Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-334
314 834, or.-zágos ülés február lá-én, pénteken. 1890. lehetne foglalkozni, mégis állásomnál fogva egyoldalú informatióra természetesen nem támaszkodhatván, a pénzügyi közegek által tanulmánytárgyává tettem e kérdést és miután ezek is ajánlatba hozták, akkép szándékozom intézkedni, hogy a kincstár költségén, vagy általa nyújtott előleg mellett, természetesen azon kérdés előzetes tisztázásával, hogy a haszonból is jusson valami akincstárnak, ha a tőkéjét odaadja — a munkálatokat foganatba szándékozom vétetni, egyelőrepróbakép. Ugy tudom, hogy oly munkálatokról vau szó, melyek csak a nyár folyamán foganatosíthatók és igy még a kellő időben megtehetők az intézkedések a tekintetben, hogy ezen munkálatok már a jövő nyár folyamán foganatba is vétessenek. (Általános helyeslés.) Fel kívánom ezen alkalmat használni arra, hogy a szóba hozott többi kérdésekre nézve is nyilatkozzam (Halljuk! Halljuk!) és miután szóba hozatott az, hogy igen nagy mértékben kerülnek bányabirtokok külföldiek kezére, szükségesnek tartom felemlíteni azt, hogy igen sokszor valótlan híresztelések kapnak lábra a tekintetben, hogy a kincstár ezen vagy azon bányáját eladni szándékozik. Ezen hirek tovább terjedésének meggátlása czéljából — a melyek igen sok esetben az illető szakközegeknek disgustálására vezetnek és 3em a kincstári, sem a magánbányászatnak előnyére nem szolga ihatnak s keletkezésük a legtöbbször speculativ indokokra, vezethetők vissza, — a leghatározottabban kijelentem, hogy a nemes fémbányák el adásának kérdésével eddigelé sem nem foglalkoztam, sem azt elő nem készítettem. Ha valaki megfelelő adatok alapján és kellő indokolás-al engem más meggyőződésre juttat, egyik vagy másik bánya, eladása, vagy bérbeadása iránt, kötelességéül leend előterjesztést tenni; de ma e tekintetben egyáltalában semmi lépés nem történt; sőt e kérdés ma, ugy áll, hogy nézetem szerint a nemes fémbányák a kincstár tulajdonában megtarthatók, csakhogy természetesen megfelelő gondot kell arra fordítanunk, hogy azok üzemben, még pedig haszonnal üzemben tarthatók is legyenek. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a bányászat kérdését illeti, mely most a pénzügyministerium ügykörébe van úgyszólván össszpontosítva, szükségesnek tartom kiemelni, hogy igenis hazai bányászatunk fejlesztését egyik sürgős elodázhatlan feladatnak tekintem, csakhogy a kellő egymásután, a kellő sorrendet, a megfelelő eriik helyes kihasználását kell folyton szem előtt tartanom. (Helyeslés a jobboldalon.) Mint egyik elsőrendű és mondhatom, égető kérdést, a bányászati szakoktatás reformját kell felemlítenem. (Halljuk! Halljuk!) A bányászati szakoktatás reformját azon szempontnak figyelemben tartása mellett vélem eszközlendőnek, hogy az gyakorlatibbá tétessék s hogy az elméleti oktatást lehetőleg kötelező gyakorlati szakoktatás előzze meg. (Helyeslés jobhfelől.) Másodszor akként, hogy úgy a tauulókn.nk, mint különösen a tanároknak mód nyujíassék arra, hogy a bányászati tudomány és a bányászati teehnica fejlődésének folytonos színvonalán maradhassanak. (Helyeslés jobbfelől) Ezek azok az irányélvek, melyek mellett a bányászati szakoktatás reformját keresztülvinni szándékozom. (Helyeslés.) A mit a bányászati szakoktatásnál módosítandónak tartok, az, hogy azon különböző szakok száma, melyek a bányászatnak csak egyes speciális ágaira képesítenek, lehetőleg reducáltassék; mert óhajtandó, hogy az illetők minél több szakban nyerjenek kötelezőleg kiképeztetést. Szükségesnek tartom ezt azért, mert habár megengedem,hogy nagy államokban, mint Németországban, Francziaországban, a hol az illetőknek úgyszólván végtelen terük van arra, hogy a bányászat bármely különleges szakánál megfelelő foglalkozást nyerjenek, az ilyen külön szakok fentartása a gyakorlati követelményeknek is érdekében fekszik; nálunk, t. ház, a hol sokkal szűkebb térre szorítkozik a bányászati tevékenység, a tapasztalás azt mutatja, hogy majd egyik, majd másik specialitásnál van az erőben túltermelés, így például, ha ma azt látjuk, hogy a fémbányászatban hiány van, néhány év múlva több le?z a fémkohászat, mint a mennyi elhelyezést fog találhatni. Ez nem fekszik a bányászat érdekében. (Helyeslés a jobboldalon.) Kiváló gondot kell fordítani tehát arra hogy — a szakszerű bányászat rövidségek nélkül — a bányászati szakok az oktatás körében kellőn csoportosíttassanak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A másik, a mi iránt intézkedni szándékozom és a mire bizonyos tekintetben már az előkészületeket is megtettem, az, hogy kines f ári bányászatunk a mai teehnica fejlődésének megfelelőieg oly színvonalra emeltessék, hogy minden tekintetben megfeleljen a modern termelés igényeinek és ebből kifolyólag garantiát nyújtson arra nézve, hogy a mennyire az csak az adott viszonyok között lehetséges, haszonnal űzessék. (Helyeslés jobbfelöl.) E tekintetben ma még csak annyira mentem, hogy egyes hazai intézeteket kezdtem tanulmányoztatni; de most, miután a bányahatóságok is a kezemen vannak, mindenesetre azt óhajtom tenni, hogy nemcsak a hazai bányaintézeteknek, illetőleg a hazai bányászat mai állapota képezze tüzetes tanulmány tárgyát, hanem az előhaladottabb külföldi államoknak tapasztalatait is bányászatunk s első sorban kincstári bányászatunk javára érvényesülhessenek. Független ettől azután az a tisztán pénzügyi természetű programra, hogy a bányákat ott, a hol szükséges, beruházások által is hozzuk oly karba, hogy azok jövedelmezők legyenek. Nem fogom elmulasztani, a mennyiben pénzügyi erőnk engedi, e tekintetben is a kezde-
