Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-333

383. országos ülés február 18-án, csütörtökön. 1890. ^T7 tisztán a számokat, de ha jól emlékezem, 878.000 hektoliter. Itt azonban még nincs számba véve az üstfőződékre eső igen tetemes hányad. Szóval, t. ház, a mai eoutingens 50 százalékkal magasabb. De ha nem is ezt, hanem a campagne során — a mely pedig kezdő campagne — a nagy készletek claezára tényleg adó alá vont mennyiséget veszem figyelembe, akkor is azt látom, hogy az — ámbár a számokra nem emlékezem határozottan — 728 vagy 740 ezer hektoliterre tehető. Szóval látni való, hogy a tényleges fogyasztás és az adó alá vont szesz mennyisége közt igen nagy, mindenesetre 100.000 hektolitert meghaladó különbség van. Vájjon ebből arra a következtetésre juthat-e a t. képviselő ur, hogy azt a panaceát, tudniillik a külön vám- és fogyasztási területet, a melyet akkor ajánlott, most ismételve ajánlja? (Helyeslés jobbfelől.) Nem épen az ellenkező következtetésre, vagyis arra kellene-e jutnia, hogy akkor, ha ezt a 100.000 hektoliteit is nélkülöznünk kellene az eladásnál, még igen sok szeszgyárnak kellene megbuknia, hogy az a 600.000 hektoliter is elégséges legyen, vagyis, hogy csak annyi szesz termeltessék, a mennyi fogyasztatik. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A másik dolog, a mit a t. képviselő ur felhozott, a következő. (Halljuk!) Azt méltóztatott fejtegetni, ha ugyan egészen jól értettem okoskodását, hogy a gazda nem árulhat zsemlét, hanem csak búzát. Ezt a szeszgyárakra alkalmazva, nagyon természetes, hogy hiába való törekvés, ha mi az italmérési adó hasznosításánál az egyes szeszgyárosoknak fogyasztási adóterületet biztosítunk, mert ez annyi lenne, mint a gazdának zsemlét árulni. Bocsánatot kérek, ez nem egészen így van. Utalok e tekintetben arra, hogy először is a szesz, mikor forgalomba jön, semmi további transformatiónak, a vizzel való keverést kivéve, alá nem vettetik. Mert csak nem méltóztatik olyan szeszforgalmat kívánni, hogy mindenféle mellékes essentiák, t dán egészségtelen dolgok belevegyítésével, egészen vij ezikk állíttassák elő. Részemről csakis tiszta szeszt, a melybe esetleg több vagy kevesebb viz van vegyítve, akarok forgalomba hozni és a forgalomba hozatalt csakis ilyen terménynek kívánom biztosítón, a mely semmiféle transtormatión nem megy keresztül. Másodszor nem is maguknak az illetőknek kell azt gyakorolniuk, hanem gyakoroltatják mással, a mint a tapasztalat is igazolja, hogy ama szeszgyárak, melyek fogyasztási adóterületet biztosítottak saját résziikre, a mai piaezi árak mellett is sokkal könnyebben állják ki a nagy válságot, mely szesziparunkat kétségtelenül érte. Én tehát bocsánatot kérek, de az adott tanácsot nem fogadhatom el, hanem igen is törekedni fogok miuden rendelkezésemre álló eszközzel ezután is odahatni, hogy a szeszgyárakat tanácsadással, rábeszéléssel, nógatással, szóval minden megengedett eszközzel rávegyem, hogy maguknak helyzetük lehető könnyítése végett fogyasztási adóterületet biztosítsanak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A mi pedig a harmadik dolgot illeti, hogy a finomítási kényszer behozatala alkalmas mód lenne a galicziai szesz behozatalának meggátlására, megengedem, hogy ez egy mód lenne, de csak nagyon ideig-óráig tartó mód lehetne. Azt sem akarom vitatni, vájjon tekintettel a közös fogyasztási és vámterületre, a közös forgalomnak ilyen mellékes eszközök által v; ló korlátozása megengedett lenne-e és mennyiben vezetne ezélra; mennyiben vezethetne a másik fél részéről repressaliák alkalmazására, a mi különösen ilyen esetben, midőn nem mi kapunk többet, hanem mi viszünk oda többet, talán nem előnyünkre, hanem csak hátrányunkra ütne ki. Azért először azon elvi álláspontnál fogva, melyet a fennálló vám- és kereskedelmi szövetség alapján elfoglalok és melynél fogva a forgalom szabadságát nem korlátozni, hanem lehetőleg elősegíteni igyekszem, nem fogadhatom el az ajánlott módot; másodszor azonban saját jól felfogott érdekünkben sem fogadhatom el azt a t tnácsot, mert ezzel oly fegyverre utalnék, a mely ellenünk sokkal inkább kihasználható lenne, mint a mennvire mi használhatnék ki mások ellen. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) De harmadszor nem fogadhatom el azért sem, mert megengedem ugyan, hogy behoznak hozzánk galicziai szeszt, ebben saját tapasztalataim is vannak, sőt tudom azt, hogy állanak fenn szabad raktárak Mármarosszigeten, Sátoralja-Ujhelyen és ha jól tudom, Árvában vagy Rózsahegyen, a melyek galicziai szeszt importálnak ide, megfizetvén érte az adót; de egészében véve, méltóztassék elhinni t. képviselő ur, a galicziai szesz behozatala korántsem oly nagymérvű, hogy abban lenne szeszgyáraink válságos helyzetének kulcsa keresendő. Tisztelettel kérem a t. házat, hogy az előirányzott tételt megszavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelől) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a fogyasztási adók beszedési költségei czímén előirányzott 563.999 forint megszavaztatik. (Helyeslés.) Szathmáry György jegyző (olvassa): A mezőgazdasági szeszfőzdék részére járó jutalmak 1,330.168 írt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Fogyasztási adóvisszatérítések és kiviteli jutalmak felosztásából 1,029.783 frt.