Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-330

^96 8S0- országos Illés február 10-én, hétfőn, 1890. magával értelmes egyéniséget, hogy a dolgot kellőleg megbeszélhessék. Találkozott ugyan igen sok badar ellenvetéssel, de csak akkor ment el, a mikor már meggyőzte az illető érdekelteket arról, hogy ezt és ezt meg kell tenni. Mikor már tanácsait mindenütt felkarolták, azokkal szemben, kik önmagukat nem tudták elhatározni, az erőszak lett alkalmazva kimondatván, hogy ennek meg ennek muszáj meglenni. (Derültség.) Ma azonban kimondjuk, szabályozni kell a vizeket, azokat be kell vezetni a tengerbe s ezzel vége. E mellett megengedem, a mérnökök kara nem érzi magát rosszul, mert van foglalkozása. Egyébként ámérnököké vagyunk mindnyájan, mert azok azt csinálnak, a mit akarnak, (Halljuk! Ralijuk!) mert a tudomány csalhatatlan (Derültség) s annak folytán a laicusnak még szólam sem lehet. A mérnökök a vizet itcze számra mérik vagy úgy, a mint azt kedvük tartja, de a vége mindig az, hogy fizess. (Nagy derültség.) Engedelmet kérek, ily eljárás jó eredményre nem vezethet. Említette a t. minister ur, hogy minő mértékben van a vidék megterhelve s hogy egy vidéki város, a melyre 13 millió van már kiróva, a terheket többé nem birja. Ezek igen szomorú tények. Mikor a szabályozás a kormány kezében volt, ez azt a mérnökökre bizta. Mikor pedig a mérnökök nem épen helyesen jártak el, kormánybiztosokra bízták az ügyek ellátását. Ezek csinálták aztán, a mit akartak; sőt még a törvények is ágy lettek alkotva, hogy nekik korlátlan hatalmuk volt, a minek gyászos lett a következése, (ügy van! balfelöl.) Erről, t. ház, most azért szólok, mert azt hiszem, hogy a bajon még talán lehet segíteni s ezért igen kérem a t. minister urat, hogy amit mondok, fontolóra venni szíveskedjék, (Halljuk! Halljuk!) A mérnökök, t ház, most avval az eszmével lépnek föl, hogy raktározni kell a vizet. Eddig szalámit meg búzát volt szokás raktározni. Én tehát azon, hogy a vizet is lehessen raktározni — megvallom — bámultam és habár tudom is, hogy mi a czélja a vizraktározásnak, azt, hogy a Tisza vizét, a melyet 4 millió holdnyi területen láttam elöntve, miképen lehet raktározni s egy bizonyos időre bezárni — megvallom tudatlanságomat — elképzelni nem tudom. A minister ur, a mint látom, az ezen eljárással szemben már is bizonyes óvatosságot tanúsít, mert a raktározást nem úgy kívánja megvalósítani, a mint azt a mérnökök szeretnék, hanem előbb kisebb arányban akarja kipróbálni. Én tehát felhívom a minister urat, hogy ha ez nem sikerülne, próbálja meg a régi módot, különösen a Tisza vidékén. Az újságokból tudom, hogy a Tisza vizének 27 méternyi esést lehet adni, ha az a Dunába vezettetnék. Ez oly esés, mint a milyenekkel az egyiptomi vagy amerikai canalisoknál találkozzunk. Ha ennek keresztülvitelére 15—20 milliót költünk és a vizet csakugyan le tudjuk vezetni: ennek meg lesz a maga előnye. (Halljuk! Halljuk !) A régi szabályozási mód: a töltések egyszerű felemeléséből áll s ennek eredménye látható. Ez, t. ház, csak a rossz manipulatio és érthetetlen törvények folytán nem bizonyult czélszerfínek. A baj főleg az volt, hogy a töltéseket nem az érdekeltek, hanem mások csinálták, a kik nem úgy rakták a gátakat, a mint kellett volna. Ehhez járult az is, hogy rossz törvényeket hoztak a vizszabályozás ügyéről, hogy csak egyet említsek, felhozom — ámbár ezt talán nevetségesnek fogják találni — hogy a törvényben az van, hogy a gátakra nem szabad menni és azokon semmiféle marhát sem lehet hajtani. Sokan tudják, hogy mily hiba ez intézkedés, mikor száz mértföldnyire kell a töltések mellett menni és a marha a töltések előtt ugy áll,mintha, az templom volna, a melybe senki sem jár. Ennek aztán az az eredménye, hogy a töltés tele van egérrel s mikor esik, az eső a padláson hull be, minek következtében millióknak kell ily bolond törvény miatt megsemmisidniök. (Élénk derültség.) Engedelmet kérek, de hogyha tudom is, hogy nem méltóztatik a „bolond" kifejezés miatt ellenem actiot kérni, mint a régi megyegytúéseken, e kifejezést kénytelen vagyok oda módosítani, hogy ez a törvény helytelen, mert az, eltekintve attól, hogy annak az egerek ugy sem engedelmeskednek, mert azok bizony keresztül lyukgatják a gátakat, csak az őrök és felügyelők szénája miatt lett a mérnökök kívánságára meghozva. Ezt tehát mindenek előtt meg kell szüntetni. (Élénk helyeslés.) Ha, t. ház, a földmivelés emelése érdekében komolyan akarunk valamit tenni, mindezen kispalliaiivumok semmit sem, vagy csak igen keveset használnak. Mi be vagyunk ékelve Austria, Szerbia és Románia közé és hiába teszünk akármit, hacsaknem győzzük meg Austriátarról, hogy ne törekedjék bennünket mindenáron megnyomorítani, mert a mi érdekünk az ő érdekük is. Ha a magyar ember szegény, csak egy kaputot vesz egy esztendőben; de ha gazdag, másikat is csináltat. Ne iparkodjanak tehát az osztrákok bennünket elnyomni azzal, hogy Oláhországból, Szerbiából most is egész nyájakat hajtanak fel a piaczra a végből, hogy ott iparczikkeiket elhelyezhessék. (Helyeslés.) Az osztrákoknak saját eszélyességük parancsolja, hogy ne iparkodjanak bennünket tönkre tenni, mert utóvégre is, ha mi nem fogunk létezhetni, ők is tönkre mennek. (Ugy van! balfélől.) Hiszen amúgy is annyi irigységet, a szállítások körül annyi mindenféle vexálást tapasztalunk részükről, mintha bizony ellenségek volnánk. A ministernek tehát kötelessége a viszonyokat Bécsben feltárni és oly dolgokat meg nem engedni, a