Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.

Ülésnapok - 1887-326

326. országos ülés felbrnár 5-én, szerdán 1890. \\\ Kekem is van tudomásom azon külföldi mozgalomról, melyet Neumann Ármin képviselőtársam felemlített és a melynek czélja az, hogy behozassanak a feltétéles ítéletek, melyek abban állnak, hogy a törvény a biróság által elítélni engedi ugyan azon egyéneket, kik még büntetve nem voltak vagy pedig fiatalok, ha először ítéltetnek el, de egyszersmind a bíróságot felhatalmazza arra, hogy a végrehajtást függeszsze fel és tegye függővé annak végrehajtását az elitéltnek jövőbeni magaviseletétől. Ilyen törvény már régebben létezett Angliában és 1887-ben egy újabb törvénynyel szabályoztatott. Amerikában hasonlóképen régebben gyakorlatban van ilyen törvény, sőt Boston városában »probation oíficer« nevezetű közeg van, a kinek feladata minden bűnügyi tárgyalásnál jelen lenni és ha valaki először ítéltetik el, azt feltételesen rendőri felügyelete alá venni annyiban, a mennyiben az illetőnek külső magaviseletét figyelemmel kiséri, hogyha azután rosszul viseli magát vagy más törvényellenes cselekedetet visz véghez, az ítélet rajta végrehajtható legyen. Ez szép intézmény, de e fölött még ninesen bezárva a vita; mert utoljára is a bűnnek az a természetes következménye, hogy büntetés érje, vagyis a bűntett csak büntetéssel egyenlíthető ki. Tehát még e fölött a vita nincs bezárva és általánosan nincsen elfogadva s igy ez is olyan dolog, hogy azzal várhatunk. Büntetési rendszerünk tekintetéből sem kell revideálni büntető-törvénykönyvünket; mert a mi büntetési rendszerünk büntetőtörvényvünkben a legtökéletesebb, a mi létezik a világon, állván az a progressiv büntetési elv alapján. Hiszen jól látta a törvényhozás 1878-ban, hogy nem tudjuk azt végrehajtani, mert ahhoz milliókba kerülő börtönök volnának szükségesek ; azért tette be az 52. §-ba azt, hogy addig, óiig az államnak módjában volna a kellő börtönöket felépíteni, marad az eddigi gyakorlat. Ma is ott állunk, hogy ne büntetési rendszerünket változtassuk meg, hanem büntetési rendszerünknek megfelelő börtönöket építsünk. De ehhez milliók kellenek; ezt pedig a jelen helyzetünkben nem tehetjük. Nincs tehát más hátra, mint az, hogy várakozó állást foglaljunk el és a mennyit lehet, büntetési rendszerünkből időközönkint hajtsunk végre, valósítsunk meg, javítsunk. A második csoportban a t. igazságügyminister ur a birói szervezet kiegészítését látta szükségesnek. Igen helyesen állította fel ennek sürgősségét. En is csakugyan ezt látom a legsürgősebbnek, mert a mely országban nincsen erős birói szervezet, ott ingatag az igazságszolgáltatás. Nekünk tehát birói szervezetünket megkell állapítanunk; mert mig azt át nem alakítjuk és ki nem építjük, addig a közvetlenségen és szóbeliségen alapuló bűnvádi eljárást be nem hozhatjuk. Francziaország eddig, Európa szárazföldi részében, mintául szolgált. Annak törvényei minden haladó államban elfogadtattak és ez a Francziaország még ma is birói szervezetének és igazságügyi törvényeinek javításain fáradozik. Hogyan halaszthatnánk el azt mi, a kik még csak a kezdet kezdeténél vagyunk. A biró az államban a moderátor teendőit teljesíti. Ha pártgyülölet vagy más vad szenvedély megingatja az állam hajóját, a birói hatalom az, mely az egyensúlyt fentartja és az állam hajóját elsülyeszteni nem engedi. Birói szervezetünket tehát meg kell alkotni, bíróságaink létszámát, helyiségét véglegesen kell megállapítani. Mindenekelőtt pedig, hogy ezt tehessük, először a királyi táblák decentralisatiója nemcsak azért szükséges, hogy a közvetlenségen és a szóbeliségen alapuló eljárásokat akkor alkothatjuk meg és hozhatjuk be hazánkba, ha nem szükséges azért is, mert a jó igazságszolgáltatásnak egyik főf el tétele: a felügyelet folytonossága, csakis igy a decentralisalt királyi táblák mellett lehetséges. Mert ha egy királyi tábla alá 8 törvényszéket helyezünk, könnyebb lesz a felügyeletet gyakorolni a bírákra s azok tevékenységére onnan, abból a székhelyből, mint innen a központból, az egész ország bíróságaira nézve. Tehát ebből az okból is mielőbb decentralisalnunk kell a királyi táblákat. Igaz, hogy sok kellemetlenséggel fog ez járni, [Halljuk ! Halljuk !) mert már eddig is nemcsak vidéki városok, hanem vidéki városocskák is arra áhítoznak, hogy az ő kebelükbe is helyeztessék egy királyi tábla. (Bálijuk ! Halljuk!) Emlékezhetnek a t. képviselő urak arra a viszonyra, a mely Magyarországban az elsőfokú bíróságok rendezésekor volt, hogy t. i. egy törvényszék megszüntetése, egy törvényszéknek ide vagy amoda helyezése mennyi harezot, mennyi kellemetlenséget idézett elő. Hát még most, mikor arról lesz szó, hogy 10 főtörvényszék helyeztessék el az országban, mekkora fog lenni a harcz, mekkora fog lenni a városok versenye; sőt már mondhatom nem fog lenni, hanem a verseny már is megvan. (Halljuk! Halljuk!) Polónyit. képviselőur szombaton tartott beszédében azt mondta, hogy ő azt hallotta, hogy az igazságügyminister ur a magyar Alföld metropolisát, Debreczen várost ki akarja hagyni a kir. tábla székhelyekből. (Halljuk! Halljuk!)No,t. ház, én e kérdés tüzetes tárgyalását most alkalomszerűnek nem tartom; (Helyeslés a jobboldalon) ennek ideje tulaj donképen akkor lesz, midőn a törvényjavaslat le lesz téve a ház asztalára. Polónyi Géza: Akkor már késő lesz! Kőrösi Sándor: Midőn Polónyi képviselő ur, a ki nem debreczeni képviselő, ezt felhozta, engedje meg a t. ház, hogy én, mint Debreczen város 3-ik kerületének képviselője, ebbena tárgy-