Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-333

883. országos ülés február IS ím, esütörtMtSii. 1890. sj8? eredményt minden áron biztosítani kellett és melyet önálló adószervezetünkkel összhangba kellett hozni, hogy ily törvényt bizonyos tekintetben, ter­mészeteden a lényeges intézkedések alterálásanél­kül, idővel módosítani kell, azt elismerem ; dehogy mikor és mily irányban kell ezt tenni, ezt a tapasz­talatok során szerzett okulás fogja megmutatni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A képviselő ur azon kérdésére, vájjon abban a hitben vagyok-e, hogy az italmérési jövedék és az italmérési adó biztosítja-e azon financiális ered­ményt, a mire ;.z államnak szüksége van, azt mond­hatom, hogy ma is az a teljes meggyőződésem, hogy az italmérési illetéknek és italmérési adónak változatlan fentartása, ugy, a mint az a törvényben van, elégséges jövedelmet fog szolgáltatni arra, hogy az államnak saját szükséglete teljesen fedez­tessék, sőt hogy később, évek múlva, még némi haszon is maradjon. Egészen más kérdés az, t. ház, ha ezt a jöve­delmi forrást nagyobb mértékben kívánjuk haszno­sítani és ha* viszonyaink olyanok lesznek, hogy utalva leszünk énnek nagyobb mértékben való hasznosítására. Akkor mindenesetre egy vagy más irányban a törvénynek ezen alapelv változatlanul fentartásától eltérő módosítása is szükségessé válik. Csak azt kívánom még megjegyezni, hogyha ma kellene ezt a törvényt hozni, úgy mint hoztuk ezelőtt egy esztendővel, midőn a pénzügyi ered­ményt minden áron biztosítani kellett s nem lehe­tett bizonytalan dolgot teremteni, nem lehetett nekünk akár az eljárás módját, akár a dolog lénye gét tekintve, a fennálló rokon törvényektől eltérőt állapítani meg, hanem lehetőleg ezekhez kellett alkalmazkodnunk és azzíü kellett ezt az új adónemet összhangzásba hozni, mondom, én ma is a szolgál­tatásnak ezen módját választanám, mert az a bor­és húsadóra nézve fennálló törvényekkel és szabá­lyokkal lényegileg azonos. Ezek elég gyakorlatiak­nak, jövedelmezőknek és jóknak bizonyultak, azért a czukor- és sörfogyasztási adó biztosításánál is új fot-mát nem választottunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Más kérdés az, t. ház, hogy magát azon alap­formát, melyhez e törvényjavaslatot idomítottuk, maradandóan fentarthatónak véljük-e és ha ezt a kérdést méltóztaíik felvetni; akkor azt mondom, hogy nem, mert azon nézetet vallom, t. ház, hogy minden áron oda kell törekednünk, hogy a bor- és húsfogyasztási adó, valamint általában mindazon adónemeknek biztosítása, a melyeket ezen módon szedünk be, egy korszerű, viszonyainknak megfelelő és a közvetett adózás követelményeivel is helyesen összhangba hozható módon reformálandó. Foglal­kozunk is ezen reformmal s épen most tavaszszal s a nyár folyamán nemcsak személyesen szándé­kozom azzal foglalkozni, hanem oly intézkedéseket is óhajtok tenni, hogy a theoretice megtett elő­tanulmányok után egyes külföldi példáknak gya­korlati tanulmányozása utján találjunk módot arra, mikép volna egy jövedelmezőbb adóhaszno­sítás a mi viszonyainkhoz mérten életbeléptethető. E végből minden esetre ehhez értő szakemberek fognak épen e nyár folyamán a külföldön tanul­mányi utat tenni. (Helyeslés.) Helfy Ignácz t. képviselőtársam felszólalásá­ban először is a kártalanítási művelet mai állására nézve méltóztatott felvilágosítást kivarrni. T. ház! A kártalanítási műveletnél az eljárás az volt, hogy az illetők által bejelentett igények a a kiküldött biztosok javaslatával együtt előleges megbirálás végett a pénzügyministeriumhoz fel­terjesztettek. A pénzügyministerium ezeket az előlegesen bejelentett igényekre nézve, esetleg az indokok közlése mellett, megtette észrevételeit s kiküldött jogbiztosokat, hogy ez alapon igye­kezzenek a kártalanításra nézve megegyezni. Ez előleges revisio valamennyi községre nézve, kivévén 4—5 törvényhatósági várost, a melyek igényeiket eltérő alapon érvényesíteni óhajtják és az illetők személyesen kívánnak tárgyalásokat folytatni, befejezettnek tekinthető. Hátra van már most a második stádium, midőn az illetők egyezség felhívására szólittattak fel. Tudomásommal az egyezségek, kivévén 200—300 községet, már egészen be vannak fejezve s a kártalanítási ügy ott, ahol az egyezség nem sikerült — a mi az eseteknek, hozzávető­leges számítás szerint, 18%-át teszi — első fokú határozathozatal végett a közigazgatási bizottság albizottságához van utasítva. E hó végéig, leg­később márczius hó közepéig, értesülésem szerint, a közigazgatási bizottságok is befejezik nagyjában az elsőfokú határozatok hozatalát. Most jön a harmadik stádium, tudniillik a megkötött egyezségeknek, vagy pedig a hozott határozatnak a pénzügyminister által való jóvá­hagyása. Az egyezségek jóváhagyása most van folyamatban és mondhatom, hogy e hónapban körülbelül minden nap kétszáz egynéhány egyezség hagyatik jóvá, ugy, hogy február hó végéig 6.000 egyezség fog jóváhagyatni és márczius közepéig, vagy márcziu> 20-áig 10.000 egyezség jóvá lesz hagyva. Az április van azután fentartva az eltérő határozatok elintézésére, ugy, hogy reménylem, április végével a kártalanítási művelet egészen befejezettnek lesz tekinthető; ugy, hogy talán egyes, sporadicus esetek maradnak fenn, de nagy­ban és egészben a munka befejezettnek lesz tehinthető. A mi a financirozást illeti, melyet a t. kép­viselő ur szóba hozott, bátor vagyok megjegyezni, hogy egy consortiummal, melynek élén a magyar általános hitelbank áll és melyben körülbelül egy harmad részben a hitelbankon kivül hazai pénz­intézetek participálnak, egyezményt kötöttem a regale-kötvények átvétele iránt és pedig ugy az

Next

/
Thumbnails
Contents