Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-338
358 ä 38- •rszAgos filés fenrnár 24-én, hotfon. 1890. semmi körülmények között sem engedjük. (Élénk helyeslés balfelől.) Tudom azt, t. képviselőház, hogy felszólalásomnak jellege, különösen hivatalos részéről és az országban szétszórt azon szövetkezet működésében, mely a helyzetet dominálja, személyes természetűnek fog bélyegeztetni és mondatni. De, t. ház, ez előttem teljesen közömbös akkor, mikor egy mélyen átérzett kötelességet vélek teljesíteni, közömbös akkor, midőn nyilván való tények czáfolják meg. hogy az a politika, a mely folytattatik és a mely összeköttetésben van az egyénnel, mert hisz a politikát az egyének csinálják; személyes nem lehet és a támadásoknak és kritikáknak tartalmát és jellegét nem személyes szempontok, hanem a közérdek szempontjai uralják ; mert ez iránt tisztába lehet mindenki, a ki működésünket éveken át birálat tárgyává teszi. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De ki is van zárva ennek a lehetősége, mert hisz a személyes politikának természetében fekszik, hogy annak valami alakban önzést kell tartalmazni, már pedig, hogy az önzés itt a ház ezen oldalán kielégíthető legyen, azt komolyan senki sem képzelheti. (Helyeslés a baloldalon) De kizárja ezt egy más szempont is. Hát meglehet, hogy vannak és lehetnek olyanok, a kik azt mondják : hiszen mi egy közjogi alapon állunk a t. túloldallal és igy a mi eljárásunkban tulaj donképen semmi más törekvés nem jut kifejezésre, mint az, hogy azon helyet, melyet támadunk, magunk kezébe akarjuk venni, tehát e politikának tendentiája és tartalma személyes jellegű. Ámde, t. ház, ugyanez csak nem mondható a mi t. szomszédainkra, a függetlenségi és 48-as pártra, mert hiszen ők lényegesen eltérő alapon állanak attól, melyen a t. túloldal áll. És mégis, mit láttnnk, mit tapasztaltunk ? Azt, hogy a mi t. szomszédaink még oly kérdésekben is, melyek a közjogi helyzettel és a kiegyezéssel szoros és közvetlen összefüggésben nincsenek, évek óta támadják a t. kormány politikáját abból a gondolatból kiindulva, hogy még a létező alapon is lehet jobb, helyesebb, a nemzet érdekeinek megfelelőbb politikát folytatni. (Igaz! JJgy van! Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És őszintén megvallva, t. ház, nekem nem is volna az ellen kifogásom, (Halljuk! Halljuk!) hogy a t. ministerelnök ur — mondjuk — örökös tiszteletbeli kormányelnöknek cum beneficiis (Élénk derültség a bal- és széhő baloldalon) kineveztessék. De fájdalom, a ministerelnöki állás sinecura nem lehet A ministerelnök ur egyéniségében, törekvéseiben, politikai irányában kell kifejezésre jutnia a cabinet összes politikájának és irányzatainak és épen ez az a veszedelem, a mely fenforog ma és fenforog jövőre s a mely egyik motívuma azon bizalmatlanságnak, melynek alapján mi a t. kormánynyal szemben állunk. (Helyeslés balfelől.) A differentiák, t. ház, mi közöttünk, tudniillik azon politikai irányzat közt, melyet mi képviselünk és azon politikai czélok, törekvések és szellem közt, melyet a t. ministerelnök ur képvisel, részint formai, részint lényegi természetűek. Legyen szabad nekem mindkettőre kiterjeszkednem és álláspontom igazolására némelyeket elmondanom. (Halljuk! Halljuk!) Tegyük fel egy perezre, t. ház, hogy a kormányzati szellem, a kormányzati irány teljesen megváltozott és pedig abban az értelemben, a melyben azt mi jónak és helyesnek ismerjük. Tegyük fel, t. ház, hogy a kormányzat irányának és szellemének megváltozásához a t. ministerelnök ur — a mihez különben nagyon sok szó fér — őszintén hozzájárult. Vájjon mi lehetne, mi kellene, hogy legyen ennek consequentiája? (Halljuk !) Semmi más, mint az, hogy a megváltozott rendszert és irányt mindenki képviselheti, csak az nem, a kinek politikája megbukott, (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) vagy szelídebben mondva, megváltozott. (Tetszés balfelől.) És ez, t. ház, nem közömbös sehol, a hol parlamenti kormányforma van; legkevésbé közömbös nálunk, a hol a parlamentarisnius, ha ma még nem is kifejezetten, de erkölcsi tartalmában súlyom válságok közé jutott. (Ugy van! balfelül.) Elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni nem akarok. Felteszem a kérdést egyszerűen, szárazon és prosai alakban: (Halljuk! Halljuk!) vájjon milyen látványt nyújtana az országnak, ha ez a két ellentétes irány, a mely egymással kiengesztelhetetlen ellentétben van, egy szép napon, bizalmi ömlengések közt borulna egymás nyakába (Derültség balfelől) és pedig a nélkül, hogy tisztázva lenne az a kérdés, hogy kinek a politikája bukott meg és kinek a politikája győzött. (Tetszés balfelől.) Hiszen ez, t. ház, végső csapás lenne Magyarországon a parlamentarismusra, a hol a különben is összezavart felfogásoknak teljes megrontása következnék be és a hol a közvélemény nem tudván a formákat a lényegtől szorosan és szigorúan megkülönböztetni, ezt másnak, mint a politikai morál rovására menő súlyos eljárásnak nem tekinthetné. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Eléggé rom bolt már a t. ministerelnök ur cynismusa ebben az országban; (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) elég vándormadár repült már kiat. ministerelnök urnak politikai szárnyai alól. (Tetszés balfelől.) Mi a t. ministerelnök úrral a bizalom terén semmi körülmények között nem találkozhatunk még akkor sem, ha az '6 politikai iránya teljesen megváltozott volna, mert ez egy újabb támpontot nyújtana azon politikai erkölcstelenségre, a melynek szomorú dicsősége egyszermindenkorra a t. ministerelnök ur személyéhez és nevéhez van fűződve. (Ugy van! balfelől.) De mit is nyernénk
