Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.

Ülésnapok - 1887-305

4g 305 országos ülés deczei lített szakasz intézkedése nyomán az irattárba tétetni javasolja. (Helyeslés a jobboldalon.) Horváth Ádám: T. ház! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kérvényi bizottság javaslatát elfogadjam, a mennyiben a házszabályok 195. §-a ezekre a kérvényekre egyáltalában nem alkalmazható. (Ellenmondások jobbfelől.) Midőn a tárgy a ház elé került, ugy Irányi Dániel, mint Boda Vilmos képviselőtársaim határozati javaslata általánosságban oda irányult, hogy az 1879 : L. törvényczikk 31. §-a változtassák meg s ez irányban törvényjavaslat terjesztessék elő ; e kérvények pedig nem általánosságban szólnak, hanem egyenesen azt kívánják, hogy Kossuth Lajos személyére nézve nyújtassák be a törvén}^avaslat, mely őt e szakasz hatálya alól kiveszt. Ez okból a kérvényi bizottság javaslata ellenében a kérvényeket pártolom. Elnök: Csak arra kell figyelmeztetnem a képviselő urat, hogy Irányi képviselő ur határozati javaslata ált dánosságban volt tartva, de Boda Vilmos képviselő uré egyenesen Kossuth Személyére vonatkozott. (Ellenmondás a szélső balon. Ugy van! jobbfelöl.) Azonnal fel fog olvastatni a szóban forgó indítvány. Madarász József: T. ház! Bármi legyen az a javaslat, a melyet majd megfogunk hallani, miután wgy is a t. ministerelnök ur válaszolni kivan egy oly interpellatióra, mely bizonyára több időt fog igényelni, másodszor pedig — s ez a legfőbb indokom — miután az egész országban pártkülönbség nélkül igen sok helyen megindult a mozgalom arra nézve, hogy ezen törvény megváltoztattassák s ez irányban kérvényekkel óhajtanak a t, ház elé járulni — remélem, meg fogja adni a t. ház az alkalmat erre nézve s hozzájárul azon óhajtásomhoz — melyet, azt hittem, hogy Horváth Ádám képviselőtársam elő fog adni, mielőtt az előadó ur felszólalt volna, azonban sajnálatomra csalatkoztam s én vagyok most azt kénytelen tenni — tekintettel ezen általam jelzett két fontos körülményre, különösen pedig a másodikra, ezen kérvények fölött — bármit határozott is annak idején ez irányban a t. ház — a határozat a szünidő utánra tartassék fenn. (Helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondások és félkiáltások jobb felől: Nem lehet! A ház szabályokba ütközik !) Kérem a t. házat, méltóztassék ezt meggondolni. Jól tudom, hogy most az ülések utolján vagyunk s majdnem minden képviselőtársunk haza siet megyéjébe, községéhe; jól tudom azt is, hogy nagy többségben vannak a képviselő urak a túloldalon; de azt hiszem, ez nem lehet indok arra, hogy a mikor az egész országban most indult meg a mozgalom, az elfojtassék egy határozat hozatala által. Kérem tehát a kormányt és többséget, méltóztassék ezen, minden esetre parlamentáris tanácsmber 10-én, kedden. 1889. kozást igénylő kérésemet teljesíteni. Ajánlom ezen indítványomat a t háznak elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelől.) Elnök: Időközben behozatván az illető ülésről szóló jegyzőkönyv, felolvasom azon határozati javaslatot, melyre ez a kérvény is vonatkozik. „Boda Vilmos azon esetre, ha Irányi Dániel határozati javasl ita el nem fogadtatnék, következő határozati javaslat elfogadását javasolja: „Utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy az 1879 :L. törvényczikk 31. §-ának oly értelmű" módosítása iránt mielőbb, minden esetre oly időben nyújtson be javaslatot, hogy az az említett törvény életbeléptetésétől számított 10 év elmulta előtt törvényerőre emeltessék, mely szerint: 1. azon honpolgárok, kiket valamely törvényhatóság vagy város díszpolgárává választott s ők a választást elfogadták; 2. a kik az illető községükkel összeköttetésüket fentartották: állampolgári jogukat továbbra is fentarthassák." További vita elkerülése ezéljából meg kell azonban jegyeznem, hogy a szóban levő kérvényekben határozottan ki van fejezve, hogy Kossuth Lajossal kivétel tétessék. Polónyi Géza: T. ház! Azt hittem, hogy a t. ministerelnök ur nyilatkozni fog a föltett kérdésre és szívesen vártam volna erre vonatkozó nyilatkozatát. Tisza Kálmán ministerelnök: Mindenesetre fogok nyilatkozni. Polónyi Géza: Semmi kétség sincs az iránt, hogy a kérvények tartalma határozottan különbözik azon indítványok tartalmától, a melyekre nézve a képviselőház már határozatát kimondta, (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl) a mennyiben Irányi Dániel t. képviselőtársam indítványára szóba került és határozat tárgyává tétetett a honosításról szóló törvény módosítása, jelenleg pedig a már beérkezeti; kérvényeknek nagy része specialiter Qgy személyről: Kossuth Lajos honosságának megmentéséről szól. (Igaz! Ugy van! szélső halfelől.) Mi az, t. ház, a mit mi a t. többségtől kérünk? Semmi egyéb, mint hogy meghajoljanak azon indokok előtt, melyek tegnap mértékadók voltak a ministerelnök ur előtt arra, hogy a pénzügyi tárcza költségvetésének tárgyalása a napirendről levétessék és későbbre halasztassék. Azt hiszem, hogy Kossuth Lajos, ha már mint személyről van róla szó, azt az egyet talán megérdemelte a ministerelnök úrtól, (Zaj. Halljuk!) hogy az ő ügyét, a kit Önök maguk meg akarnak tartani Magyarország polgárának, (Felkiáltások jobbfelől: Meg is tartottuk!) mert ki is jelentették, hogy meg akarják tartani, szóval, mert a szóban önök igen bőkezűek; ez rendszer: igérni és meg nem tartani — (Ellenmondás jobbfelől) akkor tár-