Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-322
822. országos ülés január Sl-én, pénteken. 1890. iS rendeltetését, kik által és miként kezeltetik az és szíveskedjék egyúttal bennünket felvilágosítani arra nézve is, hogy a jövedelem tényleg a kitűzött czélra fordittatik-e, vagy nem ? (Élénk helyeslés balfélől.) Kü.önben a tételt elfogadom. (Élénk helyeslés baloldalon.) Elnök: T. ház! Zay Adolf képviselő ur kivánjafélremagy arázott szavaimik értelmét helyreigazítani. (Halljuk! Halljuk!) Zay Adolf: T. ház! Nem érthetem, hogy egy olyan életre való, egészséges testalkotású, sőt erős idegrendszeríí nópfaj, mint kedves székely testvéreinknek egy oly kiváló képviselője, mint Győrffy Gyula t. képviselő ur, miért volt az imént oíy ideges és érzékeny. 0 hivatkozott egy minapi kijelentésemre, a melyben én — s ezt határozottan constalálom — semmi czélzást és támadást sem akartam intézni senki ellen, sem azon t. képviselőtársam ellen, a kivel szemben ezt mondtam, Ugron Gábor ellen; a ki különben sértve sem érzi magát, de különösen nem a székely faj ellen. (Helyeslés.) Mit mondtam én akkor, t. ház? (Halljuk!) Azt, hogy azon felfogás, hogy a gymnasium arra való, hogy mindenféle míívetségű igényeknek megfeleljen, az lehet talán egy csik-szeredai embernek felfogása, de nem szabad, hogy az Ugron Gábornak legyen itt a házban bevallható nézete. Én avval, hogy épen csíkszeredai embert említettem, semmi rossz akaratú czélzást tenni nem akartam. Ép ugy mondhattam volna szászsebesi vagy szászvárosi embert vagy kis iparost, véletlenül azonban a Csíkszeredáit mondtam. Nem tudom tehát, hogy székely testvéreink miért érzik magukat sértve . . Linder György: Csak sógoraink! (Derültség balfélől.) Zay Adolf: Hát sógoraink (Általános derültség) miért érzik magukat sértve, ha itten nevét említjük. En csak azon felfogás ellen tiltakozom, hogy azon különben nagyon is tiszteletreméltó emberek, a kik magasabb műveltségre nem törekednek, azt higyjék, hogy a gymnasium arra való, hogy kisiparosok, mesteremberek műveltségét is előkészítse; mert ezen téves felfogás által veszélyeztetik a gymnasiumok tulajdonképeni humanisticus hivatása: a magasabb műveltségre való előkészítés. A középiskolai rendszer figyelemmel volt arra, hogy ily fiatal emberek menjenek polgári vagy reáliskolákba, de ne rontsák és ne veszélyeztessék a gymnasiumot az által, hogy követelik, miszerint azon művelődési igényeikhez, melyek náluk teljesen igazoltak, a gymnasiumok tanterve alkalmazkodjék. (Helyeslés a baloldalon) De, t. ház, Győrffy Gyula t. képviselőtársam ma valójában azt tette, a mit én rólam tévesen tételezett fel. Én Csíkszereda, én székely testvéreink ellen semminemű antipathicus dolgot nem kívántam elkövetni, de abban, a mit ma Győrffy Gyula t. képviselőtársam elmondott a szász népfajom ellen, én sajnálattal nélkülözöm azon rokonszenvet, sőt méltányosságot, a mit részünkre megvárhatunk. Ugyanis t. képviselőtársam szemrehányókig, sőt némileg támadólag azt mondotta, hogy gondoskodjanak arról, hogy a szász atyafiak megbarátkozzanak a magyar cultúrával. Ennek ellenében én biztosítható ma t. házat, hogy bennünket még oly támadó és türelmetlen hazafiság, mint a milyenben t. képviselőtársunk tündöklött ma, sem fog elriasztani attól, hogy ezentúl is gyakoroljuk azon józan, kötelességtudó hazafiságot, melyet egyik büszkeségünknek s melyet egyszers mind szent kötelességünknek is tartunk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha az én t. képviselőtársam némi méltányossággal tekintené a mi újabbkori culturfejlődésünket, észrevenné, hogy különösen a fiatalabb generatio, a mely az új középiskolai tanterv alapján művelődik, sokkal jobban foglalkozik a magyar literaturával és általában a magyar közművelődéssel, mint eddig; sőt bátran állíthatom, hogy mi jelenleg részesei vagyunk a magyar culturának is, ezenfelül azonban tovább is csüggünk saját fajunk dicsragyogó culturáján s ezt remélem, sem e házban, sem e házon kivül számbavehető ember nem fogja tőlünk rossz néven venni. (Helyeslés a baloldalon.) És megnyugvással hallottam azou kijelentést, melyet Ugron Gábor t. képviselőtársunk, a ki hála az égnek, szintén székely, e házban tegnapelőtt tett, midőn azt mondotta: én nem veszem rossz néven e haza németajkú polgáraitól, sőt jogosnak és természetesnek tartom, hogy tovább is csüggjenek a német cultura emlőin s a t. képviselő ur szíves engedelmével ezen természetadta szent jogunkkal tovább is tántoríthatatlanul élni kívánunk, mint e magyar haza németajkú polgárai. (Helyeslés a baloldalon.) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Győrffy Gyula t. képviselőtái sam kérdést intézett hozzám az iránt, vájjon a Gozsdu Manó-féle alapítvány ügyét ismerem-e? Van szerencsém a t. képviselőház előtt kijelenteni, hogy igenis van róla tudomásom, valamint van tudomásom arról is, hogy ezen alapítványt az alapítványi levél értelmében egy bizottság kezeli és hogy ezen bizottság a közoktatási ministeriumhoz évenkint előterjesztést tesz az ösztöndíjak kiosztása iránt, a mi fölött a minister dönt, a mennyiben jóváhagyásától függ, vájjon ezen ösztöndíjak kiszolgáltassanak-e, igen vagy nem ? A többiekre nézve azonban nem vagyok most e perezben tájékozva, hogy a Számadásokat hol és kik revideálják. Csak köszönettel tartozom a t. képviselő urnak, hogy az ügyet felhozta és igy nekem alkalmat adott arra, hogy azzal foglalkozzam. (Élénk helyeslés.) Zay Adolf jegyző: Fenyvessy Ferencz!