Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-331
831. országos ölés febi felszólalt. Az erre vonatkozó számítások és'tervezet épen most a vízrajzi osztálynál van, mely a kellő adatokkal rendelkezvén, a tervezeten dolgozik és azt nemsokára végleg el fogja készíteni. A t. képviselő urnak állítása sem felel meg a valónak, hogy a törvény ellenére gátak létesíttettek. Bizton mondhatom, hogy ott 1888-ban semmi új gát nem létesí tetett. Van egy gát, mely évtizedek óta áll fenn és ez hatósági engedélylyel létesíttetett. A vízjogi törvény szempontjából a kérdés így áll: vájjon a gát emelése lehetséges-e vagy sem és mivel erre a kellő engedély nem eszközölteted ki, az nem adatott meg. így tehát a gát ma is abban az állapotban van, mint 10 évvel ezelőtt volt. Tehát nem áll az, hogy egyes nagy uraknak kedvezmény adatott. Sőt épen ez az eset mutatja, hogy egyesek kedvezményben nem részesülnek, a mi sem elődömnek, sem nekem nem volt szándékunk. (Helyeslés.) Méltóztassék egyébiránt e kérdésnek eldöntését bevárni. Ez az ügy, mint már bátor voltam említeni, a vízrajzi osztálynál tanulmányozás alatt van. Ha majd a munkálat elkészül s a speciális intézkedések egy javaslatban a ház elé fognak kerülni, akkor méltóztassék ítéletet mondani a felett, hogy helyesei! vagy helytelenül járt-e el a minister. (Helyeslés jobbfelöl.) Ép oly igazságtalan a képviselő ur azon vádja is, hogy nem tömettek be az egyes csatornák, melyek létesíttettek, a melyeket pedig be kellett volna tömni azért, hogy a víz lefolyása megakadályoztassák. Ellenkezőleg, ez az intézkedés megtörtént, nem ugyan általam, mert a múlt évi árviz alkalnával nem én voltam megbízva ezen ügyek vezetésével, hanem kivatalbeli elődöm által s a csatornák betömése elrendeltetett s tényleg meg is történt. Papp Elek: Nem történt meg! Gr. Szapáry Gyula földmívelósügyi minister: Épen oly igazságtalan, mint ezen kettő, a képviselő ur harmadik vádja is, hogy a vízi könyvbe, noha be kellett volna vezetni a gátakat is, ez nem történt meg. Épen ellenkezőleg, ezen gátak legnagyobb része, sőt merem mondani, mindbe vannak jelentve a vizi könyvbe. Lehet ugyan, hogy némely tárgyalás ez irányban befejezve nincs, de a bejelentésre vonatkozólag semmiféle mulasztás e tekintetben nem történt. Ebből méltóztassék a t. ház megítélni, vájjon alaposak-e azon vádak, melyeket a képviselő ur ezen eljárás ellen emelt. A képviselő ur kifogásainak lényegére nézve pedig, hogy ugyanis különösen az alsó átmetszések kiképezéséről kell gondoskodni, már legelső felszólalásom alkalmával nyilvánítottam, hogy szándékom ily irányban előterjesztést tenni. Ezen előterjesztés legközelebb a ház előtt fog feküdni, akkor méltóztassék majd bírálatot mondani afölött, ír 11-én, kedden. 1890. (jjgfj hogy az említett szempontok figyelembe vétettek. — Minthogy maga a tétel nem támadtatott meg és a felhozott vádakat a maguk értékére leszállítani igyekeztem, kérem a t. házat, méltóztassék a tételt elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Papp Elek: T. ház! Személyes kérdésben leszek bátor a t. ház becses figyelmét egy pár perczig igénybe venni. Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy vádat emelni senki ellen, legkevésbé pedig a minister ur ellen nem kívántam, szándékomban nem volt; mert ha ez lett volna szándékom, más alapot és más alkalmat választottam volna ennek megtételére. Csak egyszerűen constatálni kívántam azt a tényt, hogy az úgynevezett erdő tölgyesi gát 1883-ban emeltetett ministeri engedélylyel, holott már 1880-ban a ministeri előterjesztésben kifejezés adatott annak, hogy épen azon a vidéken, hol e gát emeltetett, olyan szorulatok közt folyik le a Tisza, hogy ott szükséges volna annak kibővítése; mégis a helyett, hogy a minister ur a külföldi műszaki tanácsadóknak intését követte volna, 1883-ban engedélyt adott arra, hogy még szorosabbá tegyék ott a medret s a Tisza lefolyását megakadályozzák. Az í 885-iki törvény pedig nem tekinti azt, hogy ministeri engedélylyel vagy a nélkül épült e valamely keresztgát a hullámtéren, hanem nyíltan és határozottan rendeli, hogy semmi körülmények között nem szabad sem kerítést, sem gátot a hullámtéren építeni és az 1887-iki ministeri rendelet is ekkép hangzik. A mi pedig azt illeti, hogy a társulati folyammérnök túlmagasra becsülte a duzzadást, a melyet a gát előidézett. Ez igaz, e mérnök 1*2 méterre becsülte, de Klimm Mihály leszállította 80 centiméterre, de ez is oly nagy duzzadás a hullámtérben, melyet az 1885-iki törvény értelmében a minister urnak egy perczig sem szabad eltűrni. S ha már az 1888-iki árvízből okultunk arra nézve, hogy ez a gát veszélyezteti az alföldet, azt várjuk-e, hogy még egy másik áradás legyen? S hogy ugy mint Szeged elpusztulásánál történt, miszerint a Maros helytelen betorkolásáról 1879-ben győződtek meg a minister urak, még egyszer be kell-e várni, hogy egész Hajdú és Nagy-Kúnmegyéket elöntse az árviz s csak akkor leszünk teljes bizonyossággal meggy őzöd ve arról, hogy az Andrássy-gát nem védelmezi e megyéket, hanem védelmezi az őzöket és szarvasokat? Ezeket nem vádképen hoztam fel, hanem csak mint a valóságnak megfelelő tényeket említettem fel. Az is tény, hogy 300 kilométernyi csatorna van Nádudvaron felül részint Szabolcs, részint Hajdú megye ós Debreczen területein nyitva, mely a nagy sárrétre zúdítja a hó és esővizeket. Oly csatornák vannak nyitva, a melyek legnagyobb részben hatósági engedély nélkül épültek. 1885 tő! kezdve nem volt elég idő arra, :: 0 *
