Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-331

831. orse&gos nléVfefornár 11-én, kedden. 1890. 339 alakitnám át s a pomologiára pedig minden vlnczellér-intézetbe súlyt fektetnek. Ez volna első indítványom, a melyet a t. minister urnak figyel­mébe ajánlok. Másik indítványom az, hogy jövőre — mert tudom, hogy az idén már nem lehet — 5.000 forint helyett 50.000 frt vétessék fel, hogy a gyümölcs­tenyésztés fontossága jobban támogatva legyen. Arra is bátor vagyok a t. ruinister ur figyel­mét felhívni, hogy az esetben, lia a gyümölcs­tenyésztésre fősúlyt fektetünk, ez nagy nemzet­gazdasági haszonnal járna, mert ha a gyümölcs­tenyésztés divatba jönne, akkor a községi iskolák­ban nagyobb törekvést kellene kifejteni arra, hogy az érdeklődés jobban fokozódjék a gyümölcsészet iránt, mint a hogy az most történik s ezen czélból ki kell venni a községi faiskolákat a község kezelése alól s át kell adni az iskola intézőinek. Egy tanító, egy pap rendesen müveit emberek, jobban ráérnek s a gyermekek is jobban hallgatnak rájuk, sokkal többet lehet e tekintetben tőlük várni. Ha tőlem függne, a községi faiskolát kivenném a község kezéből s átadnám a népiskolák kezelése alá. Tapasztalatom igazolja azt, ha talál­kozik egy községi biró, a kinek van nemesebb gondolkozása, érzéke: akkor a községi tanulók bejárnak a községi f< iskolába s figyelmet fordítanak reá, mig eg\ T másik biró, a kinek más az esze­járása, mindent elront. Az a nyomorult jegyző, a ki reggeltől estig hivatalos dolgával foglalkozik, a faiskolával keveset törődik, hanem egy müveit tanító s pap támogatása mellett, a kiknek kedvük van a nevelésre, nagyobb figyelmet fognak a gyü mölesészetre fordítani, a mi által nagyobb haladást fogunk elérni. Indítványom tehát az, hogy a községi fa­iskolák kezelése kivétessék a község kezelése alól és adassék át a cultusminister támogatásával a t inítóknak és lelkészeknek. Meg kell még jegyeznem, hogy még eddig, a mikor minden évben felszólaltam a selyemtenyész­tés érdekeben, mindig csak azon dédelgetés ellen szólottam, a melyben részesül. Örömmel tapaszta­lom, hogy a minister ur e dédelgetést meg akarja szüntetni és talpra akarja állítani a selyem­tenyésztést. De ha ezt meg akarja tenni, vigye oda a selyemtenyésztést az elpusztult szőlők helyére. A szederfa szereti az agyagos mély földet, ugy, hogy mindenütt, a hol megterem a szőlő, meg­terem a szederfa is. Minek megtámadni a gabna­termő területeket, midőn ott vannak az óriási elpusztult szőlők. Az is hiba volt eddig, hogy rendesen odavitték a selyemtenyésztést, a hol a kézimunka legdrágább, a hol az sokkal hasznosabb munkaágakra volt felhasználható. Ott, hol elpusz­tultak a szőlők, a kézi munkának szüksége van foglalkoztatásra. Ott a selyemtenyésztés betölti azt az ürt, melyet a szőlőtermelés megszűnte ha­gyott. A szőlőhegyeken vannak szép borházak és lakások is, melyeket mind be lehet rendezni selyemtenyésztésre. Erre hijja fel a minister ur a selyemtenyésztési biztos figyelmét. Ültessük be gyümölcsfákkal, szederfákkal azon kopár szőlő­hegyeket, melyeket itt. hazánk szivében, Budán is láthatunk. Hát még milyen viszonyok vannak a vidék sok helyén? A kormány most minden erdőföldbe ad ingyen vadonczokat és fiatal ültet­vényeket. Miért ne adhatna az oly területek ré­szére is, melyek gyümölcstenyésztésre alkalma­sok ? Ez aligha kerülne pár ezer forintba ! Ezeket vagyok bátor a t. minister ur figyel­mébe ajánlani; magát a tételt elfogadom. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Maga a tétel, 30.626 frt, meg nem támadtatván, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. Szathmáry György jegyző (olvassa) .• Be­vétel 4.500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Selyemtenyésztés emelése. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 13. czím. Rendes bevételek: VII. fejezet, 9. czím. Kiadás 1,595.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa) .• Be­vétel 1,580.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Szathmáry György jegyző (olvassa): Állattenyésztés és tejgazdaság. Rendes kiadások: XV1I1. fejezet, 14. czím. Rendes bevételek: VII. fejezet, 10. czím. Kiadás 160.020 frt. Zay Adolf jegyző: Bernáth Dezső! Bernáth Dezső: T. ház! (Halljuk!) Én nem magára a bndgettéteire kérem a t. ház becses türelmét, hanem egy, ép ezen szakkal nagyon is szorosan összevágó közgazdasági kérdésre kívá­nom a t. minister ur figyelmét felhívni. (Halljuk!) Hogy a kormány általános közgazdasági politi­kája mily befolyással lehet nyers termelésünkre, azt nagyon is tapasztalhatta a t. ház és tapasztalta az ország az 1879-ik évben kötött vámszerződé­sek után. Most ismét egy ily vámszerződés előtt állunk és a hirlapok, sőt magának a kormánynak félhivatalos közlönye is hoztak közleményeket arról, hogy közel kilátásban van az, hogy Romá­niával ismét meg fog köttetni a vámszerződés. Alig lehet íontosabb dolog Magyarország állattenyésztésére, mint ép a Romániával kötendő vámszerződés. Egy egészen új gazdasági irány fejlődött ki azót-i Magyarországon, a mióta a Romániával való vámszerződés a levegőben van és a vámháború folyik és nagyon fontos kérdés az, hogy milyen vége lesz ennek. Miután a vám­ügyek közvetlen intézése sem tartozik a t. minis­ter ur ressortjába, én csak kérelemképen intézem

Next

/
Thumbnails
Contents