Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-328
SaS. országos ülés február 7-én, pénteken. 18!)0. 151 lanok vagyunk; d annak, hogy általánosságban sem fogadtuk el e költségvetést: mégis tettünk egy-két tárczánál kivételt, a mennyi!)en egy-két tárcza költségvetését elfogadtuk, miért nem teszünk hát ennél is kivételt? Erre válaszom igen egyszerű és rövid lehet. (Halljuk!) Kivételt tettünk a cultus ministerium tárezájánáí, annak igen nagy súlyánál és azon kiváló rokonszenvnél fogva, melylyel ezen tárcza iránt viseltetünk ; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) kivételt tettünk az igazságügyi ministerium költségvetésénél, kivételt tettünk ott, a hol a ministernek talán kiváló tehetsége, nagy képzettsége folytán egy bizonyos mértékével a bizalomnak mi is viseltetünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azonban ez az eset a földmívelési tárczánál nem foroghat fenn; (Halljuk! Halljuk!) mert a t. földmívelésügyiminister urnemúj ember, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) ha szabad magamat igy kifejeznem: már harmadik kiadásban van hozzá szerencsénk. (Derültség a szélső baloldalon.) Láttuk, mint belügyministert, láttuk, mint pénzügyministert és constatáinom kell, hogy mindkét állásában teljesen rászolgált arra, hogy iránta mi igen reserváltak, sőt bizalmatlanok legyünk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Malitiosus emberek — a kik közé én magamat nem sorolhatom — pláne azt mondják, hogy nem is várhatjuk, miszerint a minister ur különösen kitüntesse magát, mint földművelésügyi minister, a mennyiben az neki nem állana érdekében; tudniillik ez már a harmadik tárcza, a melyet visel, a német pedig azt mondja : Allé guten Dinge sind drei; ha tehát a t. minister ur ennél a tárczánál sem mutatna fel nagyobb eredményeket, akkor aztán az következhetik, hogy miután tárczaministernek nem bizonyult alkalmasnak, hát tárczanélküli ministerelnököt csináljanak belőle. (Élénk derültség a szélső báloldalon.) Jól tudom, t. ház, hogy közöttünk és at. túloldal tagjai között arra nézve, hogy kevés vagy sok történt-e eddig a mezőgazdaság terén, a felfogásban igen lényeges különbség létezik. At. túloldal tagjai szerint elég történt, szerintünk pedig kevés történt. Hát ez, kérem, mindig attól függ, hogy az ember mennyivel elégszik meg. Fájdalom, az országnak sok tekintetben meglehetős sok kárt okozott már az, hogy a t. túloldal tagjai olyan kevéssel beérik (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) a kormánnyal szemben támasztható követelések tekintetében. Miután mi olyan kevéssel beérni hajlandók nem vagyunk, igen természetes, hogy a köztünk a múlt években létezett nézeteltérések fennállanak és fenn fognak körülbelül állani. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Némelyek a t túloldal tagjai közül is elismerik, hogy bizony kevés történt, hanem akkor azután azt szokták mondani, hogy a kormánytól a mezőgazdasági érdekek fejlesztését illetőleg nem is lehet tulajdonképen sokat várni, hogy erre a kormány vajmi kevés befolyást- gyakorolhat, hogy ez magoknak az illetőknek, hogy ez a társadalomnak és a gazdaközönségnek magának képezi feladatát. Hát ez egy bizonyos mértékig igaz; azonban én mégis mintegy előre, erre az ellenvetésre bátor vagyok egy kiváló szakember azon nézetére hivatkozni, miszerint az állami institutiók és kormányzati mód sokkal döntőbb befolyást gyakorolhatnak a mezőgazdasági viszonyokra, mint gyakorolhatnak például az iparra vagy kereskedelemre. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen állítás igazsága mellett igen ecclatanter bizonyít azon körülmény, hogy a mezőgazdaság nem a természettől leginkább megáldott országokban, hanem igenis ott emelkedett eddigelé legmagasabb polczra, a hol a legjobb törvények és legjobb kormányok voltak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert hiszen hogyha magában véve a természeti adományok bősége elegendő volna magas színvonalra emelni egy ország gazdaságát, akkor, azt hiszem, hogy Magyarországgal aligha concurrálhatna egyetlen egy állam is. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Nagyon örvendek, hogy a t. minister ur hivatkozott (Halljuk! Halljuk!) a mezőrendőrségi törvényjavaslat mibenlétére, csak azt nem hallottam, a mit szintén szerettem volna hallani, hogy mikor véli a t. minister ur ezt a törvényjavaslatot a t. ház elé terjeszthetni, mert hiszen az iránt nézeteltérés nincs, hogy ez egyike a legsürgősebb teendőknek és az, hogy ez a törvényjavaslat egy 15 év óta uralmon levő kormány által még eddig meg nem alkottatott, egyike azoknak a mulasztásoknak, melyek közgazdasági téren a kormányt talán a legsúlyosabban terhelik. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én azzal a kéréssel fejezem be felszólalásomat, (Halljuk!) legyen a t. ház a mezőgazdasági érdekek istápolását illetőleg jövőben a kormánynyal szemben kissé követelőbb. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert ne feledje senki, hogy abból a hatalmas erőforrásból, (Halljuk!) melyet a nemzet anyagi jólétének neveznek, nemcsak egyesek merítenek hasznot és nyugodt megélhetést, nemcsak a munkaerők találnak újabb meg újabb tevékenységi ösztönt és tért, (Helyeslés a szélső baloldalon) hanem maga az állam is innen meríthet leginkább (Ugy van! ügy van! a szélső bálon) a rá váró nagy feladatokhoz, a létesítendő újabb alkotásokhoz szükséges anyagi eszközöket. (Helyeslés a szélső balon) Most, a midőn oly sok kilátásba helyezett nagyszabású reform előestéjén állunk, jobban, mint valaha, kiváló gondoskodásunk tárgyát kell, hogy képezze az, hogy ezt az erőforrást a legjobban
