Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-331

224 831. ©rsüágos ülés február 11-én, kedden. 1890. Mi történt eddig, t. ház, a nép gazdasági értelmének emelésére? Ott vannak a földmíves iskolák. (Halljuk! Halljuk!) Én teljes elismeréssel viseltetem, t. ház, azon jóakarat iránt, a mely a földmíves iskolákat megteremtette, de lehetetlen, hogy ne kifogásoljam azon szellemet és beosztást, a mely ezen földmíves iskolákban fennáll. Ezeknek működése teljességgel nem czélravezető. Ott urficskákat nevelnek, a kik végtére is parasztnak már rosszak, urnak meg még nem elég jók, nem elég képzettek; proletárokká lesznek hát s tapasztalásból mondhatom, hogy a földmíves iskolát végzett ifjak igen kevésre — hogy ne mondjam: semmire sem — használhatók. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezen iskolákat tehát okvetlenül reorganisálni, reformálni szükséges s ha szabad a t. ház figyelmét némi részletekkel is igénybe vennem, (Halljuk!) ón a magam részéről, azt hinném, helyesebb volna, ha ezen föld míves iskolákba körülbelül 18 éves ifjak vétetnének fel, kik osztályokba osztatnának be; én ott egy egyéves cursust is alkotnék, mert azt tapasztaltam, hogy még a jobbmódú földmívesek — parasztok —sem szeretik a fiaikat ezen földmíves iskolába adni, mivel nem akarják az ő munkájukat oly hosszú időre elveszíteni. Természetes, hogy két három évre bizony nem nélkülözi fiát az a földmíves ember, ellenben egy évre könnyebben megteheti, ha annak hasznát közvetlenül felismeri. Ennélfogva én ott egyéves cursust létesítenék s ebben a tanulókat nem annyira az elméleti, mint inkább tisztán a gyakorlati ismeretekre szorítanám. Megismertetném velők a jó eszközöket, bevezetném őket az állattenyésztés és jó állattartás elemeibe; bevezetném őket a kertészetbe, különösen a baromfitenyésztés titkaiba, a miket a mi népünk nagyon kevéssé ért. Megkedveltetném velők a gyümölestenyésztést. Azután téli időben vagy olyankor, mikor külső munka nincs, megtaníttatnám őket a faragó munkára, mely egy falusi paraszt emberre végtelen nagy fontossággal bir. (Helyeslés a jobboldalon.) De elfoglalnám őket folytonosan, nekik maguknak kellene mindent dolgozniok. Látván a költségvetésből, hogy e mellett itt sok napszámos, béres van felvéve, én ott alig tartanék másokat, mint ezen ifjakkal végeztetném az egész munkát, hogy szokjanak hozzá, hogy mikor hazamennek, magok folytassák azt, a mit tanultak és ne csak magoknak gyümölcsöztessék, hanem egyúttal a jobb gazdálkodásnak apostolai legyenek vidékeiken. (Helyeslés a jobboldalon.) És mikor körülbelül 19 éves korukban elvégezték a tanfolyamot, akkor körülbelül még két évök van addig, mig a sorozás alá jönnek, hogy otthon gyakorlatban alkalmazzák azt. Ezen két év, azt hiszem, elég lesz arra, hogy egész életökre meggyökerezzék bennök gyakorlatilag, a mit az iskolában tanultak. Ma igen fiatalon kerülnek ki és semmire sem használhatók. Azt hiszem, ez a beosztás tényleges javítást hozna be földmívelésünkbe. Azért lehetne egy második cursust is fentartani olyanok számára, a kik földmíves munkák vezérletére készülnek, tehát nagyobb birtokoknál vezérmunkásoknak, béres gazdáknak s mint nevezni szoktuk, botos ispánoknak vagy más effélének, a kiktől tehát már mindenesetre némi magasabb szakismeretet is várunk s igy tanításukba több elméletet is lehetne bevinni, például egy kis könyvvitelt, a mire nekik már szükségük lesz, azután a marhatenyésztés magasabb irányát stb. De mondom, én az egyéves cursust egészen bevégzettnek kívánnám tekinteni (Helyeslés) s a másodikat és harmadikat csak azokra terjeszteném ki, a kik ennél magasabb gazdasági képzésre törekszenek. Nem terjeszkedem itt ki, t. ház, a felsőbb gazdasági iskolák irányára, habár ez ellen is volnának némi kifogásaim. (HaUjuk!) Talán lesz alkalmam máskor, hogy erről ismét behatóan beszélhessek, most nem kívánom a t. ház figyelmét ezzel is fárasztani; de nem hallgathatom el, t. ház, hogy ezen tanodák és az akadémiák budgetjét tanulmányozva, azt a tanulók számához képest olcsónak épenséggel nem mondhatjuk, sőt ellenkezőleg némely intézetnél azt nagyon is drágának kell tartanunk. így például a rimaszombati földmíves-iskolánál levonva a bevételeket a kiadásokból, azt találjuk, hogy egy növendék körülbelül 700 forintjába kerül az államnak; ezt oly tanulóért, a kinek tán egész életében sem lesz 400 frt évi jövedelme, őszintén megvallom, sokallom. Én ezekben az iskolákban a tanításnak egyik előnyét épen abban látnám, ha meggyőződnének az iíjak arról, hogy az a mintagazdaság, a mely a lehető legnagyobb jövedelmet hajtja, (Helyeslés) mert ha ők azt látják, hogy ott a luxus űzetik, akkor Mába tanulnak, akkor az iránt a tanítás iránt bizalmat soha sem fognak nyerni. A gazdasági ismeretek terjesztésére, t. ház, igen fontos tényező lehetne szerintem az is, a mi Francziaországban, tudjuk, nagy mértékben dívik, értem a kitűnő kisebb gazdaságok jutalmazását. Az a kisebb gazda, a ki ott a maire s az illető gazdasági egyesület tagjainak jelenlétében, mint kitűnőnek talált kis gazda megjutalmaztatik, nem kis tekintélyre tesz szert s ez által az emberi természetben rejlő s ily esetben igen kedvező irgységnél fogva fölhivja a versenyt maga ellen.Erre nálunk is nagy gondot kellene fordítani s ha talán a gazdasági egyesületek utján azon összegekből, melyek most gazdasági egyesületek subventiójára vannak felvéve, lehetne már egyelőre is néhány ezer forintot kiszakítani, mert megvagyok győződve, hogy semmi sem fogja kis gazdaságaink fejlődését job-