogy a megváltozott rendszert és irányt mindenki képviselheti, csak az nem, a kinek politikája megbukott, (Igaz! Ugy van! Élénk he­lyeslés a bal- és szélső baloldalon) vagy szelídebben mondva, megváltozott. (Tetszés balfelől.) És ez, t. ház, nem közömbös sehol, a hol parlamenti kor­mányforma van; legkevésbé közömbös nálunk, a hol a parlamentarisnius, ha ma még nem is kifeje­zetten, de erkölcsi tartalmában súlyom válságok közé jutott. (Ugy van! balfelül.) Elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni nem aka­rok. Felteszem a kérdést egyszerűen, szárazon és prosai alakban: (Halljuk! Halljuk!) vájjon milyen látványt nyújtana az országnak, ha ez a két ellen­tétes irány, a mely egymással kiengesztelhetetlen ellentétben van, egy szép napon, bizalmi ömlen­gések közt borulna egymás nyakába (Derültség balfelől) és pedig a nélkül, hogy tisztázva lenne az a kérdés, hogy kinek a politikája bukott meg és kinek a politikája győzött. (Tetszés balfelől.) Hiszen ez, t. ház, végső csapás lenne Magyarországon a parlamentarismusra, a hol a különben is össze­zavart felfogásoknak teljes megrontása következ­nék be és a hol a közvélemény nem tudván a for­mákat a lényegtől szorosan és szigorúan meg­különböztetni, ezt másnak, mint a politikai morál rovására menő súlyos eljárásnak nem tekinthetné. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Eléggé rom bolt már a t. ministerelnök ur cynismusa ebben az országban; (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső bal­oldalon) elég vándormadár repült már kiat. minis­terelnök urnak politikai szárnyai alól. (Tetszés bal­felől.) Mi a t. ministerelnök úrral a bizalom terén semmi körülmények között nem találkozhatunk még akkor sem, ha az '6 politikai iránya teljesen megváltozott volna, mert ez egy újabb támpontot nyújtana azon politikai erkölcstelenségre, a mely­nek szomorú dicsősége egyszermindenkorra a t. ministerelnök ur személyéhez és nevéhez van fűződve. (Ugy van! balfelől.) De mit is nyernénk

Next

/
Thumbnails
Contents