Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-335

B85. országos ülés február 15-éu, szombaton. 1890. 321 adásai 560.800 forint meg nem támadtatváu, meg­szavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Bevétel 696.700 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa) •• Állami épületek. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 37. czím. Rendes bevételek : V. fejezet, 48. czím. Kiadás 19.652 frt. Vadnay Károly! Vadnay Károly: T. ház ! Nem a tétel ellen szólalok fel, mely ellen legkisebb kifogásom sin­csen. Az állami épületekre fordítandó kiadások a múlt éviekhez képest 3.157 írttal apadtak, mivel egy csomó czélját vesztett, igen gyér jövedelmi állami épületet a múlt évben is eladtak; és ezt nagyon jól tették. Kettős a haszon abból, ha az olyan állami javakat és épületeket, a melyeknek jövedelmezősége távolról sincs arányban a rájuk fordított költségekkel, magánosok birtokába adunk át. Az első, a mint tudjuk az, hogy a bejött pénz sokkal gyümölcsözőbb beruházásokba fektethető és ez nem prédálás, a mint ezt némelyek hirdetni szeretik, hanem igen előnyös értékcsere; a másik pedig az, hogy ezeket az épületeket a magánosok sokkal jobban hasznosíthatják, mint az állam, ez pedig szintén közgazdasági előny. Óhajtanék azonban egyet, nevezetesen azt, hogy a hol a tanügy érdeke megkívánja, ott az olyan állami épületeket, amelyek iskolai czélokra alkalmasak, mindig ezekre a czélokra engedjék át; (Helyeslés) mert a mit az állam erre a czélra for­dít, az csakugyan sokkal gyümölcsözőbb beruhá­zás, sokkal nagyobb nyereség, mint a mit az állam akár az eladott házak árából, akár pedig ezek bérjövedelméből nyerhet. (Helyeslés jobbfelől.) Tudok egy esetet és megvallom őszintén, hogy a felszólalásra ez késztet. Abban a városban, a melynek egyik kerületét van szerencsém kép­viselni, a tanügy érdekeit nagyon a szivén viselő alsó-miskolczi katholicus egyházi tanács, igen rég súlyosan érzett iskolai bajt orvosolhatna meg gyö­keresen és hosszú időre, ha a mostani szűkké, alkatmatlanná és elégtelenné vált iskolai épü­letért cserébe megkaphatná azt a kincstári épületet, mely eddig voltaképen a kincstári ispán lakása volt, de a kincstári ispánság megszűntével ebbeli, rendeltése teljesen megszűnt. Korántsem azért említem ezt az esetet, mintha szükségesnek tarta­nám a mélyen t. pénzügy minister urat erre figyel­meztetni, mert épen az az iskola, írott szerződés erejénél fogva, a minister ur hatáskörébe is tarto­zik és igy, nagyon jól tudja és ismeri az ottani állapotokat. Én meg vagynk győződve, hogy nem­csak akkor, ha házcseréről, hanem nagyobb áldo­zatról volna is szó, akkor sem az egyoldalú fisca­lisi szempont, hanem a közérdek szerint intézné el a t. minister ur ezt az ügyet, Mert nemcsak ki­KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVI. KÖTET. jelentett szavaiból hallottuk, hanem tetteiből is látjuk, hogy az állami pénzügy rendezésére ép azért törekszik nagy munkaerővel és örvendeles sikerrel, hogy azután, mint maga monda, az állami tevé­kenység minden ágazatára kitérjedőleg a nagy czéloknak nagyobb összegeket juttathasson, mint eddig. A tanügy bizonyára azok között van, me­lyek ezen ágazatok közt igen nagy jogczímmel bírnak az igényekre, mert tudjuk, hogy sok év óta ép azért nem fordíthattunk eleget a közoktatás és. a népnevelés czéljaira, mert más égető szükségek elkerülhetetlen fedezése miatt nem jutott azokra a kellő összeg. Épen azért kötelesség minden lehető kisebb-nagyobb módon támogatnunk a közoktatási czélokat. Jól tudom, hogy az állam már sok kincs­tári épületet engedett át közoktatási czélokra s felszólalásom czélja nem is egyéb, mint az, hogy ezt az eljárást az állam minden jellegű közokta­tási ügyekben lehetőleg általánosítsa. Példára pedig azért hivatkoztam, hogyha előfordul ez az eset egyik helyen, előfordulhat másutt is gyakran, ennélfogva mindig üdvös lesz megfontolni első sorban azt, hogy vájjon a feleslegessé vált épület nem volna-e alkalmas, vagy épen szükséges vala­mely tanügy előmozdítására, mert a mint már előbb is említettem, ez olyan gyümölcsöző befek­tetés, mely előbb-utóbb nagyon meghozza a maga jó kamatjait. (Helyeslés.) Ez az, amitatétel alkal­mával, melyet különben a legnagyobb készséggel elfogadok, megjegyezni kívántam. (Helyeslés jobb­félol.) Elnök: T. ház! Maga a tétel, 19.652 forint kiadás meg nem támadtatván, kijelenthetem, hogy az megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Bevétel 35.338 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa) • Budapesti állami hidak. Rendes kiadások: XVI. fejezet, 38. czím. Rendes bevételek. V. fejezet, 49. czím. Rendes kiadás 98.343 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa) •• Rendes bevétel 682.731 frt. Elnök: Megszavaztatik. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Mint­hogy az első fejezet 8. czíme alatt 485.422 frt és a III. czíme alatt 98.966 frt fedezet azért hagya­tott függőben az első füzet tárgyalása alkalmával, mert azon adósságok fedezete, mely a budapesti állami Indáknak jövedelméből lesz eszközlendő; ennek következtében, minthogy a t. háza682.731 frtot megszavazta, méltóztassék az említett két tételt az első füzetbe beállittatni. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Az első füzet tárgyalásánál függőben hagyatván az 1. fejezet III. czíme alatt 485.422 frt, a 9. czím alatt pedig 98.966 frt, azok most oda bevezettetni fognak. (Helyeslés.) 41

Next

/
Thumbnails
Contents