Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-332
254 382. országos ülés feftrnár 12-én, szerdán. 1890. de a melyből, mint piaezi czikkből, pénzelhet is. Ez volt a legbiztosabb termelése eddig a felvidéknek. Ámde ha a szeszgyárak működésének megszűntével a burgonya megszűnik kereskedelmi czikk lenni, akkor a felvidéknek ezen egyetlen kapástermése nem fogja megtarthatni a mezőgazdaságban eddig elfoglalt helyét és akkor az a vidék ismét utalva lesz a szesztermelésre; már pedig ebben más áldottabb vidékekkel a versenyt ki nem állja. Nekem az a meggyőződésem, t. ház, hogy a jelenlegi szesz-árak mellett a burgonyát felhasználó felső magyarországi szeszgyárak — csupán ezekről szólok, mert csak ezek viszonyait ismerem részletesen, de azt hiszem, a többi szeszgyárak is hasonló helyzetben vannak — kénytelenek lesznek megszüntetni tevékenységüket s ez igen jelentékeny kárral lesz a felvidék gazdasági viszonyaira és érzékeny kárral lesz a magyar államkincstárra is. Szükségesnek, elodázhatlannak tartom tehát, hogy ezen a bajon a törvény módosításával segítsünk. (Helyeslés balfelöl.) Hogy mi idézte elő a szesz árának ezen rohamos hanyatlását, az iránt eltérők a vélemények. Részben a contingensnek talán túlnagy összegben megállapítása, részben a múlt évekről fenmaradt készletnek átcsempészése és talán az adómentes szeszfőzés és a denaturált szeszszel űzött visszaélések. (TJgy van! Ugy van! balfelől.) Mindezek összehatása okozhatta azt, hogy a szeszipar, melynek érdekében pedig ezen törvény létrejöttét, mint üdvözítő törvényt üdvözölték, melytől a szeszipar biztos alapokra fektetését és felvirágozását várták, ma azon helyzetben van, hogy ezen törvényben látja pusztulásának okát. Tudom én azt, t. ház, hogy e törvényt egyoldahílag módosítani nem lehet; tudom, hogy e törvény módosításához a Lajthán túli országok törvényhozásának hozzájárulása is szükséges, de azt is tudom, hogy a viszonyok — habár nem oly mérvben, mint hazánk felső vidékén — ott is hasonlóan követelik e törvény módosítását. Erezve e kérdés közgazdasági fontosságát, kérem az igen t. pénzügyinmister urat, hogy azt komoly megfontolás tárgyává tegye s hogy a szeszipar érdekében a törvény módosítását kezdeményezni szíveskedjék. (Helyeslés balfelől.) De ha már a szeszadó-törvény módosítása érdekében felszólaltam, ki kell még néhány szóval terjeszkednem a törvény végrehajtása körül jelenleg érvényben álló rendelkezésekre is. (Halljuk! Halljuk!) Távol vagyok attól, t. ház, hogy én a csempészetet könnyíteni, a kincstár érdekeit megóvatlanul hagyni akarnám. De midőn látom azt, hogy a kis gazdasági szeszgyárak évről-évre folytonos xVjabb átalakításokkal és költségekkel sújtatnak; hogy az ellenőrzés czímén oly felesleges, sőt boszantó intézkedések történnek, kérnem kell a t. minister urat, igyekezzék módot találni, mely mellett épen a kis gazdasági szeszgyárak meg legyenek a jövőben kiméivé az évről-évre való jelentékeny átalakításoktól, költségektől és a fölösleges zaklatásoktól. (Helyeslés balfelől.) Nem szólok, t. ház, a pénzügyi közegek viszszaéléseiről, mert ilyenekről tudomásom nincs; a pénzügyi közegek eljárását a kibocsátott rendeletek szabályozzák, de azokban igen sok a fölösleges, a boszantó és igen sok az, a mi a kedvet ily szeszgyárak létesítésére még akkor is lelohasztaná, ha az jutalmazó üzletnek kínálkoznék. Például a magam helyzetét hozom fel. (Halljuk! Halljuk!) Van nekem szeszgyári épületem, melyben 1848 előtt szeszgyár is volt; van erdőm; a tüzelőfát eladni nem tudom; gazdaságom silány s tudom azt, hogy csak szesztermelés által volnék képes fámat értékesíteni és gazdaságomat azon fokra emelni a nagyobb trágyaproductio által, melyre azt emelni kellene. De szomszédságomban látva az évenkinti átalakításokat, költségeket és látva azon felesleges zaklatásokat, melyeknek a szeszgyárosok ki vannak téve, inkább szorítkozom azon hiányos pótlásokra, melyeket a műtrágya beszerzése nyújt a burgonya eladása ellenében, sem mint hogy a szesztermelésbe belemennék. Egyáltalában nem kívánom előmozdítani a csempészetet, nem kívánok praemiumot nyújtani a tisztességtelen eljárásnak; legyen meg az ellenőrzés a kellő mértékben, de elimináltassék abból minden fölösleges. Pedig higyje el a t. pénzügymiuister ur, igen sok van abban, a mi felesleges. (Helyeslés balfelől) Még egyre bátorkodom kérni a t. minister urat. (Halljuk! Halljuk!) Ez az: legyen kissé liberálisabb a törvény által nyújtott bonificatio kiutalványozásábau. A törvény azt mondja, hogy az illető szesztermelők a termelés mennyiségéhez képest hektoliterenkint két-öt forintig terjedő bonificatióban részesülnek s e / bonificatiót a szesz eladása után nekik kifizetik. Ámde mi történik ? Hónapokig, félévig kell a szeszgyárosnak várni, mig ezt a bonificatiót megkapja. Azt hiszem, hogy kell s lehet módot találni, hogy neki ezen bonificatiót a szesz eladása alkalmával, midőn az illető az adótételt lefizeti, kiutalványozzák. Kérem ez észrevételeimnek figyelembe vételét, főleg pedig s mindenekelőtt kérem a t. pénzügyminister urat, hogy a szeszadó-törvény módosítása iránt a kezdeményező lépéseket megtenni szíveskedjék. (Helyeslés balfelől) Zay Adolf jegyző: Tóth Antal! Tóth Antal: T. ház! Az igazság érdekében nem hallgathatom el azt, hogy védelmére ne keljek az adóhivatali közegeknek. Különös dolog, hogy én teszem ezt, a kin annyi sérelmet követtek el, mint a mennyit 3 évvel ezelőtt elkövettek rajtam. Ezelőtt vagy 3 évvel az egész vidéket úgyszólván
