Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-330

330. országos ülés február 10-én, hétfőn. 1890. 205 inkább lábra kap a magyar törvényhozásban az a szellem, hogy azt mondják, jogi kérdésekben dönteni a képviselőház nem eompetens, erre csak mi jogászok yagyunk competensek, de a szavazat az kell; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) hogy mindig azt mondják akár pénzügyi, akár földmívelésügyi kérdés fordul elő, hogy azok eldöntésére csupán csak a szakbizottságok, vagyis szakemberek competensek, de a törvényhozás, mint ilyen, nem eompetens. Hiszen ez az egész parlamentarismus devalválásához vezet. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Igenis ugy a bizottság, mint a parlament hivatva van dönteni e kérdésben, ennek szakszerű oldaláról is. De mielőtt dönt — jogánál fogva, mert joga van rá — kell, hogy követelje a kormánytól, hogy ne csak a történt hibára és annak jóvátételére szükséges költségre vonatkozólag, de a dolog genesisére vonatkozó összes adatokat szolgáltassa a képviselőház rendelkezésére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindaddig, t. láz, míg ez meg nem történhetik, hiába fog a ministerelnök ur előállani és hiába fogja megkísérlem a dolog elütését azzal, hogy azt mondja: két terv között volt a választás. Az egyik terv került volna az országnak 15 millió forintba. Igaz, ha pneumaticus rendszer szerint építünk és eleget teszünk ama bizonyos aestheticai szempontnak, t. i. meredek falú rakpartot építünk, melyről azonban a szakemberek azt mondják, hogy arra absolute semmi szükség nincs, tehát a 15 millióra sem lett volna szükség. És azt mondja a ministerelnök ur, hogy volt egy másik terv, mely másfél millióba került. Es ezt elfogadták, daczára annak, hogy az összes hydraulicusok és minden gondolkodó szakember tudta és kimutatta, hogy ott a meredekpartú rakpart meg nem áll. Tehát, t. ház, nem ugy kell cselekedni, mint cselekedtek, hogy bizonyos nagy összegeknek kis összegekkel való szembeállításával félre akarják vezetni a közvéleményt, el akarják homályosítani a látását és port akarunk hinteni a szemébe; (Igaz! Ugy van! a baloldalon) hanem én azt mondom, ha a minister ur komolyan óhajtja, hogy azon egészen odiosus ügy, az ország színe előtt általánosan megnyugtató megoldást nyerjen, ne elégedjék meg azon adatok benyújtásával, melyeket beterjesztett, hanem a dolgok genesisét teljesen felvilágosító összes adatokat tegye le a ház asztalára. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezek után, t. ház, a magam részéről kijelentem azt, hogy én a minister ur által kifejtett prograinmban egyáltalában nem találok megnyugvást ; hogy a minister úrtól megvártam volna azt, hogy ő különösen a földmívelés kérdését magasabb szempontból vegye szemügyre és egyáltalán a háznak oly tájékozást nyújtson, mely nemcsak localis dologra vet fényt, hanem egyáltalában a magyar közgazdasági viszonyokat magasabb színvonalon mutassa fel. Minthogy a t. minister ur mindössze csak odáig ment, hogy egy egészen töredékes, hézagos programmot adott, melyet én államférfiúi programúinak elfogadni hajlandó nem vagyok: én ebben a kormányzatban megnyugvást nem találok, ettől a jövőre nézve jót nem várhatok s ezen az alapon a költségvetést megtagadom. (Élénkhelyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Jókai Mór képviselő ur kíván személyes megtámadtatás czíinén felszólalni. (Halljuk!) Jókai Mór: T. ház, kegyes engedelmével személyes kérdésben kívánok felszólalni. (Halljuk ! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur igen súlyos vádat mondott ki ellenem, tudniillik, hogy én beszédemmel ez országnak megszámlálhatlan, milliókra menő kárt okoztam. Ki kell nyilatkoztatnom, hogy nincsen az a microscop, a melyen keresztül a t. képviselő ur azt a csodabogarat fel tudja fedezni beszédemben, (Derültség) a melyet megezáfolni akart. Én abban a beszédben semmit elő nem hoztam, mint azt, a mi a kormány előterjesztésében benne van. Mindazokat a tételeket, melyeket a kormány által összehívott enquéte — a melyre maga a t. képviselő ur is hivatkozott — elfogadandóknak vélt, én is elfogadandóknak tartom, csupán azoknak nagyobb mérvben való keresztülvitelét szorgalmaztam. (Ugy van! jobbfelől.) Azonkívül szóltam a mezőrendőrségről és a talaj javító bankról. Hogy ezeknek melyike fogja az országnak azt a megszámlálhatlan milliókra menő kárt okozni, azt csekély eszemmel felfogni képes nem vagyok. E vádat kénytelen vagyok visszautasítani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: T. ház! Szólásra senki síncsen feljegyezve ; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szólási joguk van még az előadó urnak, a minister urnak és Szalay t. képviselő urnak, ki határozati javaslatát többekkel aláíratta. Gróf Szapáry Gyula földmívelésügyi minister: T. ház! Kötelességszerűen akarok még némelyekre válaszolni, a mik a vita folyamán elmondattak. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, bátor vagyok kijelenteni, hogy a felhozott kérdések közül egyikre nem fogok kiterjeszkedni, ez pedig a szegedi rakpart kérdése. A t. ház előtt tudva van, hogy ezen kérdés iránt külön jelentés adatott be. Nekem semmi észrevételem sem lett volna saját szempontomból az ellen, hogy a rakpart tárgyában beadott jelentés a költségvetéssel egyidejűleg tárgyalta ssék, ha a t. ház igy határozta volna. Minthogy azonban a t. képviselőház nem tűzte ki a jelentést a költségvetéssel egyidejűleg napirendre, e tekintetben a felvilágo-