Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-322
82'J. országos ölés január 31-éu, pénteken. 1S90. 17 Ezen a bajon, t. ház, okvetetlenül segíteni kell. A magyar országgyűlés négy év előtt szavazta meg a történelmi képcsarnok első subventióját,s azóta is megszavazza mindig. Akkor Trefort Ágoston, a kivel szemben az én igénytelenségem mindig- ellenzéki állást foglalt el, de a kinek nemes törekvését, íőleg a képzőművészetek terén, sohasem tagadtam — ma sem birom tagadni — mindent elkövetett, hogy a történelmi arezképcsarnok számára í> Felsége valami helyiséget engedjen át. ő Felsége csakugyan kegyes volt a budai várbazárban egy pár szobát átengedni. Az ideiglenesen elég is volt, de ma már valóságos vétek a képtár további ott hagyása. Hanem, t. ház, az a figyelmetlenség, nielylyel kormányunk részéről a történelmi arczképcsarnok találkozik, engem azon kötelességre int, hogy felszólaljak és kérve kérjem a t. kormányt, hogy a történelmi képcsarnok iránt több érzékkel, több jóakarattal viseltessék, mert nemcsak történelmi, főleg történet-színirodalmi, nemcsak művészi szempontból — például a costumeket illetőleg — fontos ez a képtár, hanem fontos honvédelmi és nemzetiségi szempontból. Honvédelmi szempontból, mert ha például, t. képviselőház, a mi katonáink látni fogják a történelmi képcsarnokban a csatáknak a rajzát s a csaták képében látni fogják az ő, talán még élő kortársaik képét megörökítve, ez bizonyára buzdításukra fog szolgálni; de fontos nemzetiségi szempontból is, mert ha látni fogják nemzetiségeink, hogy az állam nem magyar ajkú polgárait, ha a közös haza iránt érdemeket szereznek, azzal tiszteli meg, hogy arczképeik számára a történelmi arczképcsarnokban helyet tart fenn, ez emelni fogja a haza iránti ragaszkodásukat. (Helyeslés.) T. képviselőház! A nagy, hatalmas Anglia tartja szükségesnek és fontosnak egy történelmi arezképcsarnoknak a íentartását. Kezemben van egy könyv, a „National portraite gallery" évkönyve, t. képviselőház, előttem sohasem tűnt fel szebb kép, mint tavaly, mikor e történelmiképcsarnokban egy szegény angol családot láttam s egy kisfiú kezébe vette ezt a könyvet és magyarázta öreg apjának és anyjának az angol Íróknak, az angolhires hadvezéreknek és tudósoknak életrajzát. Ha tehát ez a nagy és hatalmas Anglia fentart egy ilyen arezképc-arnokot, mi Magyarország tudnánk azt nélkülözni? Hiszen, t. képviselőház, azon szempontok, a melyeket bátor voltam kiemelni, a honvédelmi és a nemzetiségi szempont egyszerűen kötelességünkké teszik, hogy ne hanyagoljuk el a történelmi képcsarnok felállítását, hogy legyen érzékünk és jóakaratunk ezen ügy iránt. Itt vannak például a hazában rendszer nélkül Pest vármegye termében a nádoroknak, a pénziigyministeriuniban a tárnokmestereknek, a KÉPVH. NAPLÓ. 1887—9-2. XVI. KÖTET. Ciuián az országbiráknak, Selmeczen a bányagrófoknak, a képviselőház elnöki szobájában elnökeinknek képei. Ideje volna, hogy mindezen képek egy imposans épületben foglalnának helyet, egy történelmi arczképcsarnokban. (Helyeslés.) Csak azért szólaltam fel, t. képviselőház, hogy aján'jam még egyszer figyelmébe a t. kormánynak, hogy a történelmi arczképc^arnok iránt viseltessék több érzékkel. (Élénk helyeslés.) Elnök: Győrffy Gyula képviselő ur kívánja félreértett szavainak értelmét helyreigazítani. Győrffy Gyula: T. képviselőház! A saját magam védelmére kénytelen vagyok a félreértés ellen, melyet Zay Adolf képviselőtársunknál velem szemben tapasztalok, helyreigazítani szavaimat. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur ugyanis engem felszólalásában oly színben tüntetett fel, mintha én a szászoknak törvényeink által biztosított nemzeti culturáját el akarnám vitatni s mintha ezzel szemben azt kívántam volna, hogy tökéletesen tegyék magukévá a magyar culturát. Én ezt nem teszem ; nagyra becsülöm nemcsak a német culturát, hanem nagyrabecsülöm azt is, ha a szászok ezt a német culturát feltétlenül ápolják és magukra nézve gyümölcsözővé teszik. A mit én kívántam, csupán csak annyi volt, hogy a szászok legalább is anynyira tennék magukévá a magyar culturát, a mennyire mi a német culturát kívánjuk magunkévá tenni. (Helyeslés.) Ezen óhajom kifejezésénél pedig vezetett engem azon tény, hogy midőn a középiskolai törvény végrehajtása alkalmával a magyarnyelv az érettségi vizsgálatnak kötelező tárgyává, tétetett, tudomásom szerint a szászok illetékes körei a közoktatási kormányt feliratokkal ostromolták, hogy ezen intézkedést nálunk végre ne hajtsa, mert ez ott lehetetlen. Ha tehát szerény óhajom addig terjed, hogy a szász atyafiak legalább is annyira ápolják a magyar culturát, mint mi a németet, a mennyiben a német nyelv általában kötelező tárgya az érettségi vizsgának, akkor sem az ő culturájukat, sem a nagy német culturát legtávolabbról sem akartam bántani. (Helyeslés.) Zay Adolf jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Elvezettel hallgattam Fenyvessy t. képviselőtársam felszólalását, annyival is inkább, mivel ezen tárgyhoz magam is óhajtok szólani. Jól ismerem a t. minister urnak meleg érdeklődését a nemzeti múzeum ügye iránt — és est csak dicsérettel említhetem — tudom, hogy gondoskodásának tárgyát képezi az nemcsak jelen stádiumban, hanem fejlesztése is ugy, a mint azt egyrészről a tudomány igényei, másrészről az intézetnek folyton gyarapodó gyűjteményei megkívánják. Én csak azt óhajtom, hogy a t. minister ur az általa egybehívott szaktanácskozmányok gyorsítását méltóztassék elősegíteni, hogy a nemzeti
