Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-333
580 338. országos ülés febrnär 13-iín, csttt8rt8k8n. 1890. Ha már most tekintetbe veszszük, t. ház, hogy 2 frt 69 kr. a fogyasztási adó, záros helyen 3 frt az italmérési adó, ha tehát valakinek három hektoliter bora termett és azt ki akarja butellázni, a pénzügyigazgatósághoz kell folyamodnia, a mi megint 4 frtjába kerül s ha tekintetbe veszszük, hogy egy hold szőlőföld mívelése még homokon is 60 írtba kerül és hogy az a toké, mely benne fekszik, legalább 4— 5 frtot representál: ha mindezeket összegezzük, kijön, hogy annak a szegény embernek egy liter bora, miután ilyetén módon literes üvegbe töltötte, lepecsételte s a piaczra vitte, benne van 15 krjába. Kérem a minister urat, ezen a bajon, ezen a szerencsétlenségen segíteni kell, hiszen a mit a minister ur, mint az állam pénzügyeinek kezelője, elveszít a réven, azt tízszeresen meg fogja nyerni a vámon, mert az a szegény szőlőtermelő megélhetést nyer és módot talál arra, hogy új erőket szerezzen magának és családjának és tovább is teljesíthesse az állam iránti kötelességét. Kérem tehát a t. házat és a t. pénzügy minister urat, gondoskodjék arról, hogy ezen véghetetlenül szigora intézkedés — mely véletlenül jött létre a 21 -es bizottságnak a nemzet szőlőbirtokosai iránti jól meg nem gondolt s elhamarkodott működösével — enyhittessék s ezen 3 frtos regale jövedék hektolitere után legalább 1 frtra szállittassék le. Ezzel a bortermelőkön segítve lenne, mig most — sajnálom, de ki kell mondanom — el vannak keseredve és méltán, jogosan, mert azt látják és tapasztalják, hogy a Bach-rendszer is atyáskodóbb volt velük szemben, mint a mostani alkotmányos kormány. Sokan azt mondják, hiába, sok bajban van az ország, nem lehet másképen megreparálni a pénzügyeket. Mindez igaz lehet, de azért a szőlőtermelőket tönkretenni még sem észszerű dolog. Mert elkeseredve, a szőlőtermelést abban hagyni lesz kénytelen. Kérem a t. minister urat, méltóztassék elő szőr is a horvátországi dolgokra nézve engemet felvilágosítani, miben áll ez s miben áll a beszedési módnak magasabb tételben való megállapítása, végre pedig az iránt kérek megnyugtatást — hisz nem engeni nyugtat meg, hanem azt a száz és százezer honpolgárt, a kik nehezen várják a minister ur ajkairól a szót — hogy e tekintetben segíteni fog szomorú sorsukon. (Helyeslés balról) Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Egy bejelentéssel és egy rectificatióval tartozom a t. háznak. A pénzügyi bizottság az italmérési jövedék kiadásainál a 2. és 3. pontot összefoglalva a következő szövegben ajánlja elfogadásra: »2. Kivetési költségek, beszedési jutalék és a zárt városokat az 1888: XXXV, t.-cz. 69. §-a értelmében megillető részesedés fejében 290.000 foiint.« Azután: »3. Különféle kiadások3000 frt.« Ezzel az összeg maga nem változik, a szövegben azonban gondoskodás van, a városokat megillető esetleges részesedéséről is. A mi az imént szólott t. képviselő urnak a horvátországi kiadások miatt táplált aggodalmait illeti, ezen aggályokat nem is táplálta volna s magát sok nyugtalan éjtől megkímélte volna, ha az indokolás 35. lapját elolvassa; mert ott világosan meg van mondva, hogy ezen 500.000 írtban, a mely Horvátország javára, mint kiadás fel van véve, nemcsak a kezelési költségek vannak felvéve, minta magyarországi 313.000 frtban, hanem egyszersmind a feleslegből, valamint az italmérési jövedék czímén befolyó tiszta jövedelemből az 1888. XXXV. t.-cz. 50. §-a értelmében a horvát-szlavonországi italmérésre jogosultaknakadandó kártalanítás évi kamatozása s törlesztési szükséglete is benne van. Tehát az a nagy összeg, a mely az első füzetben a magyarországi tartozásnál 9,900.000 írttal van felvéve, mint kamat és törlesztés, a horvátországi részre nézve az 500.000 frtban van befoglalva. Méltóztatik tehát látni, hogy a kezelési költségnem aránytalan, hanem ebben oly tétel is van, mely a magyarországi terhek közt itt nem fordul elő. (Helyeslés.) Szathmáry György jegyző: Kricsfalusy Vilmos! Kricsfalusy Vilmos: T. ház! (Halljuk!) Szándékom volt e tételnél az italmérési jövedék kérdésével behatóbban foglalkozni, azonban a t. pénzügyminister ur tegnap tett nagyérdekű felszólalása után, melyben a kérdést minden irányban megvilágította és azt hiszem, nemcsak a t. házat nyugtatta meg, hanem az egész közönséget, felszólalásom feleslegessé vált, ezért tehát csak két rövid megjegyzésre szorítkozom. Az egyik megjegyzésem vonatkozik az italmérésd jövedékre vonatkozó eljárásnak egyöntetű szabályozására, a másik pedig bizonyos vidékeken a kizárólagos italmérési jognak egy kézben való értékesítésére. Méltóztatnak tudni, t, ház, hogy az italmérési jövedékről szóló törvény alapeszméje az, hogy az állam azt a jövedelmet, melyre e czímen számít, italmérési adó s illeték útján kapja meg. At. pénzügymiuister ur tegnapi felszólalásából megértettük azt, hogy az értékesítésnek e módja általában véve nem sikerült és a kizárólagos italmérési jog majdnem általános szabályként van alkalmazva és csak kivételképen lett az ital mérési adó és jövedék értékesítve. Az italmérési jövedékről szóló törvénynek egész eszmemenete az s oly intézkedéseket tartalmaz, hogy az első módon, tudniillik az italmérési adó s illeték útján történjék a jövedék értékesítése, ezért a törvénynek administrativ része, valamint büntetőjogi rendelkezései is leginkább erre nézve tartalmaznak intézkedéseket. Maga az 56. §.,
