Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-335
835. országos ül és a feb már 15-én, szombaton. 1896. 3gg kellő komolysággal és behatóan tanulmányozta a kérdést; csak azt ajánlom szíves figyelmébe, hogy ezt a rovatot semmi esetre se tartsa fenn ugy, a mint a múltkor volt és annál valami változtatást méltóztssék tenni. Én megnyugszom a minister ur bölcsességében és hazafiságában, nem akarok semmi akadályt hárítani eléje, csak a tájékozásul elmondottakat ajánlom szives figyelmébe. (Helyeslés a szélső balon.) Zay Adolf jegyző: Lukáts Gyula! Lukáts Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Thaly Kálmán t képviselőtársamnak azon nyilatkozata, hogy a külföldön azok, a kik nem barátaink, ránk fogják, hogy az 1881 iki népszámlálás adatait lehetőleg kedvező színben tüntettük föl a magunk javára, indít engem arra, hogy e tárgyhoz én is néhány szót szóljak. (Halljuk!) T. ház! Én az 1881-iki népszámlálás adatait elejétől végig áttanulmányoztam és iparkodtam értékesíteni. Alig van Magyarországnak egyetlen községe, a hol összeköttetésekre ne tettem volna szert egyesekkel s ezek folytán nyugodt lelki ismerettel mondhatom, hogy az 1881 iki népszámlálás adatainak közrebocsátásánál valóban lelkiismeretlenek voltunk, de a magunk kárára. Á magyar összeírok igenis szigorúan ragaszkodtak a törvény rendelkezéseihez, de nem igy a nemzetiségi vidékek összeirói. Temérdek példát hozhatnék fel — nem is számítva Horvátországot, melynek 80 ezernyi magyar lakossága alig 30 ezernek van feltüntetve — hogy a nemzetiségi vidékeken oly községek, a melyeknek legalább fele magyar, tisztán mint román, tót, vagy német községek mutattattak ki. Ebben a tekintetben tehát mi csak panaszkodhatunk, de a külföld szemrehányásait semmi esetre meg nem érdemeljük. Ezer példát hozhatnék fel, a hol ilyen hiba történt s ezekre épen a népszámlálási lapoknak az a pontja adott alkalmat, mely egyszerűen az anyanyelvet kérdezte. Ez bátorította az összeirókat, hogy azt irják be, ami nekik tetszik. Minek kerülgetni a dolgot, t. ház? Mi a magyarság létszámát akarjuk megtudni; ne kérdezzük, mi az anyanyelve, vagy a társalgási nyelve valakinek, hanem kérdezzük meg, melyik nemzetiséghez tartozik ? (Helyeslés a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon; Mind magyar!) Állampolgárságra nézve mind magyar, de nemzetiségre nézve nem mind magyar. Épen azért erre nézve coneret javaslatot nem teszek, hanem arra kérném a minister urat, hogy a népszámlálási lapok szövegét, ha az a statistikai hivatal utján meg lesz állapítva, mielőtt a kérdőlapok kín3 r omatnának, illetőleg a közönség rendelkezésére bocsátt írnának, előbb jóváhagyás végett terjeszsze az országgyűlés elé. (Mozgás jobbfelől.) Zay Adolf jegyző: Perczel Miklós! Perczel Miklós: T. képviselőház! Tökéletesen igaza van az előttem szólott t. képviselő urnak, hogy ha van okunk kifogásolni az utóbb történt népszámlálást, azt legfölebb panaszképen tehetjük, nem pedig szemrehányásképen. Hogy ez igaz, hivatkozom az első összeírásra, a mely a Bach-korszak alatt Magyarországon történt. (Halljuk!) Régente, 1818 előtt, alig mertünk magunk is többet, mint négy-öt millió magyart számítani. A Bach-korszakban történt első összeírás alkalmával az osztrák kormánynak a közegei által történt összeírás 8 millió magyart tüntetett ki. Ez positiv adat s akkor még nagyon sok reclamatio történt olyanok részéről, a kik magyaroknak vallották magukat, de nem voltak magyarokul felvéve, ugy, hogy midőn az összeírok észrevették Magyarországon ezt a nisust, már nem a be vallást vették alapul, hanem mindig a polgár neve hangzását a ha külföldi hangzású volt a neve, a német rovatba írták. (Derültség balfelöl.) Nagyon helyes volt tehát a felszólalás, mert nagyon furcsának találom azt, hogy a magyar nemzetiség ezen idő alatt oly kevéssé fejlődött volna, hogy oly csekély különbség léteznék a magyarság akkori s mai száma között. Azt hiszem, nagyon helyes volna az az expediens, hogy ne az anyanyelv, hanem a nemzetiség vétetnék a rovatba. Ez minden félreértést kizár, erre mindenki megmondhatja, hogy vájjon magyar-e vagy német, a honpolgárságra nézve ez ugy sem tesz különbséget. Bátor vagyok tehát ezt a magam részéről is ajánlani. Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk' Halljuk!) A statistika a legtöbb esetben egyike az elkerülhetetlenül szükséges segédeszközöknek a kormányzatban. Azért fektet a kormány súlyt arra, hogy a népszámlálás eredménye a valónak a legnagyobb mértékben megfeleljen. Hitegetni sem magunkat, sem az országot nem akarjuk. (Élénk helyeslés.) Mondja meg az a statistika, hogy állunk s miként vagyunk; ebből a következtetést azután a kormány és a törvényhozás le fogja vonhatni, de mondja meg egész híven. Én, t. ház, nem ajánlhatnám, hogy a népszámlálást nemzetiségi kérdésekkel méltóztassék Összekötni. (Helyeslés jobbfelől.) Most említették, hogy itt-ott küzdelem fejlődött a különböző kifejezések körül. Azon kifejezés körül azonban, hogy mi valakinek az „anyanyelve", semmiféle vitatkozás nem fejlődhetik. Azok után, a miket ma hallottam, még inkább megerősödtem azon határozott nézetemben, hogy ez a legjobb kifejezés, mert akármi 4ä*
