Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-327

128 327. országos ülés február G-Í'IQ, csütörtökön. 1890. törvényjavaslatot letárgyalván, van szerencsém az ezekre vonatkozó jelentéseket bemutatni. Kérem a t. házat, méltóztassék ezeknek kinyomatását és szétosztását elrendelni és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre kitűzni. Elnök: A bemutatott jelentések ki fognak nyomatni, a ház tagjai közt szét fognak osztatni és ha a t/ház beleegyezni méltóztatik, az osztályok mellőzésével annak idején fognak napirendre tűzetni. Josipovich Géza jegyző : Varasdy Károly, a zárszámadási bizottság előadója! Varasdy Károly előadó: Van szerencsém a zárszámadási bizottság jelentését az 1888, évi zárszámadás megvizsgálásáról és a kereskedelmi minister urnak a diósgyőri vas- és aczélgyárnál eszközölt értékbeirásokról szóló jelentése tárgya ban beterjeszteni és kérni a t. házat, hogy ezen jelentést kinyomatni, szétosztatni és az osztályok mellőzésével annak idején napirendre kitűzni méltóztassék. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, a ház t. tagjai közt ki fog osztatni és ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, az osztályok mellőzésével annak idején napirendre fog tűzetni. Több jelentés nincs. Következik a napirend, még pedig a hiányzó jegyzőnek megválasztása. A névsort Madarász József jegyző ur fogj a olvasni, a távollevőket peig Zay Adolf jegyző ur fogja jegyezni. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak szavazati lapjaikat a ház asztalán levő vederbe elhelyezni. Madarász József jegyző (olvassa a névsort). Elnök: Most azok neve fog felolvastatni, kik a névsor első felolvasása alkalmával nem voltak jelen. Zay Adolf jegyző (olvassa a névsort). Elnök: A jegyzői kar utasittatik, hogy a szavazatokat a ház szine előtt összeszámítja. (A jegyzők összeszámítják a smvazatokat.) A jegyzői kar jelentése szerint beadatott öszszesen 114 szavazat; ezek közül 103 szavazatot nyert gróf Eszterházy Kálmán, 9 szavazatot Tisza Kálmán, 1 szavazatot Széll Ákos. Egy szavazó lap üres volt. E szerint a ház 108 szavazattal gróf Eszterházy Kálmánt választotta meg jegyzőnek. E választás a házszabályok értelmében ő Felségének a kormány írtján, valamint a főrendiháznak tudomására fog hozatni. Következik a napirend: az igazságügyministerium 1890. évi állami költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Ki következik ? Zay Adolf jegyző: Komlóssy Ferencz! Komlóssy Ferencz: T. ház! Egy kérést akarok intézni az igazságügyminister úrhoz. Az igazságügyminister ur a tegnapi napon több reformot jelzett, az igazságügy terén. E reformokat üdvözlöm és méltánylom, azonban óhajtottam volna azt is, hogy az igazságügyminister ur az egyházi természetű kérdésekben is nyilatkozzék, annál is inkább, miután pozsonyi levele és pozsonyi beszéde után igen nagy várakozással volt vele szemben a nagyközönség, várta tőle mindenki, hogy nyilatkozzék e tekintetben, még pedig határozottan és világosan. Engem különösen egy kérdés érdekel, mely oly természetű, hogy általában a keresztény felekezeteket s különösen a katholieus papságot érdekli. E kérdés az 1879: XL. t.-cz. 53. §-a körül mozog, mely úgyszólván ma már napirenden van, sőt mondhatom, óriási kígyóvá nőtte ki magát. E szakasz, szerintem, beleütközik az egyéni és lelkiismereti szabadságba és csorbítja a szülők természetes jogát, akadályozza a lelkészt hivatása teljesítésében és számos comiietusra ad okot a keresztény felekezetek papsága között. A panaszok napirenden vannak, elkeresztelés czímén a lapok egyre hoznak tudósításokat és a törvényszéki rovatokban is napirenden vannak az ítélethirdetések. Engem a legjobb intentio és a legnemesebb szándék vezérel, midőn e tárgyban egyszerűen kérdést intézek a t. minister úrhoz. Igen különösnek találom ugyanis, hogy a lelkészkedő papság, melynek hivatásánál fogva respeetálnia kell a törvényt, igen sok alkalmat szolgáltat holmi visszaélésekre. Én e gyakori eseteketatörvény hiányos, vagy legalább nem világos szövegezésére vezetem vissza. Az a körülmény, hogy e szerencsétlen 1868: LITI. törvényczikk igen sokszor kellemetlen helyzetbehozza a különböző felekezetek lelkészeit — a minek rendszeres következménye a meghurczoltatás, a zaklatás, az egyik bíróságtól a másikhoz való citálás — engem arról győzött meg, hogy a törvény gyökerében van a hiba, azt kelljen tehát módosítani. Mert hiszen az a törvény, mely megállapítja az egyik keresztény felekezetből a másikba való átlépést, semmi visszaélésre nem szolgáltat alkalmat. A t. minister ur reformokat helyezett kilátásba; a többi között módosítani akarj választási törvényt is olyképen, hogy a választók polgári jogai csorbát ne szenvedjenek. Annál is inkább kérem őt, hogy magára e törvényre nézve álljon elő egy reformjavaslattal, mert hiszen a büntető codex revisiója csakis későbbi idők kérdése lehet; ezt ma, vagy holnap elintézni nem lehet. Ha már a polgári jogot védelmébe veszi, védelmébe kell vennie a természeti és lelkiismereti jogokat is. Ministeri rendelettel a fennálló bajokon segíteni nem lehet. A jelenleg fennálló rendeletnek nem lehet érvényt szerezni és nem fogunk boldogulni akkor sem, ha e rendelet módosittatik. Én tehát gyökeres orvoslást kérek: magának a törvénynek módosítását, még pedig olyképen, mint Németországban és Austriában van, a hol a szülő