Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-326

112 326. országos Ölés február ő-én, szerdán. 1S90. ban nézetemet nyilváníthassam. (Halljuk! Halljuk !) Sem a magyar kormányról, sem a magyar törvényhozásról nem hiszem azt el, hogy kihagy na a kir. tábla székhelyek közül egy olyan várost, a mely tizennyolcz négyszögmértföldön 60.000 tiszta magyar lakossal bir, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) a mely város áldozatot hozott minden tekintetben az államnak ; a mely város soha állami segélylyel nem táplálkozott, hanem saját munkájával, igyekezetével és szorgalmával fejlődött oda, hogy csaknem egy kis respublicát képez. (Általános derültség.) Nem akarom hinni, hogy a magyar törvényhozás azt a tiszta magyar várost kihagyja a székhelyek közül, a mely a magyar embernek épen az, a mi az orosznak Moszkva. (Igás! Ugy van! szélső balfélőí.) E városban hangzik a magyar nyelv legékesebben. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Elfeledte volna a magyar kormány s a magyar törvényhozás azt, hogy midőn az absolut hatalom fegyveres seregei bennünket a fővárosból kiszorítottak, a magyar kormány és a magyar országgyűlés Debreczen városában talált menhelyet? (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) E város volt az az archimedesi pont, a honnan az absolut hatalom fegyveres erejét e hazából kimozdította. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Feltenni tehát, hogy a magyar kormány e várost a székhelyek közül kihagyja, a magyar kormányról és törvényhozásról valóban nem lehet. A magyar törvényhozás mindig respectálta Debreczen városát, ott volt a kerületi tábla, az 1840-es években odahelyeztetett a váltótörvónyszék, 1848-ban odahelyeztetett az esküdtszék; sőt 1848-ban, midőn a pozsonyi országgyűlés Magyarországot politikailag mérlegelte, Budapest főváros után Debreczent találta a legfontosabb városnak, a mennyiben ennek mindjárt 3 képviselőt adott (Zajos tetszés a szélső baloldalon) s e város ma is 3 képviselőt van jogosítva az országgyűlésre küldeni. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Ott bukott meg Kálmán! Kőrösi Sándor: Látjuk tehát, hogy a magyar országgyűlés mindig respectálta a legelső magyar várost. Miért? Azért, mert annak magánérdeke megegyezett a közérdekkel s ma is ugy van, hogy Debreczen érdeke a közérdekkel megegyezik és ez okból nem hiszem, hogy lenne oly magyar kormány vagy törvéyhozás, mely e várost akkor, midőn 10 székhelyről van szó, nem találná méltónak ezek közé igtatni. Én tehát tüzetes fejtegetéseimet ez ügy érdemében akkorára tartom fenn, a midőn az napirendre kerül és előlegesen csak ennyit kívántam nyilvánítani, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) hogy Polónyi t. képviselőtársam feltevését nem tartom valószínűnek és hogy én a magyar kormány és a magyar parlament iránt sokkal több bizodalommal viseltetem, mintsem hogy az Ő állítását elhihessem. Thaly Kálmán: Capaeitálja Tiszát! Kőrösi Sándor: A harmadik csoportban, a melyet a minister ur maga elé tűzött, legfontosabbnak látom bűnvádi eljárásunk megalkotását. Polgári eljárásunk, habár nem felel is meg mindenben a követelményeknek, mégis csak van, de bűnvádi eljárásunk egyáltalában nincsen és az a gyarló eljárás, a mi hazánkban van, tisztán csak a gyakorlaton alapul. És ha előkerül egy eszlári, Kokán, vagy Farkas bünper, mindannyiszor szegy élnünk és pirulnunk kell a külföld előtt, hogy nincs bűnvádi eljárásunk s hogy a bűnügyek évek során át a polgári jogoknak gyakran nem respectalásáyal hurczoltatnak évekig keresztül. E hiány valóban szégyen Magyarországon. A többi államok közül mindegyik hozott bűnvádi eljárást, még a kis Románia is. Nekünk tehát haladéktalanul ennek megalkotására kell törekednünk. Nem is lehet vádolni a kormányt, hogy nem tett semmit. Már három javaslat van közkézen és ezek egyikét a volt igazságügyi minister ur be is nyújtotta, csak tárgyalásra vár. De szerintem egyik sem oldotta meg azon nehéz feladatot, mely itt a törvényhozást illeti. A törvényhozónak a bűnvádi eljárásnál két érdeket kell oltalmaznia: a társadalmit, mely abban áll, hogy a bűnös megbüntettessék és a vádló érdekét, mely szintén társadalmi érdek és abban áll, hogy a vádlott személyében a polgári jogok meg ne sértessenek. E két feladatot egyik javaslat sem oldotta meg, mert mind mellőzte az esküdtszéki eljárást. Már pedig Neumann képviselőtársammal szemben azt állítom, hogy nincs állam, mely a szóbeliségen és közvetlenségen alapuló eljárást bűnvádi ügyekben esküdtszék nélkül meg tudta volna alakítani. Bűnvádi ügyekben a ténykérdés végleges elítélését csak az esküdtszékre lehet bizni; ellenben szakbiróságnál tény és jogkérdésben meg kell engedni a fellebbezést. Már pedig, ha az első bíróságtól a felső bírósághoz fellebbeztetik az ügy, a közvetlenség nem lesz megvalósítható, vagy oly borzasztó költségbe kerülne, a milyet Anglia pénztára sem mert magára vállalni. E kérdést Angliában egy parlamenti bizottság is tárgyalta és az tett ilyen kijelentést. Lekellene tehát mondani a közvetlenségről s lenne megint írásbeli postai igazságszolgáltatás. Neumann képviselő urnak az esküdtszék elleni kifogásáról sokat tudnék megjegyezni, de e tárgy nincs most napirenden; majd annak idején tüzetesebben szólok róla. A mi nemzetiségi szempontból hozott kifogásait illeti: kérdem hol vannak rosszabb