Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-329

már 8-áii, szombaton 1890. 17Q 329. országos ülés febi megteremtéséről is; mertmiga külföldiek a szőlőhulladékokat oly nagy mértékben tudják értékesíteni és abból jelentékeny jövedelemforrást csinálnak, addig minálunk az alig és csak kevés helyen lesz felhasználva. Nálunk nagyon kevesen tudják, hogy ezen hulladékból pálinkán kivül cognacot, pótkávét, zöld és fekete festéket, olajat, sőt még világító gázt is fejlesztenek, Ezzel megismertetni és a szőlőtermékek intensivebb felhasználását elősegíteni a kormány kötelessége volna. Mint előttem szólt t. barátom is kifejezte, nagyobb ellenőrzés volna az egyes vándortanítók kiképeztetése és működésére fordítandó, hogy kellőképen meg tudják értetni és kedveltetni a néppel mindazon gazdasági előnyöket, melyeket a szőlőmívelés okszerű kezelése nyújthat. Erre oly nagy súly volna fektetendő, hogy már a népiskolákban szemlélhető módszerrel kellene a gyermekekkel megismertetni a belterjes szőlőgazdálkodást minden legcsekélyebb részletében, ugy, hogy ezen ismeretek mintegy a nép vérébe mennének által. A vándortanítók intézménye jelen alakjában sehogysem felel meg a czélnak. A nép még azt sem tudja, hogy ezen pusztítással szemben maga a ministerium mit akar tenni. Lehetetlen tehát, hogy a közvélemény a kormány e tárgybani működésével megelégedve legyen. Ennélfogva kívánatosnak tartanám, hogy a minister ur a közvélemény megnyugtatására e tárgybani jelentését a nyilvánossággal minél gyakrabban közölné s végre valahára öntudatos, tervszerű, a bajokat alapjában gyógyító intézkedéseket léptetne életbe. A nemzeti erők gyarapítására, a nemzet megizmosítására csak akkor munkálkodhatunk sikeresen, ha azzal a gazdálkodási gépezet összhangba hozatik, ha ezen gépezeten hiba mutatkozik, kötelessége a kormánynak intézkedni, hogy az kijavittassék és az összműködés zavartalan legyen. Gazdasági fennakadásnál nagyobb anyagi áldozatokkal elzárkózni nem szabad, még pedig annál kevésbé, mert most már a kormány a pénzügyi egyensúly helyreálltát maga is hangoztatja, tehát nem mondhatja, hogy ily czélra nincs pénze, különösen mikor a haza üdve és népének boldogulása paranesolólag követel ily czélú kiadásokat. Ki kell a földmíyelési minister urnak becses figyelmét a szőlő egy újabb ellenségére is terjeszteni, ez a peronospora viticola és oda kell hatni, hogy ezen penészgomba pusztításához szükséges rézgálicz olcsón legyen beszerezhető, mivel ez az új szőlőbetegség fellépése a rézgálicz árát harniincz százalékkal emelte fel. Intézkedni kell, hogy a rézgálicz hazánkban olcsón és kellő mennyiségben termeltessék, addig is kedvezményeket kell annak behozatalánál, nevezetesen vámmentességet kieszközölni. A költségvetést általánosságban különben elfogadom. De teszem ezt azon reményben, hogy a minister ur — habár elismerem, hogy azon rövid idő alatt, hogy a földmívelési tárczát kezeli, sokat nem tehetett — de a jövőben oda fog hatni, hogy az imént röviden körvonalozott bajok orvosoltassanak és ha már a sors keze eddig akadálytalanul sújthatta a szőlővidékek szánalomra méltó lakosságát, különösen a Tokaj-Hegyaljáét,gátolja meg azt a jövőben a rendelkezésére álló erőkkel és ne engedje, hogy az a nép, mely évszázadokon át termelte a világhírű folyó aranyát, kenyér hiányában másutt legyen kénytelen hazát keresni; hogy hazánk borvidékei, melyek a lakosság legmagyarabb részét, a nemzet őserejét tartották fenn, ne pusztuljanak el. (Helyeslés balfelöl.) Remélem, hogy szavaim nem a pusztában hangzottak el, hanem a minister ur azokat becses figyelmére fogja méltatni és megmenti a mi még megmenthető, a mi pedig már elveszett, annak visszaszerzésére, a szőlők új felvirágzására fog teljes erejével törekedni. (Helyeslés balfelöl.) Josipovich Géza jegyző: Kricsfalussy Vilmos! Kricsfalussy Vilmos: T. ház! Magyarország északkeleti vidékének gazdasági helyzetére vonatkozólag óhajtok néhány észrevételt tenni és erre kérem a t. ház szives türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Ámbár a kereskedelmi tárcza tárgyalása alkalmával több képviselőtársam igen figyelemre méltó felszólalást tett az itt uralkodó gazdasági állapotok feltárására, minthogy azonban ők a kérdést inkább az ipar szempontjából méltatták, azt hiszem, nem végzek felesleges munkát, ha én a gazdasági szempontokkal foglalkozom. (HaHjuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad általánosságban a t. túloldal által felhozottak némelyikére reátérnem. Az összes vád, a melylyel a kormányt illették, a mennyire felfogni képes voltam, abban áll, hogy nem volt képes felmutatni általános, nagyszabású, tervszerű gazdasági politikai programmot. Én abban a nézetben vagyok, hogy a közgazdasági ismeretek mai fejlettségében semmi sem volna könnyebb, mint nagy vonásokban előadni azon feladatokat, a melyek az államra hárulnak és a melyek kell, hogy kivétel nélkül minden kormánynak becsvágyát képezzék. Csak az a kérdés, hogy ha a szépen összeállított képet nagy vonásokban magunk előtt látnók, birna-e az azzal a gyakorlati értékkel, a melylyel bír az, ha e helyett megjelöli a kormány legközelebbi teendői feladatainak helyes egymásutánját s aztigy elsorolja, hogy az ellen a t. ellenzék lényeges kifogást az éles kritika daczára sem volt képes tenni. S azért