Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-322
C J 8äá. országos ülés január 31-én, pénteken. 1890. De vannak esetek, t. ház, a hol sem a községi iskola nem virágzik, sem a felekezeti iskola prosperálni nem tud, mert az állami iskolákba a szülők nem küldik gyermekeiket, nem szeretvén az állami iskolát, a felekezeti iskola pedig segélyhiány folytán nem tud az állami iskolával coneurrálni. Megengedem, hogy egyik-másik esetben az állami iskola jobban van szervezve és berendezve és minden eszközzel ellátva s az eredmény még *em kielégítő. Tudok oly esetet, a hol a dolog igy áll. Nagy-Tapolcsányban, Nyitra megyében, hol sem az állam, sem a felekezet boldogulni nem tudnak. Talán meg lehetne tenni ily esetben azt az intézkedést, a melyet egy helyen tapasztaltam. (Halljuk !) Tudniillik az alsói—2 vagy 3-ik osztályba járó tanulók szoríttassanak a felekezeti vagyis hitvallásos iskolába való járásra, a másik három, a 4 —5 és 6-ik osztályban járók pedig utasíttassanak az állami vagy községi iskolába. Ezzel nyer az illető hitfelekezet és nyer maga az állam is; mert mindegyik felére reducálhatja kiadásait és el lesz érve az a czél, hogy lesz jó városi iskolánk és nem lesz túlságosan megterhelve sem a hitfelekezet, sem a község, sem az állam. (Helyeslés.) Ez az intézkedés szerintem igen praeticus és nem sérti érzületemet, habár a hitvallásos iskola híve vagyok is s azért erre is felhívom a t. minister ur figyelmét. (Helyeslés balfelöl.) És végül még egyet. Az 1884-iki XVII. törvényezikkben meg lett jelölve az irány az ipiros-tanonczok oktatására nézve, hogy hol találják meg továbbképzésüket. Kimondatott ugyanis, hogy az iparos-tanonczok első sorban a rajzra taníttassanak. Azonban a földmíveseknél nem jelöltetett meg azon irány, a melyben azok, a kik tankötelezettségüknek eleget tettek, magokat továbbképezni kötelesek. Én tehát azt hiszem, helyes, méltányos, és igazságos dolog volna, hogy a falusi iskolákban, a melyekben a tanulók túlnyomó nagy számát a majdan földmívelésre szánt gyermekek képezik, a tanulók a gyümö]csészét és kertészetben oktattassanak. Kérném a t. minister urat, hogy erre szintén méltóztatnék szíves figyelmét kiterjeszteni. (Helyeslés a baloldalon.) Minthogy azonban, t. ház, arról vagyok meggyőződve, hogy a t. minister ur jelenleg minden intézkedést, minden felvetett eszmét még tanulmányozás tárgyává sem tehet a közoktatási táreza sokoldalúsága mellett: én teljesen belenyugszom ez idő szerint az ő bölcs intézkedéseibe és ezúttal esak arra kérem, hogy beszédemnek első pontjára vonatkozólag, t. i. hogy a vallás nevelési rendszer!; mily irányban óhajtja az iparosoknál effectuálni, némi felvilágosítást adni szíveskedjék; mindnyájan tudjuk ugyanis, hogy az iparos osztályban sok nemzeti erő van, de ezen nemzeti erő csakúgy fog a haza javára órtékesülni, ha vallás erkölcsi alapon fejlesztjük tovább, (ügy van!) A tételt magát elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Nagy István: T. ház! Két fontos körülményre óhajtom a t. vallás és közoktatásügyi minister ur becses figyelmét a népnevelési szükséglet tételénél tisztelettel felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban áttérnék felszólalásom tulajdonképeni czéljára, tartozom egy megjegyzéssel a t. államtitkár urnak, ki szíves volt a ház keddi ülésén elmondott jeles beszédében azokra reflectálni, miket én a középiskolai tanulók túlterheltetéséről mondottam. Tökéletesen igazat adok a t. államtitkár urnak abban, hogy csekélyebb számú tantárgy mellett is lehet szó túíterheltetésről. Igenis lehet, de mikor? Akkor, ha annak a kevesebb tantárgynak anyaga is túlságos terjedelmességben adatik elő, de ha ez lehetséges, kevés tantárgyat magában foglaló tanterv mellett is, akkor azután annál inkább kell arra törekednünk, hogy oly esetben, midőn számos a tantágy, azok mindegyikéből csak az essentialis rész, a lényeg adassék elő a középiskolában, a tankönyv irók pedig ezen szempontnak kellő figyelembe vételére is utasíttassanak. Mert a középiskola megfelelt rendeltetésének, ha a tanulót az előadott disciplinák alapelveivel ismerkedtette meg; azoknak a detailszerű beható tmítása már azután többé nem a középiskola feladata. (Helyeslés a baloldalon.) Én tehát a túlterheltetek főokánaknem a tantárgyak számát, hanem azok túlságos terjedelmességét tartom; (Helyeslés a baloldalon) sőt a görög nyelv kivételével, több tantárgyat a gymnasium tantervéből én sem tartok kihagyhatónak. Ezeket tartottam csak szükségesnek a t. államtitkár ur tartalmas beszédére megjegyezni. Most pedig áttérek beszédem tulajdonképeni czéljára. (Halljuk! Halljuk!) Senki sem fogja tagadhatni, hogy a magyar állameszme megizmosodását czélzó törekvéseink leghatályosabb eszközeinek egyikét az állam nyelvének buzgó terjesztése képezi. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem vagyok én barátja e téren.jema rohanva haladásnak. Haladjunk, habár lassan is, de biztosan ; csak a már egyszer elfoglalt térről ne szoríttassuk le többé magunkat! (Élénk helyeslés a baloldalon.) Szó sincs róla, hogy a magyar nyelv már a vegyes lakossággal biró megyékben is szépen terjed; de nem mindenütt. És épen az a baj. Ott van például az ország dunántúli kerülete, melynek főleg Austriával szomszédos megyéi mily fontos missio betöltésére vannak hivatva, mily nagy gond fordítandó tehát arra, hogy e megyék részben vegyes ajkú, német, horvátvend lakossága körében az állam nyelve mindinkább terjedjen, azt hosszasabban fejtegetnem felesleges,
