Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-332

252 382. országos ülés február 12-én, szerdán. 1890. abban az eljárásban van, hogy az adó reelamatio határideje február 15-én jár le, de én nem tudora az adómat, mely miatt reclamálnom kell, február 15-én, hanem csak a következő novemberben fogom megtudni. Hogy ilyen intézmény miként tartható fenn, azt én semmi módon megérteni nem birom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Felhívom a t. minister ur figyelmét még arra is, hogy a legnagyobb zsarolások, jogtalanságok a fizetések kiszabása körül leginkább abból következnek, hogy a pénzügyi tisztviselők bizonyos jutalmakat kapnak. Köztudomású dolog, hogy nem ugyan a t. minister ur idejében, hanem azelőtt az adófelügyelőknek ajándékokat szoktak adni azon a czímen, hogy az adókat jól hajtották be. A minister ur érdeméül legyen mondva, ez az intézkedés, a mióta ő minister, megszűnt. Hogy mennyi zaklatásnak van kitéve az adózó polgár, az iránt rengeteg concret adat áll rendelkezésemre, de ezúttal csak a legecclatansabbakat említem. (Halljuk!) Budapesten egy özvegy asszony 4.000 frt évi adót fizet. O november 13 —14. napján egész szabályosan lefizeti a maga adójának negyed részét, 1.000 frtot és mi történik november 21-én? A nélkül, hogy egyetlen egy adóintést kapott volna — s magától is érthető, hogy a ki évenkint 4.000 frt adót fizet, az 12 frt 50 krral adós nem marad — 21-ikén beront hozzá az adóvégrehajtó — természetes, mert gondolom 2 frt napidíj jár neki — és daczára annak, hogy az illető asszonyság nem volt otthon, lepecsételte a szekrényét és igy jogtalanul járt el és több költséget is okozott. Eeclamatio következtében az igaz, hogy leírták a 12 frt 50 krt, de tiltakozom, t. képviselőh ellen, hogy bárkit jogtalanul zaklassanak és vagyonát hiába zár alá vegyék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Számtalan ilyen eset van, t. képviselőház. Valaki vett egy birtokot egy földbirtokos társától, ki azt fél évvel előbb vette volt meg, mint részét egy nagyobb birtoknak, melynek többi részeit a szomszéd községbeliek vették meg. Mi történt? Noha körülbelül egy éve múlt már annak, hogy az a birtok másod kézbe került, mikor a jelenlegi birtokosra kirótták az illetéket s ő az adóhivatalnál panaszkodott annak túlságos nagysága miatt és kiderült, hogy azt az illetéket is az ő terhére szabták ki, melyet az előbbi eladás után az illető községbelieknek kellett volna megfizetni, mert a mint mondták, egy földbirtokostól könnyen hajthatják be, mint többektől s azért fizesse ő s az illető földbirtokos csak azon pressióval volt képes leíratni ezen összeget, hogy azt mondta: személyesen ismerem a minister urat s lesz rá gondom, hogy ezek a minister urnak tudomására jussanak. Az ilyen dolgok, t. képviselőház, jogállamba nem valók s igen kérem a t. pénzügyminister urat, hogy a mennyire tőle telik, szokott erélyével oda hasson, hogy az ilyenek, ha nem is szűnnek meg végképen, de legalább minimumra redueáltassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha bármi dolga van valakinek az állammal, az olyan hosszadalmas eljárással van egybekötve, hogy lehetetlen, hogy az embert ne bosszantsa. Itt van a vadászjegyek kiadása. A helyett, hogy ezeket egyszerűen az illető adóhivatalnál adnák ki a vadászati és a fegyveradó lefizetése után, először a szolgabíróhoz kell elmenni engedélyért, azután a községi elöljárósághoz a fegyveradó lefizetése végett s csak mikor ez a kettő megvan, csak akkor mehet az ember az adóhivatalhoz, hogy a vadászati adót lefizesse. Sokkal egyszertíbb volna, ha az adóhivatal volna feljogosítva a vadászjegyek utalványozására. Az adóelengedésekre nézve a törvény bizonyos kedvezményeket ad, különösen akkor, ha csapások érnek valamely vidéket. És, t. ház, mi történt — hogy egy példát említsek — Zemplénmegyében? Aszály lévén Zemplénmegyében, a törvény értelmében az adókra nézve leírásoknak lett volna helye; a pénzügyi közegek el is mentek, megtartották a vizsgálatot és constatálták, hogy V

3 részben a károsodás csakugyan megtörtént; meg is ígérték az adó leírását, de azért nem törtónt semmi és az egész esztendei adót le kellett fketni. Sok függ attól is, t. ház, hogy az adófelügyelők mikép fogják fel az adózó polgárok jogait és mikép fogják fel azt, hogy mi módon mentesítsék őket a károktól és mindenféle secaturáktól. Nekem, körülbelül másfél órai távolságra rendes lakhelyemtől volt egy birtokom, melyet bérbeadtam. Két esztendőn át egyetlenegy adóintést nem kaptam, tehát jóhiszeműleg azon nézetben voltam, hogy a bérlő adómat rendesen fizeti. És mi törtónt, t. képviselőház ? A bérlőm két esztendeig nem fizetett semmit és mikor megszökött, nekem kellett az egész adót megfizetni. (Derültség.) Ekkor az adófelügyelőhöz folyamodtam és kértem intézkedését az iránt, hogy más alkalommal az adóintést a maga idejében megkaphassam. Erre az adófelügyelő irt nekem egy gyönyörű levelet, melyben egy helyütt azt mondja, hogy ő ezt nem teheti, tartsa ^minden állampolgár kötelességének utána nézni, hogy vájjon adója ki van-e fizetve, vagy sem ? Hát, t. ház, ilyen dolgokkal vexálni az adózó polgárokat, jogtalanság és igazságtalanság; mert nem tartom helyesnek azt, hogy mikor az egyik oldalon az állam — megengedem, joggal — megköveteli az őt illető részt, a másik oldalon az adózó polgárok ne követelhessék meg azt a bánásmódot, melylyel irányukban mindenki tartozik, (Igaz! Ugy van! a szélső balon) különösen akkor, mikor adókötelezettségüknek eleget tesznek. És igaza volt igen t. előttem szólott barátom-