Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-332
332. országos ülés február 12 én, szerdán. 1890. 47 ellenzék részéről hangoztatott általános elszegényedést a kormány nemcsak tagadja, hanem pénzügyi és gazdasági helyzetünk nagymérvű javulását hangsúlyozza. Pedig semmi sem czáfolhatja meg jobban a kormány ezen állítását, mint azon ténykedése, hogy javaslatára a még mégsem állapított regaleváltságösszegek után kisebb előlegekre az állam bankáritzletre is vállalkozni kényszerült, ;i mi a t. előadó urnak egy más helyen tett nyilatkozata szerint is ugy jogilag, mint pénzügyileg rendkívüli eljárás, a mely még Magyarországon sem történt eddig soha. (Ugy van! a bal- és seélső baloldalon.) Egyébiránt szeretném tudni, hogy az italmérési illeték és adó összegére nézve a tisztelt jíénzügyminister ur még mindig abban a nézetben van-e, hogy e czímen csak 12,500.000 forint fog befolyni. En azt gondolom, hogy már positive is tudhatja a számot s aligha csalódom, ha azt állítom, hogy a tényleg befolyandó összeg az előirányzásnál majdnem 50%-kal nagyobb lesz. Hiszen a minister ur az utolsó községben is oly árért adta ki az italmérési jogot, melylyel légii iább is fedezve vannak az államnak e czímen felmerülhető minden kiadásai. A városokat illetőleg pedig nincs talán az egész országban egyetlen város is, melytől az italmérési illeték és adó czímen 30—40%-kal többet ne követelt volna a pénzügyminister ur, mint a mennyit az illető városok kaptak eddig a regáléból, nem is említve azt a sokkal csekélyebb összeget, a mit a regalemegváltás czímen az államtól kötvények kamataiban fognak húzni. Valóban a városok most már a regale-niegváltás folytán kettős csapást kénytelenek viselni; egyrészt bevételi jövedelmeik óriásilag apadtak, pedig a legtöbb helyen idáig is csak magas pótadóval fedezhették szükségleteiket, holott a teendőknek egész légiója vár még mindenütt kielégítésre; másrészt pedig épen a magas italmérési adó folytán az italmérés monopolisticus irányban eszközöltetik, óriási kárára a fogyasztó közönségnek. (Helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Szemben ezen tényleges állapottal, mely megengedem, hogy a regale-megváltás elhamarkodott eszközlése folytán a t. pénzügyminister ur kényszerhelyzetéből folyt, csak két kérésem van. (Halljuk! Halljuk!) Igyekezzék a kizárólagos ital mérési jog három évének lefolyása előtt jóval megállapítani az állami italmérési adónak oly kezelési rendszerét, mely az italmérés szabad forgalmát biztosítja (Helyeslés abal- és szélső baloldalon) és másodszor találjon módot arra, hogy a 6—7 millió forintnyi bevételi emelkedés ne katonai, hanem productivabb czélokra fordittassék; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mert részemről félek, hogy Bécsben már tudják a 6 — 7 milliónyi bevételi többletet s aligha a t. honvédelmi minister ur utolsó bécsi útja azzal nincs összekötve, hogy ezen 6—7 millió katonai kiadásokra fordittassék. Beőthy Ákos: Ez ugy is lesz! (Ugy is lessz! a bal- és szélső baloldalon.) Molnár József: Magát a pénzügyministeri költségvetést, miután már az egész költségvetést sem fogadtam el, a magam és elvtársaim nevében szintén nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Szónokot siámosan üdvözlik.) Szathmáry György jegyző: Görgey Béla! Görgey Béla: T. ház! Én az italmérési jövedéket tárgyazó, a fogyasztó közönséget az italok eladásával foglalkozók érdekeit kiválóan érintő egyetlen egy kérdést kívánok a t. ház és a t. pénzügyminister ur elé terjeszteni, a mely kérdésnek helyes vajry helytelen megoldása, igen nagy kihatással lesz az illető italmérő és a fogyasztó közönség anyagi érdekére. Hogy ezen kérdést már most, ezen általános vita során hozom fel s nem a részleteknél, a hová az tartoznék, annak igen egyszerű oka az, hogy a mennyiben indítványt nem terjesztek elő, a kérdésemre nyerendő választ illetőleg észrevételezési jogomat kívánom fentartani. (Halljuk ! Halljuk !) A kérdés, t. ház, szárazon az, hogy ott, a hol a kormány az italmérési jövedék, illetőleg italmérési adó biztosítását az 1888: XXXV. törvényczikk 2(3. §-ának 2. pontja értelmében az italmérési adó beszedési jogának bérbeadása alapján, vagy pedig a törvény 56. §-a adta engedélyhez képest a kizárólagos italmérési jog bérbeadása útján eszközölte, meg*vau-e engedve a fogyasztóközönségnek, hogy adóköteles czikkeket saját fogyasztási czéljaikra, tehát bort és szeszt 100 literen, sört 25 literen alóli mennyiségben más községből saját községébe behozhassa, igen vagy nem? Miután ez, nézetem szerint sem a törvénynyel, sem a kormány irttentióival nem ellenkezik, az a kérdés merül fel, hogy ily kis mértékben való behozatal esetében tekintendő-e az illető fogyasztó adóköteles félnek és kötelezhető-e ennélfogva az általa behozott italokat megadóztatás czéljából az államnak, illetőleg az azt helyettesítő bérlőnek bejelenteni, s tartozik-e ezután a törvényszabta adót fizetni, igen, vagy nem? Beérhetném, t. ház, a kérdés ilyetén száraz feltevésével, ha a pénzügyi hivatalos körök, a fogyasztó közönség, valamint az italméréssel foglalkozók körében is egymással homlokegyenest ellenkező felfogások nem érvényesültek s ennélfogva igen nagy fogalomzavarok nem fejlődtek volna. De így kénytelen vagyok a dolog egészével tüzetesebben foglalkozni és nemcsak erre, hanem egyszersmind az italmérési jövedék életbeléptetésének történetére is reflectálni. (Halljuk !Halljuk !) Megjegyzem, hogy a számszerű ós egyéb adatok, melyeket e közben felhozni bátor leszek, valamint
