Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-330

380. országos ülés febrnár 10-án, liétfön. 1890. 189 Bernáth Dezső: A felsőbb népiskolák mellett kellene szakiskolákat felállítani! Jókai Mór: Azután következik annak a megítélése, hogy ezekből az amerikai szőlőfajokból milyen talajba mifélét kell választani. Én olvastam egy franczia szakmunkát, a melyben hosszasan, nagy, alapos, tudományos analysissel fel van sorolva, hogy a szőlő termelésre való talaj hány­féle osztályba tartozik. Van kilencz osztály. Ezek közül az első osztály, mely a legjobb, melyben csalhatatlanul megmarad a szőlő, a tiszta homok. Ezután ^következnek többféle vegyülékből álló, bumussal, agyaggal, márgával, mészszel, vas­oxyddal kevert talajok, utoljára a kilenezedik osztályú talaj', a kemény kötött agyag. Mikor ezt már megtanulta az ember, következik valami 36-féle amerikai szőlőfajnak elősorolása, hogy miféle szőlőfajok termelhetők a numero 1. vagy 2. osztályban. Az egyik aRipária, a második a Jaquez, a harmadik osztályba a Herbemont, a negyedikbe, ötödikbe, hatodikba Istentudja könyv nélkül, hogy melyik, magamsem tudtam megtanulni; hát aztxtán hogyan tudnám megítélni, pedig iskolába járt ember vagyok, hogy az én földem, melyet be akarok ültetni, hányadik osztályba tartozik, mennyi abban a vasoxyd, mennyi a mész'? Magam is csak annyit tudok, hogy szőlőmnek dombos oldalán más föld van, mint a lapályos oldalán. Hát az az egyszerű falusi szölőmíves, hogyan tudja meg­választani a szőlőfaj okát, melyeknek még a nevét sem tudja kimondani. Ha ezt a dolgot ko­molyan veszszük, ezekre nézve is kellene vegy­elemző helyeknek lenni, a hol megmondanák, hogy milyen földbe mi való és szakértő iskolát kellene felállítani, a mely útbaigazítsa a szőlőgazdát. Én azonban nem veszem oly szigorúan a dol­got. Azt hiszem, hogy ebből a szőlőtal aj-osztályo­zásból igen nagy rész humbug, mert azt tartom, a mi hajdan a „Gazdasági Lapok"-nak volt a mottója, hogy : „nincs rossz föld, csak rossz gazda". Én mindazokat a szőlőfajokat, melyek abban a munkában elősoroltatnak, együtt láttam a budai szentgellérti országos szőlőiskolában gyönyörűen díszleni. Ugyanott együtt díszlenek a magyar­országi, az olaszországi, a spanyol-és törökországi szőlőfajok és ennek a vinczellérképezdének és szőlőiskolának talaja a legsivárabb és a legkemé­nyebb kötött márgás agyag s e mellett a háládat­lan talaj mellett helyes földmívelés, helyes kezelés által mégis oly bámulatra méltó szőlőtermést voltak képesek az igazgató és közegei előidézni, hogy annak bámulatára az egész világ odajár, csak Magyarország nem. Megvallom, magam is csak tavaly bukkantam rá véletlenül erre a kincsre, erre az akadémiájára a szőlőtermelésnek. A mig szomszédságában egy jó nagy darab sivár földön köröskörül a phylloxera pusztított és most is telt phylloxerával, addig ez a leggyönyörűbb vegetatiót I tudja felmutatni. Aztán nemcsak maga teszi ezt; ott van Kerkapoly! volt ministernek 16 holdnyi szép szőlője, ez szintén ugy van kezelve s ez is 60 frtos bort producál. De tovább megyek, ott van a közelben egy közönséges, szegény parasztember, a ki követi ezt a rendszert és annyira vitte a dol­got, hogy egy katasztrális holdon 196 akó bora termett Ez bizonysága annak, hogy helyes mívclés mellett a földet jóvá, alkalmassá lehet tenni és nem is kell azon törni fejünket, hogy a Jaquez vagy Herbemont fajt válaszszuk-e ? Azonban annak a patriarchális szőiőültetési methodusnak, a mit hajdanában követtünk, mái­vége van, hogy tudniillik bevertük a vasfúrót a földbe, ledugtuk a szőlővesszőt, betakartuk és rábiztuk az elemekre, hogy csináljanak belőle szőlőt. Ma, a ki amerikai szőlőt akar ültetni, föld­jét rigolirozza. Az egész phylloxera ellenállásának titka nem valami Isten csudája. A mit a termé­szet csapást mért ránk, azt magának a természet­nek kell megorvosolni. (Helyeslés.) Ennek az a titka, hogy a szőlő gyökerei sokkal erősebb vegetatiónak indulnak, mint a milyen erősen tud szaporodni a phylloxera. Megmagyarázom a dolgot, ha valaki a budai szőlőhegyen termett egy szőlőtőkét vesz kis ennek a gyökerét összehasonlítja egy Kecskeméten, az ottani intézetből kivett szőlőtőke gyökereivel. A budai szőlőtőke gyökere pár arasz, legfeljebb másfél láb s van rajta 4—5 szál, a kecskemétinek pedig l 1 /*—2 öles gyökerei vannak és van rajta 100 szál. Ezt a phylloxera nem képes elpusztítani, mig amannak el kell pusztulnia. Ha mi rigoliro­zatlan földbe ültetjük az amerikai szőlővesszőt, abban ép úgy el fog pusztulni, mint a hazai szőlő­vessző. De egy hold föld rigolirozása — mint azt minden szőlőgazda, a ki ezzel foglalkozik, tudni fogja — belekerül, a hol olcsó a napszám, leg­alább 120 forintba. Ezután következik még a trágyázás s ezen költségekkel együtt, mondhatom, 150 forintba kerül a talaj előleges elkészítése holdankint. De honnan vegye az a szőlőgazda­közönség ezt az óriási összeget, a mi 100.000 elpusztult holdat 150 forintjával számítva, 15 milliót tenne? Ehhez az újra alakításhoz kettő kell: ész és pénz. Észt kap az ember kölcsön, ha keres, de pénzt sokkal kevésbé! (Derültség.) Arra, hogy mi szőlőinket regenerálhassuk, múlhatat­lanul szükséges volna egy talaj javítási bank, mely olcsó törleszthető kölcsönöket adna a szőlő­birtokosoknak. Egyes embereknek ily bank köl­csönt nem nyújtana, hanem csak szövetkezeteknek, a melyek egy egész szőlőhegyet vesznek kezelés alá, adhatna, de akkor is csak úgy, ha a bank kormányi garantia mellett állhatna fenn, mert hiszen 150 forintot egy elpusztult phylloxerás

Next

/
Thumbnails
Contents