Képviselőházi napló, 1887. XVI. kötet • 1890. január 31–február 25.
Ülésnapok - 1887-325
100 3 ' 25, országos ülés febmör á-én, kedden. 1890. administrativ utón orvosolható bajra akarom a t. ház és a t. minister ur figyelmét felhívni. (Halljuk!) Az egyik a bíínvizsgálatoknak ki általi vezetése. Tudjuk, t. ház, hogy ma a vidéken az dívik, hogy a törvényszékek illetékességi ügy körébe tartozó bűnügyekben a vizsgálattal a teendők sokoldalúsága tekintetében igazán jobb sorsa érdemes járásbíróságok és ezek kebelében is ismét rendszerint a fiatalabb, tapasztalatlanabb erők alkalmaztatnak. (Félkiáltásolt a szélső halról: Aljegyzők !) A kik ily dolgokkal foglalkoztak és némi fogalommal bírnak az e körül fenforgó teendőkről, igazat fognak nekem adni, ha azt mondom, hogy nincs bírói functio, mely az illető vizsgálóbírótól annyi odaadást, annyi hivatottságot, annyi gyors és éleselmuséget, erélyt és szabadmozgást igényelne, (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon) mint a vizsgálat. És rendszerint ezen általam jelzett kellékek hiányának róható fel, ha egyes bűnügyek elponványosodnak, sikertelenekké vagy lassú mesettíekké lesznek, a folytonosan szükségessé váló pótvizsgálatok folytán. (Ugy van! a szélső 'baloldalon.) Ha a merre csak fordultam és e részben vizsgálódtam, a királyi ügyészeknél, a kik úgyszólván kizárólag ilyen bűnügyi szakmával foglalkoznak, ezen kellékeket meg nem találtam volna, talán fel nem hozom, de nálunk megtaláltam a legtöbb esetlen; a vizsgálatokkal megbízottaknál igen ritkán. Felvetem tehát a kérdést, hogy nem volna-e már most helyes és czélszeríí a törvényszék egész területén a törvényszéki ügykörbe tartozó bűnvizsgálatokra a minister ur által designált különös hivatottsággal vizsgálóbírókat kirendelni. A másik, szintén vizsgálatról szóló, de !eg alább hála Istennek bűnügyet ritkán eredményező vizsgálatokról. Ezek az elnökök által időszakonkint, négyszer egy évben teljesítendő hivatalos vizsgálatok. Ha az elnök valamely bírósági hivatalt alaposan akar megvizsgálni, akkor neki egy hét alig elégséges, mert a három stichpróba-rendszer mellett, melyet gyakran látunk alkalmazni, minden járásbírósági főnök túl jár az e^zén. Nem nehéz dolog egy-két nappal előbb megtudni, hogy jön a vizsgálat és akkor megindul a járásbíróság kebelében azon lázas tevékenység, a melyet műnyelven ugy szoktak nevezni, hogy „schieberezés". (Derültség.) A restantiák apadnak, az iktatószámok szaporodnak, az elnöki vizsgálati jegyzőkönyv zeng az illető bíróság dicsőségéről és az a szegény jogkereső közönség ezen elnöki kényszer-moratórium folytán csak később, de annál alaposabban győződik meg, hogy nálunk, az igazságszolgáltatás nem is annyira — mint lennie kellene — vak, hanem csigadassuságú. (Dei ültség a szélső baloldalon) Az elnök, nézetem szerint, egyszer egy évben, az év utolsó negyedében vizsgáljon, de alaposan és különösen tartozzék mindazon ügydarabokat, melyeket bármily érték kisér, darabonkint venni szemügyre és tenni ellenőrzése tárgyává. Ezenfelül a bírósági főnökök kezén levő elnöki letéteket és egyéb átalányösszegeket rovancsolólag Őrizzen ellen, mert meg vagyok győződve, hogy semmi a világon nem rontja annyira a királyi bíróság tekintélyét, mint hogyha a jogkereső közönség, akár jogosulatlanul; akár jogosan azt tételezheti fel, hogy ennél vagy annál a bíróságnál a jogkereső felek pénzét, habár ideiglenesen is, más czélra fordíthatják. Hozzászóltam az igazságügyi kérdésekhez, melyekben, megvallom, magamat meglehetős laicusnak érzem. De habár remélni merem — azért szólaltam fel — hogy az általam előadottak némelyike illetékes helyen consideratio tárgyává fog tétetni, útravalóul azon kívánságomat fejezem ki, melylyel Liebig chemicus az agriculturäba vágó müveit a közönségnek ajánlotta: „Prüfet Alles und das Beste behaltet". Befejezem beszédemet, t. ház, csak még egy köszönetnek és egy óhajnak akarok kifejezést adni. Nem kívánok az igen t. igazságügyminister urnak tömjénezni és érdemeket felróni, a melyek kézzelfogható alakban még nem feküdhetnek előttünk. Az igéret földét csak megmutatta, de még nem vezetett el bennünket odáig. S oabinetbe lépéseért, eltekintve a nemzetben ez által felköltött nagy reményektől, positiv hálával csak én tartozom neki, mert ez által kezembe kaptam az Ariadné-fonalat azon útvesztőből, melybe a tavalyi criticus és súlyos parlamenti helyzet folytán jutottam, ép bőrrel, tehát elveim fentartása mellett kibontakozhatom. (Halljuk! Halljuk! a szélső báloldalon.) Fogadja érte köszönetemet. Oabinetbe lépése egy új aerát, a reformok korszakát jelenti és most, midőn a legrosszabb a hátunk mögött van, midőn a pénzügyi zavarokkal többé nincs bajunk, és midőn államháztartásunk bevitorlázott a rendezettség kikötőjébe, melyből nem szabad ismét sík tengerre bocsátanunk, ezentúl a kormány és a törvényhozás működése fokozottabb mérvben szegődhetik a fontos állami culturczélok megvalósításának szolgálatába. Volt idő hazánkban, midőn ugyancsak egy Szilágyi sajátságos közbelépésével a nemzet dolgait intézők viszályban adta meg a kulcsot a megoldáshoz és tette azt szerencsés kézzel; mert tudjuk, hogy Mátyásnak királylyá választatásától kezdődött azon korszak, melyet äz igazság uralmának, a nemzeti fejlődés, a nemzeti dicsőség korszakának szeretünk nevezni. Kívánom, vajha ezentúl is megtartaná a Szilágyi-név ezen nemzet boldogító varázsát, végzetét; vajhafelvirradna hazánkra az a kor, a mely az igazság uralmáé, a nemzeti fejlődésé és dicsőségé. A t. minister ur hazafiságába, nagy tudományába,'' jellemébe,
