Képviselőházi napló, 1887. XV. kötet • 1889. deczember 9–1890. január 29.
Ülésnapok - 1887-304
20 8 °4- országos ülés deczember 6-én, hétfGa. 1888. kamara a kérvényt átveszi, a kérvény egyik példányára a beadás időpontját és a kérvény számát rávezeti és egyúttal a bevezetést eszközli. Ez, t. ház, eltekintve attól, hogy a vám szövetségi törvényben az erre vonatkozó dispo«itio már benne van, helyes is; először decentralisálja a bejelentést, mert minden kamaránál megtörténhetik a bejelentés és másodszor oly kezekbe teszi le a lajstromozását, a melyeknek szakszerűsége iránt kétség nem lehet. Hozzáteszem, hogy a lajstromozás, illetőleg a védjegy-oltalom kezdetének időpontját is helyesen szabja meg akként, hogy az kezdődik a kérvény benyújtásának, tehát az illetőnek jelentkezésével. Ezeket voltam bátor felsorolni s egyúttal kifejteni azt, hogy a t. képviselő urnak a második csoportban sorolható észrevételeit sem tartom indokoltaknak s azért ismételten kérem a t. házat, hogy tekintettel e fontos törvényjavaslatnak sürgősségére, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni, hogy annak részletes tárgyalása azonnal lehetővé tétessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Polónyi képviselő ur kivánja félremagyarázott szavait helyreigazítani. Polónyi Géza: Minthogy kijelentettem, hogy a részletes vitában részt venni nem óhajtok, méltóztassék a t. ház megengedni, hogy szavaim helyes értelmének visszaállítása czéljából néhány megjegyzést teliessek azokra, a miket a t. minister ur mondott. (Halljuk!) Én a közgazdasági hátrányt abban látom, hogy mig mi 300 forint árú védelemben részesülünk Austriával szemben, addig mi 2.500, sőt illetőleg 8.000 forint árú védelmet adunk. Mert 60 darab védjegynek lajstromozása per 5 forint kitesz 300 forintot; 500 védjegynek lajstromozása per 5 forint: 2.500 forint. Ez világos. A 10. szakaszra vonatkozólag félreértett a minister ur, mert semmi egyebet nem akartain mondani, mint azt, hogy ha csak másnak beleegyezésével használható valakinek czége, neve, vagy üzleti czíme, ezt az intézkedést csak belföldiekre kell szorítani; mert nem értem, hogy lehetne követelni e szakasz alkalmazását akkor, ha valaki például olyan védjegyet akarna használni, a mely Peruban használtatik, de nálunk nincs bejegyezve. Szerettem volna, hogy megmondja a t. minister ur, miért téves az a felfogás, hogy a védelmet csak a belföldiekre akartam szoríttatni, a kiknek bejegyzett védjegyök van, de nem akartam kiterjeszteni olyan külföldiekre, akikről nem is tudjuk, hogy milyen védjegyök van. A mit a t. minister ur a közzétételre nézve mondott, első sorban méltóztassék megengedni, hogy a büntethetőség kezdete meghatározásának nem egyedüli módjául tekintettem, hanem azt is egyik módjául tekintettem. Mivel áll elő a minister ur? Azzal, hogy sokkal helyesebb, ha a szaklapokban tétetik közzé, mint a központi értesítőben. (Egy hang jobbfelől: Nem azt mondta!) Ha ezt az elvet méltóztatik elfogadni, az egész edictalis rendszer halomra dől, mert akkor aztán felesleges lesz a „Budapesti Közlöny", felesleges a „Központi értesítő*, mint hivatalos lap. Mert, ha valakinek szabad védjegyét közzé tenni olyan lapban, a melyben neki tetszik, a melyet azonban nekem sem nem kell, sem nem tetszik elolvasni, minő módja ez a hivatalos közzétételnek akár a törvényről, akár a védjegyről van szó? Miképen lehet tudomást szerezni az oltalmazandó védjegy bejegyeztetéséről? Ugy, hogy a hivatalos lapban közzététetik. Ha ezen módja a hivatalos közzétételnek mellőztetik s ha a büntethetőség- attól tétetik függővé, hogy például vájjon a Ráth Károly által szerkesztett ipar-lapot olvastam-e vagy nem, akkor ez bűnvádi szempontból teljesen lehetetlenség. Azért van a kormánynak a hivatalos orgánuma, a „Budapesti Közlöny" vagy a „Központi Értesítő", hogy senki se mondhassa, hogy nem volt tudomása róla, mert különben feleslegessé válik a promul gáti ónak minden olyan neme, mely a hivatalos lap utján történik. Ezek voltak azok, a miket félreértett szavaim értelmének helyreállítására felhozni akartam. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy az előttem szólt képviselő ur beszédének azon részére, mely a javaslatban foglalt büntetőjogi határozatokat érintette, nmden válaszolhassak. (Halljuk! Halljuk!) De mielőtt ezt tenném, többször érintett két cardinalis tévedését kívánom a t. képviselő urnak helyreigazítani. Az első, a mit a t. képviselő ur többször érintett, az, midőn a t. házat ezen törvényjavaslattól azzal szándokozott elijeszteni, hogy ezzel egy új közösügy aJkottatik, holott ez az egész törvényjavaslat — a mint kiemeltetett — az Austriával kötött vám- és kereskedelmi szerződés 17. czikkelyének egyszerű folyománya; mert ezen 17-ik czikk elrendeli azt, hogy az árú-, bélyeg- és mustra-oltalomról fennálló szabályok a vámszerződés tartama alatt csak kölcsönös megegyezéssel változtathatók meg s egyszersmind elrendeli azt, hogy mely pontok azok, melyek — megint csak a vámszerződés tartamára —kölcsönösen kötik a két államot. Már pedig hogy lehetséges legyen ez, hogy az 1867: XII. t.-cz. értelmében 10 esztendőre valami közösügy legyen, az azután nem közösügy, azt t. képviselőtársam sem fogja állítani. Ez tehát egyszerű szerződési viszony kifolyása s elenyészik vagy megújittatik a szerződési viszony megszűntével vagy tovább való meghosszabbításával. A másik megjegyzés, ugy látszik, mintha lé-
