Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-329

1Q4 829. országos ülés február 8-án, szombaton. 1890. tam volna, hogy a t. minister ur ezzel a kérdéssel foglalkozott volna többet tegnapi beszédében és és nem a tejcsarnokkal. Az a legelszomorítóbb, hogy más állam épen azzal a czikkel árasztja és halmozza el piaczunkat, mely nálunk legbőyebben van s az bejöhet olcsó vám mellett, igen olcsó vasúton és leszorít minket piaczunkról. (Igaz! ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ez legalább Magyarország jelenlegi, kormányának megbocsáthatlan közömbössége, hogy megengedi, hogy saját piaczáról saját polgárai leszoríttassanak és kénytelenek legyenek a termeléssel, a kereskedéssel, sőt még a mezőgazdasággal is felhagyni. Magyar ország jelenlegi sertésszükségletének kielégítésére az ország prodnctiója untig elég. Azonban Szerbiából annyi sertést importálnak és minthogy Komániával nincs vámszerződésiink, onnan is becsempészik hozzánk Szerbián át a sertéseket a mi piaczainkra, hogy ugy a sertéstenyésztést, mint a a kereskedést és hizlalást majd abban kell hagyni. így vagyunk szarvasmarháinkkal is. Budapest heti szükséglete 2.000—1800 darabra rúg. Erre Szerbia hetenkint felhajt 800—1.000darabot és annyira tud velünk concurrálni, hogy nemcsak a kereskedéssel, hanem magával a tenyésztéssel is fel kell hagynunk. (Ugy van! balfelöl.) És nem épen igy vagyunk-e a mezőgazdasággal? Itt inkább a szegényebb osztályról beszélek, melynek mindig több lesz a kiadása, házi szükségleti czikkei is mindinkább drágulnak, emelkedik a haszonbér, feltalálnak mindenféle adót és közköltségnemeket, szóval a kiadások mindig nagyobbak, mig a gabonának ára nincs. Ezeket ajánlom a t. minister ur becses figyelmébe. (Helyeslés balfelöl) Azt hiszem, .hogy a minister ur t. collegáinak egyikére sem vár oly sok és sürgős teendő, mint a földmivelési t. minister úrra. A költségvetést különben elfogadom. (Helyeslés balfelöl.) Zay Adolf jegyző: Bernáth Dezső! Bernáth Dezső: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előadó ur tegnapi beszédében, melylyel a költségvetés elfogadását ajánlotta, azon álláspontot foglalta el, hogy az „1890-iki költségvetés összehasonlítása az 1889-ikiyel csak ugy történhetik, ha az 1889-iki költségvetésből mindazon ágakra megállapított költségeket, melyek ezen ministeriumtól elvétettek, kihagyjuk és viszont ahhoz hozzászámítjuk mindazon ágak költségeit, melyek ezen ministeriumba ujabban felvétettek." Azt hiszem, hogy a megítélés ezen módjanem egészen helyes. Ha igazságosan akarjuk megbirálni az idei költségvetést, ugy a volt földmivelés-, ipar és kereleskedelmi ministerium és a volt közlekedésügyi ministerium múlt évi költségvetését kell együttesen összehasonlítani a jelenlegi földmivelési ministerium és az újonnan creált kereskedelmi ministerium ez évi költségvetésével. Mert nemcsak elvétettek e tárczától és hozzáadattak ahhoz bizonyos ügyek, hanem átvitettek innen oda és áthozattak onnan ide igen fontos kormányzati ágak és ha azt akarjuk megállapítani, hogy azon kormányzati ágnál több kiadás vagy megtakarítás van-e, akkor mindkettőt együttesen kell elbírálnunk. És ha ezt teszszük, akkor nem 7.300 fr*Ta, hanem ennél jóval nagyobb összegre fog az rúgni, a mi több kiadás mutatkozik és hogy ha tekintem azt, hogy sem ezen branche-ban, sem a másikban ujabb intézmények nem létesíttettek, akkor látni fogjuk, hogy az egész többkiadást, mint ezt a t. földművelési minister ur tegnapi be • szédében is elismerte, személyi járandóságok czímén kívánja általunk megszavaztatni. Én, t. ház, ily természetű és ily czélra kért kiadásokat sohasem szavazok meg szívesen; de nem akarom, hogy szemrehányásnak tegyem ki magam, hogy ón akadályul vagyok abban, hogy e tárcza megfelelhessen feladatainak. A t. minister ur tegnapi beszédének bevezetésében azért kérte a költségvetés megszavazását, hogy igy ez a tárcza is abban a helyzetben legyen, hogy különösen nagy fontosságú feladatainak megfelelhessen. Én, t. ház, megszavazom a költségelőirányzatot, ámbár nagyon tartok tőle, hogy mégsem fog megfelelhetni a legfontosabb feladatainak ez a tárcza és a midőn megszavazom a költségelőirányzatot, kérnem kell a t. házat, hogy méltóztassék ezen ministerium működésére vonatkozó megjegyzéseim előadhatására türelmével megajándékozni. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) Nincs ember Magyarországon, a ki ma már a földmívelésnek, miut iparnak, legfőbb fontosságáról meggyőződve ne volna, nem csnk azért, mert Magyarországnak legnagyobb tőkéje a földnek termő erejében fekszik, nemcsak azért, mert Magyarország lakosságának legnagyobb része földmíveléssel foglalkozik, hanem azért is, mert minden foglalkozási ág, kisipar, nagyipar ebből meríti erejét, ez ad éltető és lüktető vért a kereskedelem ereibe, ebből merítik még nemzeti culturánk gyökerei is erejüket. (Ugy van! balfelöl) Nálunk nem ugy van, mint Európa nyugati államaiban, ámbár ezeknél is nagy számot tesz a jó vagy rossz termés; de azon államokban a keresetforrásoknak nagymennyisége bőven áll a lakosság rendelkezésére ; azon nemzeteknek nem életfeltételük, hogy a földmivelés jól jövedelmezzen, mig nálunk ettől nemcsak az állampolgárnak megélhetése, hanem a közvetett és közvetlen adó befolyása utján magának az államháztartásnak egyensúlya is függ. (Ugy van! balfélöl) Ez köztudattá vált Magyarországon és ebben találja indokolását az, hogy ez a tárcza 1867. óta oly nagy átalakuláson ment át, a milyenen egyik